A hernyó

A hernyó.

Az erdőben élt valamikor egy kis zöld hernyó. Nagyon szerette a hasát, egész nap semmi mást nem csinált, csak falta a leveleket. Épp ezért egyre jobban hízni kezdett. Egyik délután találkozott a hangyákkal.
- Lassan már alig bírsz mozogni! Olyan kövér és hájas vagy! - mondták gúnyolódva.
A hernyó elszégyelte magát és inkább odébb állt. Nagyon bántotta, amiért csúfolták, ezért úgy döntött, hogy tornázni fog. Elhatározta, hogy minden nap lemászik a nagy tölgyfa törzsén aztán vissza a tetejére. Lefelé még egész jól ment, na de a visszaút. Alig bírta hurkás testét felkínlódni. Csak fújtatott és szuszogott. Közben egyre éhesebb lett. - A csudába a fogyókúrázással! - mondta levegőt kapkodva. 
- Minek ez a szenvedés? Én így érzem jól magam a bőrömbe, ahogy vagyok! Ebből elég! - sóhajtozott a hernyó.
Nagy nehezen végül felmászott a fára. Ott aztán azonnal neki esett a faleveleknek. Ami az útjába volt mind bezabálta. A habzsolás még inkább kimerítette.
- Ó a fenyőbe! Most meg olyan álmos lettem! - ásított egy nagyot majd elaludt.
Éjjel különleges dolog történt. A kövér kis hernyó bebábozódott és néhány nap után gyönyörű pillangóvá változott. Kék szárnyai csillogtak a napfényben, akár a gyémánt. Teste pedig karcsú volt, mint egy fűszál.
Ezután már senki sem gúnyolódott rajta, bármerre szállt mindenki csodálattal nézte őt milyen gyönyörű teremtés. Neki pedig soha többé nem kellett fogyózással törődnie.