A hernyó


http://mocorgohaz.hu/
Az erdőben élt valamikor egy kis zöld hernyó. Nagyon szerette a hasát, egész nap semmi mást nem csinált, csak falta a leveleket. Épp ezért egyre jobban hízni kezdett. Egyik délután találkozott a hangyákkal.  - Lassan már alig bírsz mozogni! Olyan kövér és h...

Kép forrása: google.hu

Az erdőben élt valamikor egy kis zöld hernyó. Nagyon szerette a hasát, egész nap semmi mást nem csinált, csak falta a leveleket. Épp ezért egyre jobban hízni kezdett. Egyik délután találkozott a hangyákkal.
- Lassan már alig bírsz mozogni! Olyan kövér és hájas vagy! - mondták gúnyolódva.
A hernyó elszégyelte magát és inkább odébb állt. Nagyon bántotta, amiért csúfolták, ezért úgy döntött, hogy tornázni fog. Elhatározta, hogy minden nap lemászik a nagy tölgyfa törzsén aztán vissza a tetejére. Lefelé még egész jól ment, na de a visszaút. Alig bírta hurkás testét felkínlódni. Csak fújtatott és szuszogott. Közben egyre éhesebb lett. - A csudába a fogyókúrázással! - mondta levegőt kapkodva. 
- Minek ez a szenvedés? Én így érzem jól magam a bőrömbe, ahogy vagyok! Ebből elég! - sóhajtozott a hernyó.
Nagy nehezen végül felmászott a fára. Ott aztán azonnal neki esett a faleveleknek. Ami az útjába volt mind bezabálta. A habzsolás még inkább kimerítette.
- Ó a fenyőbe! Most meg olyan álmos lettem! - ásított egy nagyot majd elaludt.
Éjjel különleges dolog történt. A kövér kis hernyó bebábozódott és néhány nap után gyönyörű pillangóvá változott. Kék szárnyai csillogtak a napfényben, akár a gyémánt. Teste pedig karcsú volt, mint egy fűszál.
Ezután már senki sem gúnyolódott rajta, bármerre szállt mindenki csodálattal nézte őt milyen gyönyörű teremtés. Neki pedig soha többé nem kellett fogyózással törődnie. 

Gáll Zoltán, amatőr író, költő

Az irodalom mindig is része volt az életemnek szerintem már magzati koromtól kezdve. Gimnazista éveimben aktívan részt vettem a gyömrői közművelődés és színjátszás életében, mint amatőr színész. Ezzel egy időben pedig 2015-től kezdtem el verseket írni. Eleinte elősorban családomnak, feleségemnek és gyermekeimnek írtam. Aztán az évek során egyre jobban azt kezdem érezni, hogy ezt másokkal is meg kell osszam. ...