Békaiskola – avagy a gólyalét békaperspektívából

https://ggwebsite.com

A békagyerekek lassan szállingózni kezdtek a Tavi nád utca 14/b szám alatt lévő békaiskolába, ami pontosan az ebihal óvoda mellett állt. Varangy Úr türelmetlenül topogott az asztala mellett és szokás szerint morgolódott:
 


– Szent úszóhártya! ...

Kép forrása: https://www.instagram.com/jubibba_art/

A békagyerekek lassan szállingózni kezdtek a Tavi nád utca 14/b szám alatt lévő békaiskolába, ami pontosan az ebihal óvoda mellett állt. Varangy Úr türelmetlenül topogott az asztala mellett és szokás szerint morgolódott:
 
– Szent úszóhártya! Csak egyszer érném meg, hogy mindenki időben ideér órakezdésre! Brekk.
Amíg ezt kimondta, szinte minden tanuló helyet foglalt, egyetlen széket kivéve.
 
– Kecskebéka Béla! – kiáltotta el magát Varangy Úr ismét, és szinte abban a pillanatban meg is érkezett a név kicsi zöld gazdája.
 
– Elnézést kérek, Varangy Úr, de iskolába jövet belefutottam egy szúnyograjba és nem tudtam parancsolni a nyelvemnek!
 
Az osztályon halk kuncogás futott át és Varangy Úr összeráncolta homlokát:
 
– Botlása Béla, ez egyszer megengedett,
tudniillik, hogy a szúnyogot jómagam is szeretem,
de ha legközelebb előbb érekén ide, mint maga,
egy hétre megvonva a légyszendvics uzsonna!
Brekk.
 
– Igenis, Tanár úr. Valamint az osztály létszáma négy, nem hiányzik senki – mondta Béla, azzal helyet foglalt és a tanítás kezdetét vette.
 
– Ma egy nagyon fontos témát fogunk érinteni, ami nem más, mint…
 
– A rejtőzködő szín! - A hátsó padban felemelt kezével Bella, meg sem várta, hogy szót kapjon, már mondta is.
 
– Nem, Bella, most a…
 
– De Varangy Úr, a tankönyv szerint már pedig ennek kell jönnie. – erősködött a békalány.
 
– Tudom, de sajnos nem halogathatjuk tovább a témát, szót kell ejtenünk a gólyákról. Brekk.
 
Ahogy ezt kimondta, síri csend telepedett az osztályra. Pontosan egy másodpercig még egy légy zümmögését is hallani lehetett, de Béla nyelve megint nem bírt magával: kicsapódott és azonnal eltüntette a zümmögő rovart.
 
– Az ok, ami miatt a tantervet felrúgtuk, az az, hogy az egyik önkormányzati barna ásóbékánk jelentette, hogy a gólyák visszatértek a városunkba. – szavait padok közti pusmogás követte.
 
– Visszajöttek? De miért? – kérdezte Béka Berci.
 
– Nos, Berci, a gólyák közismerten költöző madarak, vagy más néven vándormadarak, akik az ősz beköszöntével elköltöznek, majd a hideg elmúltával visszajönnek. Ebből is tudhatjuk, hogy itthon elkezdődött a tavasz. Brekk.
 
– De miért jönnek vissza? – tette fel a kérdést Bella.
 
– Mert ez az otthonuk – csak úgy, mint nekünk.
 
¬ De, ha ez az otthonuk, akkor miért mennek el? – kérdezte ismét Bella.
 
– Azért, mert, ha jön a hideg, elfogy az élelem,
így a gólya délre repülni kénytelen.
 
– itt hatásszünetet tartott, hátha Bella ismét közbevág, de a békalány nem tette. – Nos, ha nincs kérdés, folytatom. Egyik leghíresebb tankönyvünk is a gólyák utazásával kapcsolatos, név szerint a Gólyagolásom története, ahol egy nagyon bátor társunk, Leveli Levente egy gólya hátán járta meg ezt a hatalmas utat. Utazása a Boszporuszon át majdnem Dél-Afrikáig tartott! Egészen hihetetlen táv ez egy apró békának. A történet végét pedig már mindannyian ismeritek – egy gólyakosárba rakott fészekben megbújva várta, hogy a fialtatni hazatért gólyák kicsinyei kikeljenek és feljegyezze a madarak növekedését, amikor megtörtént a baj. Öröm az ürömben, hogy az útinapló sértetlenül előkerült.
 
Leveli Levente gólyaháton járta a világot,
megírta, hogy a gólyák a repülő zsiráfok,
Kutatásáért az érdemrendet már majdnem megkapta,
amikor egy éppen kikelő fióka, hamm, bekapta.
 
Amennyiben valaki elkiáltja magát, hogy: Vigyázz, egy gilice! vagy Vigyázz, egy eszterág! akkor egy percig se habozzatok, hanem bújjatok menedékbe, egy olyan helyre, ahol nem lát meg titeket, mert bizony, a gólyát így is nevezhetik. – nagyot sóhajtott és fojtatta – Emlékszem, amikor egyszer egy tudatlan zöld levelibéka, név szerint Béka Petra meghallotta, hogy - Ott egy gilice! - azt hitte, hogy az vízi tündért jelent és el is kezdte keresni az apró tüneményt. Tündér helyett viszont másodperceken belül egy hatalmas gólyával találta szemben magát, aki nem sokat teketóriázott: odalépett és egy ültő helyében keresztbe lenyelte! - Bella szája elé kapta a kezét és halkan sikkantott.
 
– Tanár úr, mi az a gólyakosár? – kérdezte Béla.
 
– Nos, a gólyakosár egy olyan eszköz, ami a fészket feljebb emeli az elektromos vezetéktől, hogyha a gólya visszatértekor egy ilyenen építene fészket. Így biztonságban tudhatja a csemetéjét és saját magát is a fárasztó út után. Brekk. De most, hogy már tudjátok, hogy mikor számíthattok rájuk, és azt is, hogy milyen nevek mögé rejtőzik, ideje, hogy brekegést ejtsünk a kinézetéről. A repülő zsiráf kifejezés arra utal, hogy a gólyának nagyon hosszú nyaka van. Levente útja során megfigyelt fekete nyakú példányokat is.
A tanár krétával a kezében a tábla elé lépett és felrajzolt két csíkot, arra pedig egy pöttyös labdát, pötty nélkül. Arra rárajzolt egy még kisebb labdát, aminek a végéből egy háromszög állt ki:
 
– Két hosszú vékony csík, ez lenne a lába,
sután táncol velük, ezért nem megy el a bálba.
Nagy piros csőre van, de nem ezzel eszi a répát,
azért gázol a tóban, hogy megegye a … levest.
 
Prédáját lesve ácsorog a tóban,
ez a fekete és fehér tollú madár, a gólya,
ha beszélget azt mondják,ő a kelepelő,
és otthona gyakran a meleg kéménytető.
 
– Tanár úr, mi az, hogy kelepelő? – emelte fel most Berci a kezét.
 
– Mi békák brekegünk, a kecske mekeg, a gólya pedig kelepel, vagyis a csőrét nagyon gyorsan csattogtatva hallatja ezt a tompa hangot. Figyeljetek csak.
Varangy úr most a tanári asztal fiókjából két vastagabb fadarabot vett elő és azokat összeütögetve utánozta a kelepelés hangját.
 
– A csőr, kinézetét tekintve tőrszerű, hosszú, és piros színű, csakúgy, mint távol élő rokonunk, az eperbéka.
 
– Tanár úr, mi az a tőr? – tette fel a kérdést az eddig szótlan Berta.
 
– Nos, Berta, ha figyeltél történelem órán – és feltételezem, hogy nem figyeltél, mert akkor nem kérdeznéd - akkor tudhatnád, hogy a tőr az azon éles eszköz, amivel ükükükük néhai nagyapám, pontosabban Alsómocsári Sásbanmegbúvó IV. Varangyosi Báró Leopold leterítette tavunk valaha látott leghatalmasabb gólyáját, a XVII. században. Ezt napjainkabn már nem tehetné meg, hiszen fokozottan védett madár. Itt jegyezném meg, hogy jómagam is a fokozottan védett békafajok egyikéhez tartozom, de hát ez érhető – és itt jelentőségteljesen széttárta a karját – De hogy visszatérjünk Alsómocsári Sásbanmegbúvó IV. Varangyosi Báró Leopoldhoz, hőstettét azóta is minden évben ünnepeljük, a Nagy-Tavinádas Ünnepségeken.
 
Leopold, a békák legnagyobbika, megszabadított minket,
nyugodtan alhat végre minden ebihal és kisded,
nem les ránk többé a tóból, a tócsákból,
nem kell többé rettegnünk a hatalmas gólyától.
 
Berta, ezt jövő héten kikérdezem tőled. Most pedig folytassuk. Brekk.
Amiről még tudnotok kell, az a fehér gólyák élőhelye. Sokuk az ember közelében él, települések villanyoszlopain épít fészket. De nyílt, füves területeken, erdőszélen és sekély vizek mellett is felbukkan – utóbbi a mi élőhelyünk is. És ahogy azt a tegnapi órán már említettem, a klímaváltozás miatt, a vizes élőhelyek a jövőben talán el is tűnhetnek, ha az emberek nem figyelnek ránk eléggé. Brekk.
Megköszörülte a torkát:
 
– Sok szót ejtettünk már a gólyákról, legnagyobb ellenségünkről. Most egy olyan oldaláról is szeretném bemutatni, amit eddig nem ismertek. – a tanulók hatalmas békaszeme most még nagyobbra kerekedett – A gólya nagyon hasznos élőlény, hiszen segít, hogy ne szaporodjanak túl a bogarak és a rágcsálók se. Ha hiszitek, ha nem, arra is képes, hogy megjósolja, milyen idő várható. Ha fél lábon áll – itt Varangy úr illusztrálva, szintén fél lábra emelkedett - az azt jelenti, hogy hideg lesz, ha kelepel – most a két fadarabot ütögette össze – azt jelenti, hogy napsütésre lehet számítani, ha pedig sokat mozgolódik, akkor rossz idő várható. Brekk.
 
Ha fél lábon áll a gólya, akkor, jön a hideg,
ha hiszed, ha nem, én neki hiszek.
Ha kelepel, akkor pedig sütni fog a nap,
ha mocorog, akkor pedig jön a fagy.
 
Mivel a csodálkozó tekinteteken kívül mást nem látott a tanulókon, így Varangy úr tovább folytatta:
 
– Nos, számtalan legenda kering ennek a fenséges madárnak a társa iránti hűségéről. Sőt, a gólyafikért a szülők még saját életüket is képesek feláldozni. Sőt, azt mondják, amelyik háznál gólya fészkel, ott szerencse várható. A gólyamadár…
 
– De Varangy úr! – szólt közbe Béla – Hogy beszélhet így legfőbb ellenségünkről, a gólyáról! Fenséges madár!
 
– Nos, Béla, egy nagyon bölcs béka egyszer azt mondta, hogy az ellenséged megismerésénél csak egyetlenegy dolog fontosabb, mégpedig az, hogy tiszteld az ellenfeled. És nekünk is ezt kell tennünk. Tiszteljük a gólyát, mert az élet körforgásának része, tiszteljük, mert a hely része, ahol mi is élünk. A tisztelet elfogadást jelent és mi elfogadjuk, hogy vannak nálunk nagyobbak is, mint ahogy az a légy is elfogadta, hogy vannak nála sokkal nagyobbak, akit az óra elején kaptál be.
 
Tisztelni kell minden életet,
csak így élheted az életed.
Ne bántsd a madarat, ne bántsd az erdőt,
ezt már tudja minden ebi, amielőtt felnő.
 
Tisztelni az ellenséged, ez egy örök törvény,
ezt nem hághatja át, se tőr, se töltény,
tisztelni, még ha dúl is a viszály –
ezt mondta egykor a bölcs Béka Király.
Brekk.
 
Ebben a pillanatban egy kakukk jelezte, hogy a tanítás véget ért.
 
– Holnap nebulók, de el ne késsetek, mert akkor nem lesz légyszendvics! – de mire Varangy úr mindezt kimondta, egy tanuló sem maradt a teremben. – Nos, ha így állunk – mondta, azzal kényelembe helyezte magát az asztalánál és jóízűen falatozni kezdte szúnyogos kétszersültjét. Vége.
Szöllősi Bernadett, Vers és meseíró

Kortárs tollforgató. Írásaim eddig 3 önálló kötetben jelentek meg, valamint 15 antológiában.