Borcsa meséi - Fáni a balerina

Borcsa meséi - Fáni a balerina.

Hamarosan újra búcsú lesz Teri mamáéknál. Borcsa már nagyon várja. Szereti a színes forgatagot. Ahogy egyre nagyobb lesz, egyre több sergőre felülhet, de a kedvence még mindig a dodzsem apával. Ilyenkor mindig választhat is magának egy játékot. Tavaly Fánit a plüss elefántot választotta. Első pillanatra megtetszett neki az élénk türkizkék színe, és a sok pötty. Mókás és finom puha is.

Ma Fánit tette a kör közepére, így róla szól az újabb mese.

Borcsáék óvodai csoportja kirándulásra megy. Az óvó néni megengedte, hogy mindenki vihet egy játékot, ami elfér a táskájában. Borcsa Fánit viszi magával. Hosszú nap volt és csak egészen későn érnek haza. A többi játék már izgatottan várja őket. Amint Borcsa leteszi Fánit az ágyra, és kimegy vacsorázni, a többiek körülveszik és kíváncsian faggatják.

- Milyen volt?

- Hol voltatok?

- Mit láttál?

- Nem féltél? - záporoznak a kérdések.

De a pöttyös elefánt csak röviden, csendesen válaszolgat, majd azt mondja nagyon elfáradt és pihenni megy.

- Vajon mi történhetett? - gondolkodik hangosan Tilli. - Fáni olyan furcsán viselkedik.

- Nem tudom – mondja Poldi – de késő van. Pihenjünk mi is és talán holnap többet mesél erről a napról.

De a kis elefántnak másnap reggel sincs jó kedve. Csak ül magába roskadva és hangosan sóhajtozik.

- Mi a baj Fáni? - lép oda hozzá Poldi. - Mond el, hátha tudunk segíteni!

- Nem tudtok segíteni, de azért elmesélem – egyezik bele Fáni. - Voltunk tegnap színházban, ahol egy balett előadást láttunk, és azóta én is balerina szeretnék lenni.

- Csak ennyi? - könnyebbül meg Bélabá. - Ezért lógatod az ormányod? Legyél akkor balerina!

- Nem lehet – kesereg tovább az elefánt – te nem láttad őket. A balerinák kecsesek, és légiesek, és pördülnek, és ugranak. Én meg… Én… Én nem vagyok se kecses se légies.

- Próbáld meg azért, hátha sikerül – erősködik a dínó.

- Dehogy próbálom, esélytelen – mondja Fáni és sírva fakad.

- Ugyan ne sírj – röppen oda Tündi, az erdei tündér – én könnyen segíthetek rajtad. Ismerek egy varázsigét amitől úgy tudsz majd pördülni és fordulni, sőt ugrani is mint egy igazi balerina.

- Valóban? Akkor mire várunk? Mond gyorsan!

- Abraka dabra fánusz elefántusz balerinusz – mondja hangosan Tündi és Fánira mutat a varázspálcával. - Kész. Próbáld ki!

Fáni feláll és pördül egyet, kicsit megbotlik közben.

- Nem megy – keseredik el.

- A varázsige hatott – mondja komolyan Tündi – de nem árt egy kis gyakorlás, hogy biztos legyen a hatás.

- Igen, igen – lelkesedik az elefánt – máris megyek gyakorolni. Köszönöm Tündi.

Megöleli a tündért és elszalad.

- Délután bemutató, addigra biztosan menni fog!- kiállt vissza a szoba sarkából.

Délután összegyűlnek a játékok a szőnyegen, amikor mindenki kényelmesen elhelyezkedik Fáni a kör közepére áll. Megszólal a zene és az elefánt ritmusra forog, pördül és ugrik, és egyszer sem botlik meg. Az előadás végén mindenki lelkesen tapsol.

- Tündi, te aztán nagyon jól tudsz varázsolni! - dicséri meg a tündért Bélabá.

- Ugyan már – kuncog Tündi – nem volt semmilyen varázslat. Csak kitaláltam az egészet.

- De hát Fáni táncolt! - lepődik meg Bélabá.

- Igen mert elhitte, hogy menni fog, és szorgalmasan gyakorolt. A varázslat előtt nem hitt magában és meg sem próbálta, ezért füllentettem egy kicsit. Holnap reggel majd neki is elmondom, hogy egyedül érte el a sikert - kacsintott a tündér, és elégedetten tova szállt.

Másnap Borcsa és anya egy régi organza tasakból igazi tütüt készítettek Fáninak. Rózsaszín volt és csillogó és igazán jól állt az elefánton.