Csiperke

Csiperke.

Szélben spórák lengedeznek,
a kis gombák megszülettek.
Otthonuk erdő avarja,
őket kicsit sem zavarja.
Levelekkel takaróznak,
jövőjükről álmodoznak.
Lassan hull az eső cseppje,
növögetni kezd Csiperke.
Kis gömbölyű gombalányka
nyitja szemét a világra.

Hull csak hull az eső cseppje,
szűkebb lett a gombák helye.
Furakszik kövér Galóca,
a legmérgesebb lakócska.
Megunja hát ezt Csiperke,
elballag másik ligetbe.
Ahogy sétál ámul bámul,
a nagy erdő elé tárul.
Megirigyli a vén fenyőt,
lombja megsimít egy felhőt.

Nem érti a gombalányka,
ezt a fenyő, hogy csinálja.
Rátelepszik öreg fára,
úgy nyújtózik szegény pára.
De hiába tolja nyakát,
felhő nem éri kalapját.
Hull csak hull az eső cseppje,
elalszik a kis Csiperke.
Fa törzsén arról álmodik,
ha nagy lesz felér a Holdig.