Élet az öreg vízimalomban 3. rész

Élet az öreg vízimalomban 3. rész.

  Az emberek összenéztek. Aztán maguk között megtárgyalták, hogy mindegyikük ad a saját lisztjéből egy egy mérővel. Még a molnár is hozzátett a sajátjából. Beszélgetés közben, Ilka mama újra leápolta az idegent.

- Na! - mondta! - Most már jobb lesz mint új korában! Aztán hogy hívják kendet? Még a nevét sem tudjuk! - nézett rá nevetve.

- Móri Erős az én becsületes nevem! - mondta, és próbálta kihúzni magát, de kissé féloldalasra sikerült.

- Az biztos hogy erős, mert sok mindent kibírt kend! - kacsintott rá Ilka mama.

- Hát én magát ismerem! Tudom is hogy hol lakik! A maga felesége az én feleségem másod unokatestvére! - kiáltott fel Talabér.

- Szóval maga a kosárfonó? Milyen kicsi a világ! - mosolygott Móri Erős a félig dagadt arcával.

 - Jöjjön kend velem! Haza viszem! A lisztem már a szekéren van, nekem indulnom kell! - invitálta Talabér, Móri Erőst. Ezalatt Regő szerzett egy üres zsákot, azt megtöltötték a felajánlott lisztekkel. Tele is lett a zsák, az is mehetett fel a szekérre. Katica kihozott egy tarisznyát, benne öt pereccel. Erős szabadkozott, hogy már így is mennyi mindent kapott, de Katica nem engedett.

- Vigye csak haza a családjának! - mondta, és bement. A két őrlető gazda még vett a kosárfonótól egy egy kosarat az asszonyaiknak, aztán útjára engedték Talabért, Móri Erőssel a szekéren. Út közben, a két újdonsült rokon meghányta vetette az élet gondjait. Az esti szürkületben érték el Erősék házát. A megrakott szekér zörögve fordult be az udvarra. A zörgésre felneszelve három gyerek kukucskált az ajtóban, de aztán felismerve apjukat versenyt szaladtak kifelé.

- Édesapám! Édesapám! - kiáltozták. - Mi történt édesapámmal? - kérdezték meglepődve, mire közelebb értek.

- Majd mindent elmesélek! - mondta Erős a három gyereknek, és a feleségének, aki szintén kiszaladt hozzájuk.

- Hanem Talabér bátyám! Szálljon meg nálunk éjszakára! - invitálta a vízimalomnál megismert rokont Erős. Talabér nem szabadkozott, szívesen vette a meghívást. Este az udvaron raktak tüzet. Előtte azonban a földbe ástak krumplit héjastól, meg kukorica csöveket amit még beborítottak a zöld levelei. A beásott krumpli, és kukorica tetejére rakták meg a tüzet. Amíg így készült a vacsora, Talabér és Erős mindent elmesélt a családnak. Hogy mi történt a búzával, miért van kötés Erős fején, és hogy ennek ellenére hogyan lett mégis egy zsák lisztjük. Közben Erős elővette a tarisznyát, amiben a perecek lapultak.

 - Ezt pedig Katica, a vízi molnár felesége küldi! - és kiosztotta a madárlátta perecet. A gyerekek vidáman majszolták az ajándékot. Erős felesége pedig hálásan tekintett hol Erősre, hol Talabérra. Boldog volt, hogy az ura hazatért, és hogy ilyen jó barátokra találtak. Közben a kosárfonónak eszébe jutott valami. A szekérhez ment, és a magmaradt két kosárból egyet kivett, amiben volt még három fűzfa síp. A kosarat az asszonynak nyújtotta, a gyerekek pedig kaptak egy egy sípot. Még azt az örömet! Az ajándékot mindhárman megköszönték, és azonnal ki is próbálták. A fűzfa síp hasonlított a furulyához, csak éppen kevesebb lyuk van rajta, és rövidebb. Később, ráérezve a tudományra, a tűz körül ugrándozva táncolva tilinkóztak. Erős felesége homályos tekintettel köszönte a szép kosarat. Ilyen  ajándékot már nagyon régen kapott. Mikor aztán csak pislákolt a parázs, széthúzták azt, óvatosan a földet is lehúzták, és előkerült a megsült krumpli, és a  kukorica. Így készült el a vacsora. A gyerekek sokat rötyögtek azon, ahogy Talabér próbálta megtisztítani a forró krumplit hol egyik, hol a másik kezébe dobálva, pont mint egy zsonglőr. 

- Hú az anyád! - mondta szemrehányóan a vacsorájának. - Úgy is megeszlek! A kukorica is fejedelmi volt, és az este is boldogan telt. Másnap reggel a búcsúzásnál Talabér megkérte őket, hogy majd látogassanak el hozzájuk. Pontosan elmagyarázta, hogy hol laknak.

- A feleségem nagyon fog örülni! - kiáltotta még Talabér, a már távolodó szekérről.

folyt. köv.