Gomba Gabi Gömbölyű Gombja

Gomba Gabi Gömbölyű Gombja.

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az ezer szigetes erdőn is túl, a dimbes-dombos galagonya rengetegben élt egy kis gomba. Gabi.

Gomba Gabi nadrágja zöld színű volt, mint a tavasszal kibújó friss fűszálak. Teste hófehér, mint az égen táncoló felhők, kalapja pedig piros, mint a réti pipacs virága. Fejfedőjét nem pöttyök, hanem fehér, gömbölyű gombok díszítették. Nem volt még egy ilyen kalapú gomba a környéken.

Minden reggel Gabi útra indult, hogy átkeljen a Tréfás tengeren. A Tréfás tenger csalafinta egy meder volt. Hétfőn málnaszörp hömpölygött benne, kedden ragadós vattacukor, szerdán folyékony fogkrém. Csütörtökön forró csoki, pénteken jéghideg kása. Szombaton bugyborékoló paradicsomszósz, vasárnap pedig olvadt vanília fagylalt.

A meder két partját egy varázslatos híd kötötte össze. Azonban ez a híd nem kövekből, hanem hófehér, gömbölyű pillecukrokból állt, amik a felszínen lebegtek. Gabinak csupán öt darab cukorkán kellett átugrálnia, hogy átjusson az egyik partról a másikra.

A kis gomba már százszor megjárta a Lebegő hidat, mindig csak öt ugrás. Így most is vidáman szökdelt pillecukorról pillecukorra.

Egy ugrás előre, egy ugrás jobbra, kettő előre, majd egy utolsót balra.

Öt nagy ugrás és már a túloldalon is volt. De nem tett egy lépést sem, Gabi megcsúszott a ragacsos talajon, piros kalapja pedig lerepült a fejéről. A kis gomba gyorsan utána kapott, de még így is leszakadt az egyik gombja, amit elnyelt a mágikus meder. Gabi szomorúan ballagott tovább a hatalmas Nyalóka hegységig.

Másnap reggel újra a Tréfás tengeren lépdelt pillecukorról pillecukorra.

Egy ugrás előre, egy ugrás jobbra, kettő előre, majd két utolsót balra.

Hat nagy ugrás és Gabi elérte a túlpartot. A kis gomba a sok ugrabugrálástól kifáradva letelepedett egy fa tövénél, hiányos felfedőjét gondosan maga mellé téve, lehunyta a szemét és szundikálni kezdett.

Szerintetek, mi történhetett, hogy másnap Gomba Gabi hat lépéssel tudott átjutni a túloldalra?