A csillagok bálja

https://gabicsabi.hu
  Este, amikor már minden ember lehunyta szemét, bálba mennek az Ikrek. Egy Pegazus hátán repülnek, át a fénylő égbolton. Ilyenkor minden csillag táncol. A Vízöntő vizet loccsant, úszkálnak a Halak, és izgatottan bugyborékolnak, amikor átúszik felettük ...

Kép forrása: pixabay.com

  Este, amikor már minden ember lehunyta szemét, bálba mennek az Ikrek. Egy Pegazus hátán repülnek, át a fénylő égbolton. Ilyenkor minden csillag táncol. A Vízöntő vizet loccsant, úszkálnak a Halak, és izgatottan bugyborékolnak, amikor átúszik felettük a kecses Hattyú. A Cet és a Delfin fröcskölik a vizet.

   Átvágnak az állatok közt, a Nagy Kutya és a Kis Kutya vidáman csóválják farkukat

     – Már vártunk titeket! – ugatják, és az Ikrek arcát nyalogatják. A Vadászebek kimértebbek, ők hűvösen üdvözlik őket, majd megpillantják a Nyulat, és nyomban utána erednek. A Kis Róka is menekülőre fogja, de beleütközik a Hollóba. Ők most félre teszik a viszályt, s így mulatnak ketten a bálban: a Holló meg Róka.

   Az Északi Korona és a Déli Korona egymás mellett hever, hiszen jól mulat a két király, országaik közt nincs viszály. Megemelik a Serleget, vígan mulatoznak. Az Ikrek csatlakoznak, italaikba vidáman belekortyolnak.

     – Na és enni nem fogunk? – brummogja a Nagy Medve, s mellette helyesel a Kis Medve.

     – Csak inni lehet ebben a bálban, de enni nem?

Az Ikrek egyszerre felelik:

     – Ne aggódjatok, mackók! A Kemencében ma éjjel is friss kenyér sül – mondják, és még hozzá teszik: – Kenhettek rá mézet, ha szeretnétek.

  Ajjaj! Összeugrott a Kos, a Bak meg a Bika! Hogy ezek mindig egymásnak esnek…

     – Ó, ne! Min veszekedtek? – kérdezik az Ikrek.

     – Nem tudjuk eldönteni, hogy melyikünk a nehezebb.

     – De hisz itt a Mérleg! Majd ő megmutatja.

A bál ezután vita nélkül folytatódik. Táncol a Zsiráf, hosszú nyaka majd kibicsaklik, úgy ropja. Vékony lábánál tekereg a Kígyó, egy dalt sziszeg pöszén. Az Oroszlán és a Kis Oroszlán békésen összebújnak, így nézik a táncolókat. A Farkas viccet mond, mire a Hiúz hangosan nevet.

  A Sas és a Daru átröppennek az égen.

   – Jönnek a mágikus lények! – mondják a többieknek. Erre mindenki felfigyel. Eléjük száll a Sárkány, aki a hátán hozza kisbarátját a Gyíkot. A Kentaur kilövi nyilát, mire a Nyilas mellé áll. A fenséges Egyszarvú beragyogja az eget, és büszkén figyeli Csikóját, ahogy körbevágtázza a vendégeket. A Főnixmadár tűzben ég, imádja a bált, és minden egyes éjjel lágy dalt énekel a többieknek.

  Az Ikrek megkaparintják a Lantot. Újra meg újra eljátsszák rajta a kellemes dallamot. Mindenki táncol, az ezüst szoknyák meglibbennek, az állatok csaholnak, brummognak és nevetgélnek. A Festő ezt, a számára kedves képet festi. Minden éjjel tökéletesítgeti, mert ez a legszebb dolog, amit valaha látott.

  Az Ikrek kezükbe veszik a Távcsövet. Belenéznek, először le a Földre, a rengeteg alvó emeberkére. Utána vissza az égre.

    – Jaj! Jön fel a Nap!

Pontban ekkor megszólal az Ingaóra. Jelzi, hogy vége van a bálnak, ennek a csodás, éji bálnak! Vége a táncnak, a hajnalig tartó mulatozásnak. Az Ikrek elbúcsúznak barátaiktól, és haza mennek, csakúgy, mint a többiek, és bebújnak az ágyba. Nyugodt szívvel alszanak el, mert tudják: a bál a következő éjjel is rájuk vár.

Szilágyi Sz. Enet, Amatőr író

Ezt a mesét írta: Szilágyi Sz. Enet Amatőr író

A mesékben varázslat rejlik. Fontosnak tartom a mindennapos mesélést, az olvasás szeretetét. A szakdolgozatomat is mesékből írtam, és tehetném, folytatnám a mesék tanulmányozását és kutatását, mivel általuk kitágul, és új értelmet nyer a világ. A meséket általában olvasom, ritkábban írom, történeteim többnyire az idősebb korosztályt szólítják meg, és nem állnak meg háromszáz oldal alatt, ám óvodapedagógusként gyakra...