A vidám királylány

A vidám királylány.

Galagónia sötét erdejében, sárból és gallyakból összehordott kunyhóban élt Rücsök, a gonosz boszorkány. A kérges bőrű öregasszony megfogadta, hogy száműzetése miatt borsot tör a király orra alá. Így amikor megszületett Arabella, a király első gyermeke, Rücsök elhatározta, hogy megkeseríti napjait, míg csilingelő kacagása búbánatba fullad.

Arabella az ötödik születésnapjára egy csillámló szőrű pónilovat kért. Rücsök belopózott az istállóba, bogáncskóróval etette meg az állatot. Rontást mormolt az orra alatt, míg a póniló nyihogó szamárrá változott. Rücsök vihogott, majd tovatűnt a rejtekébe. Bugyborékoló üstjében figyelte, hogy mit szól Arabella az ajándékához.

Az egész udvar felháborodott a cicomás szamár láttán, leszámítva Arabellát. Megsimogatta az állatot, majd megölelte a királyt és azt mondta, sokkal aranyosabb annál, mint amire számított. Hamar lecsillapodtak a kedélyek és a csacsi rengeteg örömteli pillanatot okozott az uralkodói családnak.

Arabella a hatodik születésnapjára egy drágakövekkel díszített, habos-babos ruhát kért, amilyet szem még sohasem látott. Rücsök seprűnyélen repült be a nyitva hagyott ablakon. Kinyitotta a gardróbszekrényt, patkányszőrt és hernyófonalat font a különleges öltözet köré. Az orra alatt motyogott, míg a gyönyörű darab egy barna zsáklepellé változott. „Méltó a királylány szépségéhez!” – hahotázott.

A vendégek már megérkeztek az ünnepségre és fürkészve várták a királylányt, amikor Arabella megpillantotta az ajándékát. Kíváncsi volt, hogy áll rajta ez a furcsa ruha, ezért megkérte a szolgálókat, hogy öltöztessék fel. A király arca lángra lobbant, amikor észrevette lányát a csarnokban, de miután többen is megállapították, hogy Arabella igazán remekül fest ebben az egyszerű ruhában, és ehhez hasonlót még csak nem is láttak, az ünnepség vígan zajlott tovább. Rücsök dühödten fortyogott a kunyhójában.

Arabella a hetedik születésnapjára élénk színű festéket kért, hogy derűs rajzaival díszíthesse a palota falát. A beszerzése hat napi járásba telt. A király hintóba ült katonáival, hogy teljesítse lánya kérését. Rücsök kifigyelte az útvonalat és az őseitől tanult természetvarázslattal mocsarassá változtatta az ösvényt. A hintó kereke belesüppedt, így a király kénytelen volt üres kézzel hazatérni.

Arabella szorosan megölelte viszontlátáskor. A király lehorgasztott fejjel mesélte el a történteket, ám Arabella csupán annyit felelt, hogy a legnagyobb ajándék számára az, hogy visszatért hozzá. Nagyon unatkozott a társasága nélkül.

Rücsök most aztán igazán dühbe gurult. Éjjel-nappal mágikus füveket gyűjtött, rontó főzeteket kotyvasztott. Csalánlevélből, bagolyköpetből és mérges hangyákból arckrémet készített Arabella nyolcadik születésnapjára és becsempészte a fésülködő asztalára.

A gyanútlan királylány magára kente a kencét és reggelre – pont az ünnepség napjára – égő, vörös pöttyökkel ébredt. A király teljesen kétségbeesett, amikor meglátta a lányát. Arabellát azonban nem érdekelték a kiütések. Szívélyesen, széles mosollyal köszöntötte az érkező nemeseket, akik elámultak az illedelmességétől és észre sem vették a piros arcbőrét.

Rücsök károgott, tört és zúzott. Éveken át igyekezett elrontani a királylány jókedvét, de próbálkozásai kudarcba fulladtak. Arabella tizenegyedik születésnapjára végül megelégelte a dolgot. Megjelent a palotában ünneplő tömeg előtt, hogy számonkérje a királylányt.

– Kígyót és békát köptem feléd, átkok sűrű halmazát szórtam rád! Miért vagy még mindig ilyen vidám?

– Én vagyok a királylány – válaszolta Arabella. – A nap értem kel fel és miattam tér nyugovóra. Bármi is történjen velem, az biztosan a javamra válik.

Rücsök megkukult a bölcs szavaktól. Seprűnyélre pattant és elrepült, mielőtt az őrök elkaphatták volna. Azóta is az erdő mélyén tengeti az idejét, rovarlárvákat gyűjtöget és varázsigéket mormol. Ám a királylány nevét többé ki sem meri ejteni a száján. Jól tudja, hogy ártó szándékai úgysem érhetnek célba a derűs természetének köszönhetően.