Felhívott ma Kosztolányi

Felhívott ma Kosztolányi.

Megcsörrent a mobilom,
ki az megint nem tudom.
Nem a hentes, nem a festő,
egy múltbéli magyar költő.

A mondókáját hát így kezdi:
- Játszótársam mond akarsz-e lenni? -
Belemegyek a játékba, nem lehet ez bárki.
- Jó hogy hallak, szevasz Kosztolányi!

- Na mesélj pajtás feléd mi újság,
virágosak már az Üllői-úti fák?
- Talán egy kettő van még biztos,
de az is a sok szmogtól piszkos.

- S hogy van cimborám a Kornél?
- Nincs rá panasz komád jól él.
Dizsibe jár este hajtani a csajokat,
másnaposan reggel mindene sajogat.

Ekkor nagyot sóhajt Dezső barátom:
- Mostan színes tintákról álmodom.
- Igazán színes lett a mai világunk,
de szólásszabadság ritkul mi nálunk.

- Nincs meg a kincs mire vágytam?
- Nincs mert a Kulcsot nem találtam.
- Pedig milyen jó lenne ha meg volna
hogy az emberek szívét végre kinyissa.

Jó lenne azt mondani vidáman:
Itthon vagyok itt e világban. -
Ekkor megszakad a vonal,
s véget ér a beszélgetés fonal.