Kép forrása: pixabay.com
Kakasdombi riadalom.
Mi bajod van
kicsi kakas?
Fáj a torkom!
Vicik–vacak!
Sírdogál csak
szomorúan,
Rossz kedve lett
azon nyomban.
Állatok közt
nagy riadtság:
Elalszik az
egész világ?
Többi állat
így reklamál,
A bizottság
össze is áll.
Nagy gondban
az állattanács:
Mi lesz velünk?
szól kotkodács.
Tanakodnak,
gondolkodnak.
Ötletekkel
hozakodnak.
Kakasdombon
nincs más legény?
Hát kukorékol
majd az egér!
Találják ki
azon nyomban.
Nem lesznek ők
így nagy gondban.
Egéppajtás
jól meg megíjed:
Én, kérem én,
nagyon félek!
Miért nem inkább
a macska?
Nagy szája van,
s tán nem csacska!
Foltos cica
nyújtózkodik,
Ráérősen
lustálkodik.
Nevetséges,
hogy egy egér!
Ez egy sértéssel
is felér!
Tyúkanyó fut,
töprenkedik:
Új kakas kell!
vélekedik.
Beteg vagyok,
ne kiabálj!
Majd az egér
biztos helytáll!
Egér reszket,
szája nyílik,
Zavarban van,
sokan nézik.
Nyitja száját,
s vékony hangon,
cin–cint mond
a kakasdombon.
Macska nevet:
Egérpajtás!
Ez neked a
kakaskodás?
Egérre ezt nem
bízhatjuk!
Tudja ezt már
mindannyiuk!
Liba gágog:
Mi baj? Mi baj?
Kissé furcsa
ma az udvar.
Sok kisliba
fut nyomában:
Elaludtunk!
Mama, várj meg!
Lármázva jön
kacsamama,
Nézi milyen
kakas torka.
Nagyra nyitja
az a száját,
Kacsaasszony
jól belelát.
Nem kell ide
egér, macska!
Orvosság kell!
mindjárt hozza.
Holnapra már
kutya bajod!
Kakasdombod
elfoglalod!
Megnyugszik
az összes állat,
holnap a rend
visszaállhat.
Kakas koma
újra toppon,
Ébreszthet a
kakasdombon!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Sylvia Benczik meseíró
Sylvia Benczik vagyok, meseíró. Máig emlékszem arra a napra, 16 éves voltam akkor, amikor bátorságot merítve előző írásaimból, elkezdtem írni az első regényemet. Kavargó gondolataim kitörni készültek szűkre szabott külső világomból, és szépen, lassan összefüggő történetté formálódtak. Érdekes és izgalmas érzés volt alkotni, az alkotás öröme azóta is, sok-sok éve velem van, hozzám tartozik... Költözéseim során ...