Szemük színe, mint a Nap


http://mocorgohaz.hu/

A tornácon ült a hintaszékben, és egy szintetikus sört kortyolgatott. Szerette nézni a földet túró, időnként mélyebbre ásó talajjavító bogarakat. Fémesen súrlódó hangot adtak ki, ahogy acél csápjaikkal egy kis földlabdát megemeltek, lenyelték, utána vissza...

Kép forrása: Tengr.ai

A tornácon ült a hintaszékben, és egy szintetikus sört kortyolgatott. Szerette nézni a földet túró, időnként mélyebbre ásó talajjavító bogarakat. Fémesen súrlódó hangot adtak ki, ahogy acél csápjaikkal egy kis földlabdát megemeltek, lenyelték, utána visszaöklendezték. Igazából talajjavító robotok voltak, de a Marson mindenre úgy tekintettek, mintha élőlény lenne. Az androidokra is. Csak a szemük árulkodott arról, hogy nem emberek, vörös íriszük volt.

A marsi idő gyorsan haladt, de a férfit nem zavarta. A szintetikus sör egészen tűrhető volt, nem is mondta volna meg, hogy nem igazi, ha nem ő készítette volna az automatával. Stoutot kért, mert ilyenkor, tavasszal hidegebb volt, jobban esett a barna. Hintázott, és az égboltot kémlelte, aztán a feleségéhez fordult.

- Kérsz egy kis sört? Egészen jó. Csinálhatok még, hamar megvan. Az új recept nagyon bevált. Még egy kis komló talán jó lenne, de neked ízleni fog.

- Honnan tudod, hogy nekem mi ízlik? – förmedt rá az asszony. – Amióta az új robotok vannak, már semmi sem olyan, mint régen. Itt is mindenki elment már, sokszor nem tudom, hogy kivel beszélek. Smith és Mary is android, tudtad?

- Már miért lennének azok?

- Nem tudom, olyan androidosok.

- Olyan androidosok? Butaság! Mégis az mit jelent? Én csak reggel találkozom velük, köszönünk, viccelődnek kicsit. Szerintem nagyon kedvesek.

- Akkor is azok, hidd el! A szemük! Az más!

- Igen, a szemük elárulja őket. De láttad a szemüket? Mert én nem. Itt mindenki napszemüveget hord. Na, kérsz sört? Hidd el, a sörön nem lehet érezni semmit sem. Kóstold csak meg.

Az asszony engedett, és csöndben iszogattak, nézték a marsi naplementét. Hideg volt, a madarak halkan énekeltek. Becsukta a szemét, és mosolygott.

- Nem akarod bekapcsolni a lemezjátszót? – fordult fátyolos hangon a férfi felé.

- Pink Floyd jó lesz?

- Isteni.

A férfi bement, kicsit matatott a nappaliban, aztán felharsant a Money. Az asszony hallgatta, kezével dobolt a karfán, közben fázósan magára húzta a takarót. Később felcsendült a Wall, a nő énekelte a szöveget. Olyan volt, mintha megint fiatal lenne, ott lettek volna a koncerten. Az együttes fent a színpadon, ők meg üvöltve tombolnak a közönségben.

A férfi megállt az ajtóban, figyelte a nőt, aztán a zene ritmusára kilépett. Mögé ment és lágyan megmasszírozta a hátát, majd a derekát. Finoman, érzékien. Elnyújtva, néha a ritmusra mozgott a keze.

- Nagyon jól csinálod.  – mosolygott az asszony, és megsimogatta a férfi karját.

Ahogy masszírozta az izmokat, egyre feljebb csúsztatta a kezét, egészen a nyaka köré. A csigolya hangosan roppant a keze alatt. Felnyalábolta az élettelen testet, és bevitte a férfi holtteste mellé a garázsba. Kilépett, a nap már lenyugodni készült, levette a napszemüvegét, aztán megdörzsölte vörös szemét.

Ergo, Amatőr próbálkozó

Ezt a mesét írta: Ergo Amatőr próbálkozó

Azt szeretném, hogy a mese kortalan legyen, minden korosztálynak szóljon. Minden korosztálynak, de nem ugyanúgy. Ha sikerül a mesénket kortalanná tenni, akkor minden embert megnyertünk az olvasótáborba, legyen bárhány éves.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!