Tóparti mesék I. Rész: Béci, a béka

Tóparti mesék I. Rész: Béci, a béka.

Nem messze valahol a nagy erdőkön túl van egy kis tavacska, a Tőzeges-tó. E csodás vízivilág számtalan előlény otthona. A sűrű nádasban többféle madár fészkel, mint például a nádiposzáta és a vadkacsa. A víz mélyén pedig halak sokasága éldegél békésen. A tó partján, az öreg fűzfa alatt, a nádas tövében lakik nádkunyhójában a huncut kis béka, Béci. Minden reggel kiül a partra legyet fogni komáival, aztán délutánig vidáman kuruttyolnak. De Béci nem mindig volt ilyen jó étvágyú. Ebihal korában ő volt a leglustább a testvérei közül. Béka Mama mindig hinárfőzeléket főzött nekik, a kis Béci viszont nem szerette, meg se akarta kóstolni.
- Brekeke! Bécikém drága fiam hát kóstold már meg a főzeléket! - így noszogatta fiát.
Hiába volt minden könyörgés, étvágytalanul telt el ifjú ebihal kora míg fel nem cseperedett.
Aztán eljött az idő, hogy Béka Mama megtanítsa fiait és lányait hogyan fogjanak el nyelvükkel egy legyet vagy szúnyogot. Na ez Bécinek ez már igazán tetszett. Kezdetben sokszor mellé talált és nyelve egy nádszálnak vagy faágnak csapódott. Egy tavirózsa levelén ülve látta, hogy egy kövér légy terpeszkedik az egyik levélen.
- Brekk! Brekk! Micsoda finom falat, ezt most elkapom - gondolta magában Béci.
Száját óvatosan kinyitotta, aztán huss! Hosszú nyelvét kiköpve elkapta a kiszemelt zsákmányt. Jól belakmározott belőle aznap a kis béka és azóta is a legügyesebb légyfogók közt tartják.
De a békák sem pihenhetnek ám gondtalanul mindig. Egyik reggel Béci kedvenc tavirózsájának levelén heverészve sütkérezett a napfényben és pipájával kis füstkarikákat pöfékelt. A tó kellemes vize hűtötte lábait ahogy lelógatta. Egyszer csak valami nagy zsivalyra lett figyelmes. A nádasból több béka ugrott szerte szét rémülten.
- Futás! Meneküljetek! Itt van! - kiabálták.
- Mi az? Ki az? - ugrott fel Béci.
Kecses léptekkel lépett elő a sűrű nád mögül Gedeon, a gólya.
- Hm micsoda terített asztal! Ma bizony finom béka combot vacsorázom! - nyalta meg csőre szélét a hatalmas madár.
Nade Béci se volt rest. Így hát kicselezte a gólyát, nyelvét kilőtte a nádas egyik végétől a másikig és erősen kapaszkodott az egyik nádszálba.
Ekkor Gedeon aki csak az ugráló békákat figyelte nem vette észre mit csinál Béci ezért megbotlott a nyelvében és hatalmasat csobbantva a vízbe borult.
- Jajj nekem! Csupa víz lett a gyönyörű tollruhám! Jaj segítség nem tudok úszni! - rimánkodott a gólya.
Nagy nehezen végül kivergődött a partra, az ázott madár.
- Szemtelen kis béka! Legközelebb nem lesz ilyen szerencséd! - morgott Gedeon és miután megszárítkozott elrepült.
Béci hangosan kacagott komáival a bamba gólyán, hogy kis béka létére így megtudta tréfálni ezt a nagy madarat. Délutánra kuruttyuló koncertet tartottak a tiszteletére és azóta Bécit már nem csak a legügyesebb légyfogónak hanem a legügyesebb gólyafürdetőnek is hívták a Tőzeges-tavi békák.