A Befána igaz története

A Befána igaz története.

A  Befàna igaz története

Olaszországban január 5-ről 6-ra virradó éjszaka érkezik a Befana, akit többnyire öreg, boszorkányhoz hasonlatosan ábrázolnak. Seprűnyélen lovagol, mögötte ül a macskája, és ajándékokat hoz a gyerekeknek.  Aki jó volt, annak csokit, cukrot, aki rossz, annak pedig szenet. (Kicsit hasonlít a magyar Mikuláshoz, hiszen a jó gyerekek édességet, a rosszak virgácsot kapnak. Olaszországban dec.6-án nem jön a Mikulás, csak karácsonykor a Télapó- Babbo Natale -  ő hozza az ajándékot.)

A Befánát a középkorban még gonosz boszorkányként ismerték, és csengővel riogatták. A későbbi századokban is csúf maradt, de kedves, ajándékosztó tündérré szelidült.  Az ő eljövetele zárja a karácsonyi ünnepkört (karácsony, újév, Befana).

Ime a történet:

Volt egyszer egy kis ház, amely egy kicsit távolabb állt a falutól. Kicsi és lepusztult ház volt, egy idős asszony lakott benne, Befánának hívták,  aki minden reggel kiment fát szedni az erdőbe, hogy be tudjon fűteni a hideg téli napokon. Napközben a meleg kandalló mellett üldögélt a macskájával. Ritkán látott másokat, keveset járt be a faluba, ezért furcsa nő hírében állt, azt suttogták róla, hogy varázsolni is tud, és senki sem mert elmenni a házáig még nyáron sem, nem hogy télen, amikor jeges szelek és erős széllökések sújtották a vidéket, hótorlaszokat létrehozva.

Egy hideg januári estén kopogtatást hallott az ajtaján. Megijedt, hiszen hozzá nem szoktak bekopogtatni az emberek.

- Ki lehet az ilyen késő este ebben a hidegben?- kérdezte a macskát, de az csak egy nyávogással válaszolt.

Először nem akarta kinyitni az ajtót, de győzött a kíváncsisága. Amikor kinyílt az ajtó, elcsodálakozott, mert három gazdagon öltözött keleti férfit látott, akik leszálltak a tevéikről, melyek ugyancsak gazdagon meg voltak pakolva ajándékokkal.

-  Adnál nekünk szállást éjszakára? Betlehembe igyekszünk – mondta egyikük. Az idős asszony  elcsodálkozott: mi a fenéért akarnek ezek  Betlehembe menni?  Meg is kérdezte tőlük.

- Mi dolgotok ott, elég messze van innen teveháton?

A három útjáró, akik nem voltak mások, mint Gáspár, Menyhért és Boldizsár, a Háromkirályok elmondták, hogy ajándékokat visznek a kis Jézusnak. Az éjszakát a kicsi házban töltötték, s reggel folytatták útjukat.

- Gyere velünk te is  -  hívták  Befána asszonyt is,  de nem volt kedve útrakelni abban a hidegben,  de megmutatta nekik az útirányt.  Hamarosan azonban megbánta a döntését, és mégis inkább szeretett volna  velük tartani, szeretett volna ő is tisztelegni Jézus előtt, de már akkor nem látta őket.  Neki nem volt tevéje, de volt egy seprűje -  valójában tényleg tudott ezt-azt varázsolni -,  amire felpattant, maga mögé ültette a macskát, mormogott valamit, és elrepült arra, amerre a  Háromkirályok eltevegeltek.

De bizony nem találta meg őket, pedig belesett minden ház ablakán, hátha meglátja a kis Jézust.  És mivel nem tudta,hogy melyik házban lehet, az az ötlete támadt, hogy megáll minden háznál, ahol gyerekek élnek, és megajándékozza őket abban a reményben, hogy egyikőjük biztosan a kis Jézus.

Azóta pedig évről évre folytatja, hogy minden gyermeknek elhozza ajándékait a január 5. és 6. közötti éjszakán.