Barion Pixel

A csacsi meg a gólya


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/
  • 2024.
    jún
  • 25







Hajdanán egy tenyérnyi helyen elfért az öröm. Ma már palota kell neki, mustráló szemek, csinnadratta. A csendet és a békét a természet leginkább állatformákban őrizte még. Olyan élő-lényekben, akik az elfeslett derűt újra tudták horgolni. Néha...

Kép forrása: Pinterest

Hajdanán egy tenyérnyi helyen elfért az öröm. Ma már palota kell neki, mustráló szemek, csinnadratta. A csendet és a békét a természet leginkább állatformákban őrizte még. Olyan élő-lényekben, akik az elfeslett derűt újra tudták horgolni. Néha emberek is segítettek. A világ minden pontján aranyszálakkal javították a megbomlott harmóniát. Még ha városokban is éltek, szívükben őrizték az erdő tiszta tekintetét, értették a teremtmények, a fák, a virágok hangját, tudtak olvasni a fújó szélből, a levelek rezdüléseiből, a víz fodrozódásából. Mint a vadon élők, érzékszerveik által vizet, élelmet, hajlékot találtak. Vagy éppen ezeket fakasztották, ültették, alkották. A természetfeletti régiókban pedig hasonlóképp, eltévelyedett lelkek kusza életfonalából szőttek újra nyugalmat.

Segítségükkel szimatolnak ma is az élőlények újra helyes utat, csapást, gázlót; repülnek szélpályán a Nap felé, úsznak azúrkék áramlatokkal a boldogság birodalmába, nyernek éltető energiát… Szemükkel mi is láthatjuk a mindenség igazi arcát, a szeretet valóságba oltott összhangját. Napjainkban egyre többször volt szükség erre az odaadó szolgálatra. Például amikor a csacsi madár akart lenni, és a gólyától kért segítséget hogyan válhatna azzá. Azt mondta: „leginkább szárnyakra lenne szükségem, mert annyira de annyira irigylem azokat, akik tudnak repülni!" A bölcsességéről nem éppen híres gólya, részesülve az áldásból, szépen rávezette a fényfonál csillagporos ösvényére, ráhangolta céljának hullámhosszaira.

҉ 

A csacsi ahogy szokta, azon a napon is órákon át, vágyakozva nézte a gólyát amint fenn száll a levegőben. Gyönyörködött kecses mozgásában, ámult-bámult mennyi mindent láthat ő onnan föntről. Azon morfondírozott vajon ő miért nem tud repülni. Mert végülis mindegy mekkora a termete, ha „naaagy-naaagy szárnyai lennének”, ő is a magasba emelkedhetne, és akkor láthatná az egész világot. Egy nap nem elégedett meg a puszta álmodozással. Várta már a pillanatot, hogy beszéljen a gólyával arról, miként lehetne olyan, mint ő. Amikor az visszatért szokásos körútjáról a falu egyik póznájára épített fészkébe, már ott állt alatta a csacsi.

–  Szia! Lerepülnél ide hozzám gólya, hogy beszélgethessünk?

–  Persze csacsi! – felelte a nagy égi vándor, aki több ezer kilométereket ível át egy-egy utazása során.

–  ­­­­­­Köszönöm!

 Azzal a gólya kitárta szárnyait, csapott velük egyet-kettőt, majd leereszkedett.

–  Miben segíthetek? – kérdezte udvariasan a sokat látott állat.

–  Úgy irigyellek, amiért  te tudsz repülni! Annyira sajnálom, hogy nekem nem megy! Hogyan….hogyan növeszthetnék szárnyakat, hogy olyan lehessek, mint te?

A gólya meglepődve a csacsi szamárságán, hirtelen felkacagott magában, de aztán nem akarva őt kellemetlen helyzetbe hozni, gyorsan visszaváltott az udvarias stílusra. Egyszerre megértette, milyen fontos lehet valakinek, hogy osztozzon az ő repülési képességében.

–  Az, hogy a földön jársz, nem jelenti azt, hogy nincsenek szárnyaid. – kezdte mondandóját. – Veheted a lábaid is annak, a szemeidet, a füleidet, vagy a szőrtakaródat. Négy lábbal biztosan állsz a talajon, a földön jársz és ez nagy szó! Ezáltal valakinek biztonságot is nyújthatsz, menedéket. Ez majdnem olyan mintha szárnyat adnál neki. A testi formánk, legyen az bármilyen, áldás is egyben.

A csacsit meglepte a gólya válasza. De nem elégedett meg vele.

–  És ha valami úton módon mégis szárnyakat akarnék növeszteni? Lehetne? Képes lennék rá? – kérdezte izgatott félénkséggel.

  Igen, képes vagy rá! – jött a határozott válasz a gólyától.

A csacsi erre felderült, szeme csillogott.

   A szárnyadat sok más adottságodban is lehet keresni. Ha azokat kibontakoztatod és élsz velük, máris olyan mintha repülnél! 

Csakhogy a csacsi, csak csacsiskodott tovább. Csalódottan csücsörített egyet a szájával, mielőtt szóra nyitotta:

–  De nekem igazi szárnyak kellenek! – erősködött. – Ha tudnék repülni, minden könnyebb lenne! – ragaszkodott továbbra is a repülés felemelő életérzéséhez.

–  Az nem lenne neked jó! – fintorgott alig észrevehetően a gólya. – Csacsi szárnyakkal? Nem gondolod, hogy azért kaptad ezt a testet, hogy ebben boldogulj?

–  De, de biztosan…csak..

–  Adj szárnyat a fantáziádnak, a képzeleteidnek. Emeld magasba a lelked, a szíved, a jóakaratodat! Növessz szárnyat a békének, a megértésnek, az elfogadásnak magadban, és engedd útjára őket!

A csacsi felemelte lesütött fejét, feltekintett az égre, elmosolyodott. Ez már talán fogott valamit a kobakján… Láthatóan eszmélt, megértette a gólya okos szavait. Nem is kellett több, pár erőteljes csapdosás közben az utazó hosszú csőrű, suhogó hangok kíséretében felemelkedett a levegőbe. Szárnyával még integetett egyet földön élő négylábú rokonának. Majd kedvesen egy utolsó mondatot intézett hozzá búcsúképpen: „Nem kell egyformának lennünk ahhoz, hogy egyek lehessünk”. 

 
 
 
Atilla, író

Ezt a mesét írta: Atilla író

Arlequin egyik szülője, az anyja, az örvény mámora. Csak akkor kezdődik az élet,ha az ember nem tudja, hogy mi lesz. Arlequin másik szülője, az apja, a hatalmiösztönön való nevetés. Sokáig őrült, most bolond. Arlequin úgy beszél, mint Rómeó, miután Júliát megismerte, mint Hamlet,miután apja szellemével találkozott. Létezésének összefüggései megváltoztak. Arlequin nem ambiciózus. Neki azegészből csak a...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások