A Csoda Állatok Triója


https://webshop.meskete.hu
  • 2023.
    jún
  • 11

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy falucska melynek Berek falva volt a neve. Ez a kis történet a Barka utcában kezdődik. Az utca egyik ablakában egy kislány kémlelte az udvart, vállán Cilu úrral. A leányt Hanninak hívták, vörös haja a derekái...

Kép forrása: Bárki tölthet fel illusztrációt!

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy falucska melynek Berek falva volt a neve. Ez a kis történet a Barka utcában kezdődik. Az utca egyik ablakában egy kislány kémlelte az udvart, vállán Cilu úrral. A leányt Hanninak hívták, vörös haja a derekáig omlott s szeplős arcán olyan mosoly jelent meg mint még soha. Mosolyát az a tény okozta hogy egy kis őz őgyeleg az ablaka alatt. Hanni nem bírta tovább, türelmét vesztve magára rántotta kabátját és a cipőjét s már rohant is az udvar felé. A kis őz ott várt rá. Az állat élvezte Hanni simogatását így hamar jó barátok is lettek. Cilu úr is jó kedvvel fogadta új barátjukat. Sokat játszottak együtt s a kis őz is mindennap visszatért, aki idő közben Hannitól a Borsi nevet kapta. Majd egyik nap mikor Borsi visszatért a Barka utcába Hanni felfigyelt rá hogy a kis őz oldalán mintha pindurka szárnyak nőttek volna. De hisz ez nem lehetséges rázta a fejét. Ez egészen meglepő de mintha Cilu úr is eltűnt volna egy percre de utána mindjárt fel is bukkant Hanni vállán. Hanni ezek után nem tulajdonított nagyobb jelentőséget az ügynek. Másnap viszont már betelt a pohár, Borsi hátán egy beszélő mókussal érkezett. Beszélő mókus! Kiáltott a kislány. Hanni azt hitte álmodik, ezért ellenőrzés ként megcsípte magát. Auu jajdult fel. Majd nyomban rádöbbent hogy szó sincs itt álomról, a beszélő mókus valós volt. Hanni még percekig dermedten állt majd végül ennyit bírt kinyögni:

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy falucska melynek Berek falva volt a neve. Ez a kis történet a Barka utcában kezdődik. Az utca egyik ablakában egy kislány kémlelte az udvart, vállán Cilu úrral. A leányt Hanninak hívták, vörös haja a derekáig omlott s szeplős arcán olyan mosoly jelent meg mint még soha. Mosolyát az a tény okozta hogy egy kis őz őgyeleg az ablaka alatt. Hanni nem bírta tovább, türelmét vesztve magára rántotta kabátját és a cipőjét s már rohant is az udvar felé. A kis őz ott várt rá. Az állat élvezte Hanni simogatását így hamar jó barátok is lettek. Cilu úr is jó kedvvel fogadta új barátjukat. Sokat játszottak együtt s a kis őz is mindennap visszatért, aki idő közben Hannitól a Borsi nevet kapta. Majd egyik nap mikor Borsi visszatért a Barka utcába Hanni felfigyelt rá hogy a kis őz oldalán mintha pindurka szárnyak nőttek volna. De hisz ez nem lehetséges rázta a fejét. Ez egészen meglepő de mintha Cilu úr is eltűnt volna egy percre de utána mindjárt fel is bukkant Hanni vállán. Hanni ezek után nem tulajdonított nagyobb jelentőséget az ügynek. Másnap viszont már betelt a pohár, Borsi hátán egy beszélő mókussal érkezett. Beszélő mókus! Kiáltott a kislány. Hanni azt hitte álmodik, ezért ellenőrzés ként megcsípte magát. Auu jajdult fel. Majd nyomban rádöbbent hogy szó sincs itt álomról, a beszélő mókus valós volt. Hanni még percekig dermedten állt majd végül ennyit bírt kinyögni:

 -Öhm... hogy hívnak?

-Engem Millának hívnak, válaszolta a mókus majd kicsit oldalra billentette fejét s ő is megkérdezte a leány nevét. -Engem Hanninak hívnak. Majd ajkába harapott izgalmában. A lány végig nézett a három állaton s nyomban rá döbbent hogy ők mások, valahogy olyan különlegesek... Ebben Hanninak teljesen igaza volt,arra is rádöbbent hogy nem is csak képzelte Borsi szárnyát és Cilu úr eltűnését, hanem ez maga volt a valóság. Pár percig mind a négyen farkas szemét néztek, majd a kontaktust Milla törte meg és így szólt: -Tudjuk Hanni hogy meglepődtél a képességeinken, de tudd hogy ez itt mind a valóság. Erre Borsi és Cilu úr heves bólogatásba kezdett. -Szóval... kezdte a lány, Cilu úr láthatatlanná tud válni, Borsi repülni tud, te pedig mutatott Millára, értesz és beszélsz is az emberek nyelvén? Erre a csapat ismét bólintott. Hanni nyelt egy nagyot és így szólt a kis őzikéhez: -Borsi el tudnál minket vinni a hátadon a falu menti Cseder-csermelyhez? Borsi nem habozott, oda lépett a lányhoz hogy kényelmesen felülhessen a hátára. Cilu úr és Milla helyet foglaltak Hanni vállán. Mikor már készen álltak az indulásra Borsi a fellegekbe emelkedett. Miközben a kis őz a repüléssel foglalatoskodott Milla odasúgta az alábbi mondatot Hanninak: -Borsinak ez élete legelső repülése. -De ugye nem zuhanunk le? A kislány hangjában aggodalom csengett. -Á dehogy! Benne van Borsi vérében. -Akkor jó! Hanni megnyugodott. Olyan felemelő élményt nyújtott a felhők közt szárnyalni hogy a lány elfeledte minden gondját-baját. Még a szemét is behunyta úgy szálltak tovább. Hanni akkor nyitotta ki szemét mikor Borsi már az ereszkedéshez készült. Majd rá pár másodpercre földet is értek. -Meg is érkeztünk! Rikkantotta Milla. Mindannyian lekászálódtak Borsi hátáról és a csermely felé vették az irányt. A patakocska csak úgy csillogott a ragyogó nap fényében. Majd Hanni lefutott egy kört a csermely körül, de az egyik pillanatban megtorpant, mert egy medált vélt felfedezni a fűben. -Gyertek ide! Kiáltott az állat csapatnak akik nyomban odabaktattak. A kis csoporton megcsillant a felismerés fénye. -Ezt kerestük égen földön! Mondta Milla barátainak. Ez itt a trió medálja. Ha mind a hárman megérintjük abban a pillanatban három felé szakad a medál, folytatta monológját a mókus. Plusz még ha ki-ki meg érinti a saját medál részét a medál magába szippantja képességeinket így sima mókusnak, őznek és macskának tudunk tűnni. Viszont úgy nyerhetett vissza őket ha ki mondjuk a varázsszót ,,Kérjük vissza erőnket”. De várjunk csak! A medálnak egy negyedik része is van! Milla ránézett Hannira és így szólt: -Izé... Nincs véletlenül neked valami érdekes képességed? -Ööö... az annak számít hogy egy nap alatt ki olvasok egy könyvet? -Nem! Legyintett Milla. -Akkor talán az hogyha felbosszantanak se perc alatt lenyugszom? -Hanni nem ilyenre gondolok! Csattant fel Milla. Hanem olyanra amit csak is te tudsz.

      -Hát erről még senkivel se beszéltem... de itt az ideje... nos látok olyan dolgokat amiket senki más nem lá... -Meg is van! Kiáltotta Milla. Az állatok egy mosolyt eresztette Hanni felé. Mikor lenyugodtak a kedélyek, mind a négyen egységes erővel megfogták a medált és az négy felé szakadt, majd a nyakukba akasztották s ott is megérintették egyszer. Ennek következtében eltűntek képességeik, Milla nem tudott beszélni csak makogni, Borsinak eltűntek a szárnyai, Cilu úr nem tudott láthatatlanná válni és végül de nem utolsó sorban Hanni nem látott többé semmi féle furcsa lényt. Meg kell hagyni elég furcsa volt. Mikor Milla beleunt a makogásba, megérintette a nyakában lógó medált így azon nyomban visszanyerte képességét, majd a többiek is követték példáját és mindenki szépen sorjában újra különleges lett.

-Jó tudni hogy van ilyen is! Vigyorodott el Hanni. Legalább nem kell folyton azokat a furcsa de még is kedves lényeket nézegetnem. -Bizony jó tudni! Erre mind a négyen elvigyorodtak.

 

 

Kondákor Zselyke, Meseíró

Ezt a mesét írta: Kondákor Zselyke Meseíró

Sziasztok, Kondákor Zselyke vagyok! Egyenlőre hobbiból írok meséket, könyveket, de pár év múlva tervezem a kiadást is. Remélem tetszeni fognak a mesék amelyeket írni fogok. Olvassátok sok szeretettel őket.


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!