Barion Pixel

A félénk kisegér


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Incifinci, a kisegér a pincében lakott egy aprócska lyukban szüleivel és a testvéreivel. Nem ő volt a legkisebb, sem a legfiatalabb, mégis ő volt a legfélénkebb. Este, amikor már besötétedett, élelemszerzésre indultak. Incifinci is kidugta az aprócska fejét a lyukon, majd gyorsan vissza is húzta.

- Juj, de sötét van! – már bújt is vissza az anyukájához sírva-ríva, aki megölelte, megpuszilta, megvigasztalta. Nem is próbálkozott újra! Így csak a testvérei mentek, ő maradt az anyukája ölében. Még az ujját is cumizta hozzá! Ám hamarosan megnyugodott. Kis idő elteltével megérkeztek a többiek, akik lótottak-futottak hazáig, hozták a sok finomságot.

- Képzeljétek mennyi mindent találtunk! Itt van a finom sajt, borsó, zöldségek, gyümölcsök, magvak, no meg a gabonák: a búza, rizs és a kedvencünk a kukorica.

De ügyesek voltatok! - dicsérte őket az anyukájuk. – Lesz mit enni egy hétig! Ma hétfő van, jövő hétfőn újra megyünk. -  Telt-múlt az idő, elérkezett a várva-várt nap. Este, amikor már besötétedett, élelemszerzésre indultak. Incifinci is kidugta először az aprócska füleit, forgatta jobbra-balra, előre-hátra, de nem történt semmi.  Kidugta a vékony, hosszú bajuszát, közben erősen fülelt, de most sem történt semmi. Aztán kidugta az icipici fejét a lyukon, ám gyorsan vissza is húzta.

-           Juj, de sötét van! – már bújt is vissza az anyukájához sírva-ríva, aki megölelte, megpuszilta, megvigasztalta.

- Próbáljuk meg újra! - kérlelte az anyukája kedvesen.

- Jó, rendben! – válaszolta alig hallhatóan. Most először a farkincáját dugta ki jobbra-balra lengetve, de nem történt semmi.  Aztán a két hátsó lábát, közben erősen fülelt, de nem változott semmi. Megfordult és kidugta az aprócska mellső lábait, közben erősen fülelt, de most sem történt semmi. Ekkor Incifinci kidugta az icipici szemeit a lyukon, sebesen megforgatta körbe-körbe, majd fürgén visszahúzta a kis kobakját.

-           Juj, de sötét van! – már bújt is vissza, az anyukájához pityeregve, aki megölelte, megpuszilta, megvigasztalta.  Nem is próbálkozott újra! Így megint csak a testvérei mentek, ő maradt az anyukája ölében. Még az ujját is cumizta hozzá! De hamarosan megnyugodott. Kis idő elteltével megérkeztek a többiek spurizva, vágtázva, de óvatosan, csöndben és hozták a sok finomságot.

-           Képzeljétek mennyi mindent találtunk! Fűmagokra, rovarokra leltünk. Miután teletömtük a bendőnket, úgy hogy az majd kipukkadt, megszedtük a kosarainkat is. Nézzétek!

- De ügyesek voltatok! - dicsérte őket az anyukájuk. – Megint lesz ennivalónk. Ma hétfő van, jövő hétfőn újra megyünk. Telt- múlt az idő, eljött a nagy nap. Este, amikor már besötétedett, Incifinci is kidugta az icipici fejét a lyukon, majd gyorsan vissza is hőkölt.

- Juj, de sötét van! – már bújt is volna vissza, sírva az anyukájához, aki ekkor azt mondta:

- Gyere szorosan mögöttem, nem lesz semmi baj! Vigyázunk rád! – Erőt vett magán Incifinci, így hát nekivágtak az útnak. Óvatosan, de nagyon gyorsan futottak. Hamarosan meg is lelték az eleséget. Került a kosarukba árpa, cirok, köles, zab, rozs és még mindenféle finomság, ami a foguk alá való. Persze gyűjtögetés közben alaposan belakmároztak. Akkora lett a pocakjuk, hogy majd elgurultak! Örömmel indultak haza. Siettek, futottak hanyatt-homlok icike-picike lábaikon hazafelé. Útközben betolakodó fajtársak állták útjukat, nagyobbacska egerek, sőt többen is voltak, ám ők sikeresen megvédték a zsákmányt. Szerencsésen hazaértek.

- Hm, tényleg nem történt semmi baj! Milyen jól éreztem magam! – lelkendezett Incifinci, aki még az ujjszopásról, a cumizásról is megfeledkezett.

- Megígértem, hogy vigyázunk rád és az adott szavamat mindig betartom, mert így helyes! – mondta kedvesen, derűsen egérmama. Az elemózsiát betették a kamrába, mindent pontosan a helyére.

- Édesanya, mikor lesz újra hétfő? - kérdezte már másnap, kedden. - Ahhoz még hatot kell aludni! - válaszolta.

- Már nagyon várom, hogy újra mehessünk! Tudod, már cseppet se félek, még akkor se, ha sötét van és akkor se, ha minden ismeretlen a számomra! – mondta bátran, boldogan Incifinci.

- Ennek nagyon örülök!- felelte egérmama.

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

PRÉMIUM Gani Zsuzsa Prémium tag

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások