A három jó barát

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, szürke kisegérfiú és egy gyönyörű, fehér kismacskalány, akik egy parányi falusi házban éltek békességben. A kisegeret Egérkének, a kismacskát Cicamicácskának hívták. Jól megértették egymást, legtöbbször vidáman teltek napjaik.

Egy tavaszi napon Egérke egy egeret látott a nappaliban. Ám nem pont olyan volt, mint ő. Az az egér úgy állt ott, mint egy cövek. Egérke szaladt is a barátjához, hogy elújságolja a hírt. – Te kis butus! – szólalt meg Cicamicácska. – Hiszen az egy játékegér. Ma van április elseje! Csak meg akartalak tréfálni! Majd mindketten sokáig nevettek.

Telt-múlt az idő. Az egyik nyári délután Cicamicácska meglátta Egérkét az udvaron. És rögtön elszomorodott. Miért szomorodott el? Talán beteg volt? Igen, pontosan. Fájt a feje, fájt a hasa. Egérke odalopakodott hozzá s megkérdezte: – Cicamicácska, miért vagy ennyire bánatos? Cicamicácska azt felelte, hogy: – Fáj a fejem, fáj a hasam. Játszol velem, hátha jobban leszek? – kérdezte. – Igen – mondta Egérke. – De mit játsszunk? – tette fel a kérdést az egér. – Megvan – folytatta. – És mi az? – kíváncsiskodott Cicamicácska. – Hát labdázzunk! – árulta el Egérke. Cicamicácska azonnal beleegyezett, mert máris jobban érezte magát. Labdáztak egy kicsit, beesteledett és a cica lefeküdt a kandalló mellé. Egérke pedig bement az egérlyukba, és belefeküdt az ágyába, mindketten hamar elaludtak.

Este Egérke azt álmodta, hogy bújócskáztak. Reggel elmondta ezt Cicamicácskának, aki azt javasolta, hogy: – Akkor játsszunk, én leszek a hunyó! És még hozzátette: – Elszámolok tízig. – Jó – helyeselt Egérke. Kezdődött a számolás: – Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz. Aki bújt, aki nem, megyek! – kiáltotta Cicamicácska. A macskának könnyű dolga volt, mert Egérke bajsza kilátszott az egérlyukból, így szinte azonnal rátalált. Egérke később elárulta, hogy nem akart sokáig várni, majd legközelebb máshová rejtőzik.

Egy új nap beköszöntével Egérke megpillantotta Cicamicácskát egy nagy, fekete kutyával. Azonnal odaszaladt és így szólt: – Ne bántsd a barátomat! – vitézkedett. – Dehogy bántom! Vaú! – mondta a kutyalegény, akit Kutyuskának hívtak. Kutyuska épp arra kérte Cicamicácskát, hogy hadd költözzön hozzájuk, mert a gazdája elköltözött és nagyon unatkozott, hisz csak naponta egyszer látogatták meg a szomszédok, ezért elkóborolt. Cicamicácska örömmel segített az eben. Egérke is örült. Később össze is barátkoztak.

Nemsokára ősz lett, borús hangulatú napok következtek. Az egyik nap szomorúan ültek a szobában, olvastak, pihentek. És egyszer csak megszólalt Egérke: – De jó lenne kint játszani! – Nem, most nem lehet kimenni, pedig tényleg jó lenne – szólalt meg Cicamicácska. – Nézzétek, mit látok az ablaknál, ott vannak a barátaim! – kiáltott Kutyuska. – Kik ők? – Hát, szólok nekik, megismerkedhettek velük – folytatta Kutyuska. – Gyertek! – Szervusztok! – köszönt Cicamicácska, Egérke és Kutyuska egyszerre, majd Kutyuska folytatta: – Ez itt Foltos, ez pedig Buksi. Ők a barátaim! Ő pedig Cicamicácska és ő Egérke, ők is a barátaim! – Sziasztok! Nagyon örülünk – szóltak az ebek. – Ó, de elszaladt az idő! Kár, hogy nem találkoztunk hamarabb! – Sebaj, majd megbeszéljük, hogy mikor jöttök el hozzánk! – hívta meg őket Kutyuska. – Igazán remek, majd találkozunk! Sziasztok! – mondta Foltos meg Buksi. – Sziasztok! – köszönt a három jó barát. Kutyuska elárulta az egérnek és a cicának, hogy van egy másik neve is: Picur.

Eltelt az ősz és eljött a zord, hideg tél. És természetesen egy új nap is jött. Reggel a legfürgébb Egérke volt. – Ébresztő, ébresztő! Ma december 24. van! – Igazad van! – mondta Cicamicácska meg Kutyuska kórusban. – A kertben díszítsünk fel egy fenyőt! Jó? – kérte Egérke. – Oké, majd később, először megreggelizünk – jelentette ki Cicamicácska. Megreggeliztek és kimentek a kertbe fát díszíteni. A legszebb fenyőt választották. Kutyuska gumicsontot, Egérke sajtot, Cicamicácska halat kapott ajándékba a Jézuskától. Mindenki örült.

Eltelt pontosan három hónap és március 24-re beköszöntött a tavasz. Reggel volt, elsőnek Kutyuska ébredt fel. – Jó reggelt! Ébredjetek! – szólt. Majd felkelt és kinézett az ablakon: – Jé, odakint süt a nap és a madarak énekelnek. Hirtelen csengettek az ajtón. A postás Madárka volt és egy levelet hozott Cicamicácskának. Ő pedig rögtön kibontotta, egy meghívó volt a tavaszi bálra, március 26-ra. – Mi is elmehetünk? – kérdezte Egérke. – Nem – válaszolta Cicamicácska. – Ez macskáknak való. Egérke és Kutyuska kissé megsértődött, de mivel egész nap fogócskáztak, így nem sokáig tartott a durci.

Elérkezett március 26. péntek. – Cicamicácska ma megy bálba – gondolta Egérke. Reggel 9 óra volt, mikor Kutyuska felkelve álmából Cicamicácskát ébresztgette: – Cicamicácska, ébredj már, hasadra süt a nap! – De ő csak aludt tovább. – Ó, jaj! Mi az, mi az? Mi történt? Hány óra? Miért keltettél fel, te buta kutya! Nyaú-ú! És hirtelen ordított egy nagyot: – Ó, Istenem, miért büntetsz ilyen ostoba állatokkal? – Hát, csak... – kezdte Egérke, aki abban a pillanatban három tál ételt hozott egy tálcán. – Fúj, müzli? Pont ma? De miért? – fújtatott Cicamicácska, mert annyira álmos volt, hogy nem vette észre, hogy Egérke müzlije mellett egy hal várta, hogy megegye. – Nem emlékszel, ma lesz a bál – okosította Kutyuska. – Tudod, hogy nagyon fontos a reggeli. – Tényleg, ne haragudjatok! De olyan szépet álmodtam! – szólalt meg Cicamicácska. Végül mindannyian megreggeliztek. Majd délelőtt elmentek vásárolni. Találkoztak Cicamicácska régi barátjával, Szilveszterrel, aki egy szép, fekete kandúrmacska volt. Bátran mancsot fogott Kutyuskával. Viszont amikor Egérkét meglátta, épp elkezdte volna üldözni, azonban a másik macska rákiáltott. – Hagyd békén! Bemutatom neked, ő Egérke, az egyik jó barátom. – Egérke, ő itt Szilveszter. – Bocsáss meg! – mondta Szilveszter. – Semmi baj – szólt az Egér. – Cicuskám, érted jövök 13:45-kor, és együtt mehetünk a bálba, hisz emlékszel, hogy 14 órakor kezdődik. – Rendben, sietek, szivi – mondta hősnőnk. Mire bevásároltak, dél lett. Pedig Kutyuska többször szólt Cicamicácskának, hogy igyekezzen. Hazaértek. Cicamicácska készülődött. Elővette a legjobb parfümjét, befújta magát. A legszebb estélyi ruháját öltötte magára. Pontban 13:45-kor megérkezett Szilveszter. – Sziasztok! Majd jövünk! – köszöntek el a cicusok. – Sziasztok! Jó mulatást! – mondta az eb meg az egér. Pontosan 17 órakor ért haza Cicamicácska. – Fiúk, be kell jelentenem valamit! Szilveszterrel a városba költözöm. A ház előtt vár. Nincs sok cuccom, már ma indulok is! Isten veletek! – Minden jót kívánunk! Megértjük! – szomorúan szólalt meg Egérke és Kutyuska. Ezzel a cica bezárta az ajtót maga után, s örökre elment. Egérke könnyezett. Kutyuska bölcsen így fogalmazott: – Az én kedves macskabarátnőm igazi macskához kerül, aki majd vigyáz rá. Ezután bánatosan lefeküdtek és elaludtak.

Csak teltek a napok. Az egyik reggel egy levél és egy csomag érkezett a házba „Ne unatkozzunk!” címmel. Ugyanis Egérke és Kutyuska ennek a cégnek egy levelet küldött, mert úgy döntöttek, hogy egy újabb lakótársat szeretnének. Egy hobbiállat lapult a csomagban, egy barna-fehér foltos tengerimalaclány. Esmeraldának nevezték el, akiről másnap kiderült, hogy ő is beszél. Kaptak hozzá egy ketrecet is, melybe a tengerimalac visszavonulhatott.

Beköszöntött az újabb tavasz. Ilyenkor általában lomtalanítani szoktak a barátok. A padlással kezdtek. Megtalálták Cicamicácska kis cumiját, Kutyuska régi ágyikóját, Egérke műsajtját. Esmeralda a lomtalanítás első napján kimászott a ketrecéből és ő is felment a padlásra. Kutyuska meg Egérke csodálta őt, hiszen végre elárulta nekik, hogy ő egy igazi tornász. Sok szemét elkerült a házból. Még következő nap sem végeztek a ház tisztításával. Kutyuska szobája került sorra a harmadik napon, itt még sok emlék volt Cicamicácskáról, aki nemrég összeházasodott Szilveszterrel. A lomtalanításkor sok fénykép előkerült, és egy könyvön keresztül írhatnám, hogy még mi minden került elő, akkor se végeznék. A tavaszi lomtalanítós napokon nagyon kifáradtak a barátok. Lefeküdtek és rögtön elaludtak. És hosszú életük során még sok vidám kalandban vettek részt.

Itt a vége, fuss el véle!