A hattyú hercegkisasszony

A hattyú hercegkisasszony.

Hangosmesélő: Gani Zsuzsa

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hattyú lány, s annak édesanyja, édesapja s két testvére.

De aztán olyan szép volt ez a három hattyú, hogy sehol az országban nem volt azoknak párja. Őrizte is a király, mint a szeme fényét. Aludni is úgy aludt, mint a cica: csak az egyik szemét hunyta le, a másikkal mindig a hattyúkat nézte.

Hogy a szavamat el ne felejtsem, nem csak hogy szépek voltak, hanem hivalkodók is, különösen a legkisebb, aki mindig fent hordta az orrát. A két nagynak volt már kérője, egybe is keltek, el is költöztek a háztól. Nagyon kötődtek egymáshoz és az az óta született kicsinyeikhez. Mindegyik egy saját kastélyt kapott a királytól, az üveghegyeken túl, hetedhét országon innen egy mesés nádasban.

Ám a legkisebbnek nem akadt kérője, egyetlen egy sem. Gondolkodóba esett. - Ugyan van még időm, jó pár évem a házasságig, de még nem tetszettem meg egy ifjúnak sem, pedig tudom, hogy gyönyörű vagyok. Látjátok? Vajon mi lehet az oka? Minden reggel, délben és este mézzel és citromlével tisztítom a bőröm, hogy üde, szép és fiatalos maradjak. Látjátok, hogy milyen hófehér az arcom és a tollam? Milyen csodaszép a csőröm? A szemeimről meg me is beszéljek, nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre. Egészségesen táplálkozom, főként vízinövényekkel. Nem híztam el, nézzétek, hogy milyen szép karcsú a nyakam! Sokat sportolok, kiválóan úszom. Még repülni is tudok. Gyönyörűen, dallamosan éneklem: la- la- la, la- la- la, na ugye, hogy igazam van? Nem értem, mi kell még? – ekkor szállt le mellé egy tőkés réce. – Igazán lenyűgözően énekeltél! – mondta kedvesen. – Mi van? Tudom! – felelte. A réce nagyot nézett, majd szó nélkül tovább úszott a társához. – Ezt meg mi lelte? – csodálkozott. Egy béka pihent a tavirózsa levelén. -  Lenyűgöző a megjelenésed! – mondta őszinte csodálattal. – Mi van? Tudom! – felelte. A béka elképedt, majd szó nélkül beleugrott a vízbe, ami szanaszét fröccsent körötte. – Ezt meg mi lelte? – csodálkozott, majd tovább lubickolt a tisztavízű, békés tóban.

Egyszer csak beúszott a nádasba, az azon nyomban körbe fonta. Úgy szorította, hogy sehogy se tudott kiszabadulni a fogságból, hiába erőlködött. – Engedj el! Azonnal engedj el, de tüstént! – ripakodott a nádasra. De az meg se hallotta. Jó erősen szorította, de úgy, hogy sehogy se tudott kiszabadulni a fogságból, hiába erőlködött. Egyre gyengült, fogytán fogyott az ereje. Ekkor egy vonzó ifjú tűnt fel a közelben és egyenest a legkisebb hattyú hercegnő felé úszott. Régóta szemet vetett a lányra, de mégsem közeledett felé, inkább messziről figyelte. No, vajon miért? Most viszont, hogy bajba került, nem volt más megoldás. – Kedves nádas! Légy szíves engedd el a lányt! – kérte. - Miért engedném? – Tudod te azt!- Nem véletlen, hogy nem eresztem! – Tudom, hogy miért teszed ezt, de ez nem helyes így! – Akkor mit tegyek? Nem veszi észre magát. – Mit kellene észrevennem? – dühöngött a hattyú lány. – Ugye mondtam? Fogalma sincs semmiről! – Nem értem!- értetlenkedett a lány. – Gondolkodj légy szíves! – mondta kedvesen a lánynak az ifjú. – Fogalmam sincs, hogy mi lehet a probléma velem válaszolta. -  A viselkedésed! – kiáltotta oda az iménti réce. A hattyú lány elszégyellte magát. – Már tudom. Mondd nádas, ha bocsánatot kérek, és megígérem, hogy nem viselkedek így többé, ha megváltozom? Nem leszek lekezelő, fölényes? - De nem akarsz bocsánatot kérni! – így a nádas. - Úgy szeretném, ha bocsánatot kérnél! - mondta az ifjú, és nagyon elszomorodott. – Bocsánatot kérek!- mondta lehajtott fejjel a szépséges madár. – Tiszta szívemből bocsánatot kérek! – Azon nyomban gyengült a szorítás, majd a nádas elengedte a hattyú hercegkisasszonyt. Mintha valami nyomás, valami görcs szűnt volna meg a szívén. Eleredt a könnye, hullott, hullott, mint a záporeső, a lelkifurdalás, a megbánás könnyei voltak ezek. Ekkor odament hozzá a vonzó, ifjú hattyú és udvarolni kezdett neki. Amikor eljött az idő egybekeltek, ott éltek a családi palotában. Nagyon kötődtek egymáshoz és az az óta született három kicsinyükhöz. Hamarosan ő lett a madarak királynője.  

Így volt, mese volt, ha nem hiszed, járj utána.