Barion Pixel

A hattyú hercegkisasszony


http://mocorgohaz.hu/

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hattyú lány, s annak édesanyja, édesapja s két testvére.

De aztán olyan szép volt ez a három hattyú, hogy sehol az országban nem volt azoknak párja. Őrizte is a király, mint a szeme fényét. Aludni is úgy aludt, mint a cica: csak az egyik szemét hunyta le, a másikkal mindig a hattyúkat nézte.

Hogy a szavamat el ne felejtsem, nem csak hogy szépek voltak, hanem hivalkodók is, különösen a legkisebb, aki mindig fent hordta az orrát. A két nagynak volt már kérője, egybe is keltek, el is költöztek a háztól. Nagyon kötődtek egymáshoz és az az óta született kicsinyeikhez. Mindegyik egy saját kastélyt kapott a királytól, az üveghegyeken túl, hetedhét országon innen egy mesés nádasban.

Ám a legkisebbnek nem akadt kérője, egyetlen egy sem. Gondolkodóba esett. - Ugyan van még időm, jó pár évem a házasságig, de még nem tetszettem meg egy ifjúnak sem, pedig tudom, hogy gyönyörű vagyok. Látjátok? Vajon mi lehet az oka? Minden reggel, délben és este mézzel és citromlével tisztítom a bőröm, hogy üde, szép és fiatalos maradjak. Látjátok, hogy milyen hófehér az arcom és a tollam? Milyen csodaszép a csőröm? A szemeimről meg me is beszéljek, nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre. Egészségesen táplálkozom, főként vízinövényekkel. Nem híztam el, nézzétek, hogy milyen szép karcsú a nyakam! Sokat sportolok, kiválóan úszom. Még repülni is tudok. Gyönyörűen, dallamosan éneklem: la- la- la, la- la- la, na ugye, hogy igazam van? Nem értem, mi kell még? – ekkor szállt le mellé egy tőkés réce. – Igazán lenyűgözően énekeltél! – mondta kedvesen. – Mi van? Tudom! – felelte. A réce nagyot nézett, majd szó nélkül tovább úszott a társához. – Ezt meg mi lelte? – csodálkozott. Egy béka pihent a tavirózsa levelén. -  Lenyűgöző a megjelenésed! – mondta őszinte csodálattal. – Mi van? Tudom! – felelte. A béka elképedt, majd szó nélkül beleugrott a vízbe, ami szanaszét fröccsent körötte. – Ezt meg mi lelte? – csodálkozott, majd tovább lubickolt a tisztavízű, békés tóban.

Egyszer csak beúszott a nádasba, az azon nyomban körbe fonta. Úgy szorította, hogy sehogy se tudott kiszabadulni a fogságból, hiába erőlködött. – Engedj el! Azonnal engedj el, de tüstént! – ripakodott a nádasra. De az meg se hallotta. Jó erősen szorította, de úgy, hogy sehogy se tudott kiszabadulni a fogságból, hiába erőlködött. Egyre gyengült, fogytán fogyott az ereje. Ekkor egy vonzó ifjú tűnt fel a közelben és egyenest a legkisebb hattyú hercegnő felé úszott. Régóta szemet vetett a lányra, de mégsem közeledett felé, inkább messziről figyelte. No, vajon miért? Most viszont, hogy bajba került, nem volt más megoldás. – Kedves nádas! Légy szíves engedd el a lányt! – kérte. - Miért engedném? – Tudod te azt!- Nem véletlen, hogy nem eresztem! – Tudom, hogy miért teszed ezt, de ez nem helyes így! – Akkor mit tegyek? Nem veszi észre magát. – Mit kellene észrevennem? – dühöngött a hattyú lány. – Ugye mondtam? Fogalma sincs semmiről! – Nem értem!- értetlenkedett a lány. – Gondolkodj légy szíves! – mondta kedvesen a lánynak az ifjú. – Fogalmam sincs, hogy mi lehet a probléma velem válaszolta. -  A viselkedésed! – kiáltotta oda az iménti réce. A hattyú lány elszégyellte magát. – Már tudom. Mondd nádas, ha bocsánatot kérek, és megígérem, hogy nem viselkedek így többé, ha megváltozom? Nem leszek lekezelő, fölényes? - De nem akarsz bocsánatot kérni! – így a nádas. - Úgy szeretném, ha bocsánatot kérnél! - mondta az ifjú, és nagyon elszomorodott. – Bocsánatot kérek!- mondta lehajtott fejjel a szépséges madár. – Tiszta szívemből bocsánatot kérek! – Azon nyomban gyengült a szorítás, majd a nádas elengedte a hattyú hercegkisasszonyt. Mintha valami nyomás, valami görcs szűnt volna meg a szívén. Eleredt a könnye, hullott, hullott, mint a záporeső, a lelkifurdalás, a megbánás könnyei voltak ezek. Ekkor odament hozzá a vonzó, ifjú hattyú és udvarolni kezdett neki. Amikor eljött az idő egybekeltek, ott éltek a családi palotában. Nagyon kötődtek egymáshoz és az az óta született három kicsinyükhöz. Hamarosan ő lett a madarak királynője.  

Így volt, mese volt, ha nem hiszed, járj utána.

 

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

PRÉMIUM Gani Zsuzsa Prémium tag

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Tóth Lászlóné Rita

2024-05-24 15:49

Kedves Zsuzsa! Bizony nem minden a szépség. Szeretettel: Rita

Gani Zsuzsa Gani Zsuzsa prémium tag

2024-05-24 17:04

Kedves Rita! Igen. A szépség elmúlik, a belső érték életünk végéig megmarad. Azt szükséges csiszolni. Szeretettel: Zsuzsa