Kép forrása: Pixabay
A kis szúcsalád és a régi padok titka.
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy kis szúcsalád. Nem is akárhol, hanem a nagy bazilikában. Az oldalhajó öreg padjait rágcsálták, és közben számtalan szentbeszédet hallgattak végig az évek során. Végül egészen ájtatosak lettek, de egy dolgot sehogy sem értettek: miért jó az, hogy éppen ők rágják a Jóisten templomának padjait?
Nehezen fogadták el, hogy szúságuk lényege látszólag ellenkezik Isten akaratával, hiszen az Úr aligha kívánhatja a szép padok tönkretételét. Akárhogy törték a szúfejüket, és bármennyi bibliamagyarázatot hallgattak, ezt sosem tudták megfejteni – egészen addig a napig, míg az egyik öreg pad össze nem rogyott.
Az egész szúcsalád épphogy megmenekült, amikor a padokat kitakarították a bazilikából és tűzre vetették. Ügyes kezek újakat készítettek helyettük, szebbeket, cifrábbakat mint az előzőek voltak. A szúcsalád a ósdi térdeplőben percegett tovább.
Aznap, amikor az új padokat megáldották, a szentbeszédben az atya elmondta, hogy sokszor a régi dolgoknak – bár szépek – pusztulniuk kell, hogy az újnak hely keletkezhessen.
A szúcsaládra feloldozásként hatottak ezek a szavak. Megértették, hol a helyük az ég alatt, és nem bánkódtak többé szú-mivoltuk miatt. Tudták, hogy nekik is megvan a szerepük Isten világot érintő tervében.
Ezt a mesét írta: Dufek Mária amatōr
Szlovákiai magyar.
Mészárosné Szuda Melinda
2025-03-09 19:47
Micsoda történt kedves Marika! Üdvözlettel itt is, Melinda