A vaddisznó, aki nem szeretett fürdeni

A vaddisznó, aki nem szeretett fürdeni.

Simon Katalin: A vaddisznó, aki nem szeretett fürdeni

Vaddisznó mamának nagyon sok dolga akadt a tölgyfaerdő mélyén, ahol hat kis vaddisznó csemetét nevelgetett vackában.

A csíkos hátú malackák mindenhova követték a kocamamát, turcsi orrukkal a földet túrták élelem után kutatva, kerek kis fülükkel hallgatták az erdő hangjait. Őzek, szarvasok, rókák, madarak szimfóniája töltötte meg a lombos fák közti teret. És persze emberek is fel-feltűntek a sűrűben, erdészek, vadászok, kirándulók. A malacok hamar megtanulták, hogy ne keresztezzék az emberek útját, ha jót akarnak maguknak.

- Gyertek fürdeni apróságok, itt az ideje dagonyázni. –hívta kicsinyeit a kocamama.

Öt kis vaddisznó sebesen szaladt a mamamalac nyomában, alig várták, hogy drótos szőrüket és viszkető bőrüket megáztathassák a saras pocsolyában, amit dagonyának hívtak. Egymást után ereszkedtek be a sűrű sárral teli gödörbe. 

Az egyik malacka csak a távolból szemlélte a dagonyázás örömteli perceit, testvérei hiába hívták, hogy tartson velük, ő bizony egyik lábát sem merítette bele a sárfürdőbe. 

Miért nem jössz fürdeni Csíkoska, csak nem félsz? - ugratták a testvérei a kis malackát.
Aki nem fürdik sárban, az nem is igazi vaddisznó. - tették hozzá nevetve. 
Csíkoska mélységesen elszomorodott. Az igazság az volt, hogy nem szeretett piszkos lenni, és kicsit félt is a víztől, pedig különben nagyon bátor vaddisznó volt. Ügyes volt élelemkeresésben, futásban, nyíladékokon való átugrásban. Éjszaka sem tartott a zajoktól, melyek az erdő csendjét megbolygatták. 

Ne bántsátok Csíkoskát, majd megszereti Ő is a sárfürdőt. - intette csendre csemetéit kocamama. 
De Mama, mi lenne, ha én inkább nem a vizes sárban fürdenék meg? 
A dagonya nagyon fontos nekünk, vaddisznónak. Lehűti a melegben a bőrünket, a ránk száradt sár megvéd a naptól és a bogaraktól is. És nincs is ennél jobb szórakozás. Hidd el, megszereted Te is. 
Csíkoska hitte is, nem is, hogy egy napon majd szórakoztatónak fogja találni a most ijesztőnek tűnő dagonyázást. Igyekezett más módon elűzni a bogarakat a bundájából, például a fák törzséhez dörgőlőzött. Máskor testvéreit kérte meg, hogy röfögjék le róla a vérszívó erdőlakókat. 

Aztán egy meleg augusztusi napon szokatlan esemény történt a tölgyerdőben. A vaddisznó család az esti fürdőzéshez készült, ám amikor odaértek a dagonyához, keservesen hangot hallottak. Sokáig kellett kémlelniük a sárfürdőt, mire megpillantották egy kis sündisznót, aki kétségbeesetten próbált kikecmeregni a ragacsos gödörből. 

Nézzétek, egy szúrós hátú disznó ragadt a dagonyánkba. Mit kereshet itt? - kérdezték egymástól és kocamamától a kismalacok. 
Menj innen Te betolakodó, ez a mi fürdőnk. - lépett fel támadólag a legidősebb testvér.  Amiatt szólt így a bajba került állatkához, mert nem olyan régen fájdalmas kalandban volt része egy másik sündisznóval. Az orra még mindig lüktetett a tüskék hegyétől, pedig csak játszani szerettek volna egymással. 
Segítsetek nekem kijutni, véletlenül csúsztam ebbe a gödörbe. Nem tudok kimászni, csak egyre mélyebbre süllyedek. A tüskéim is beleragadtak a sárba. Kérlek, húzzatok ki innen - kérlelte őket a süni. 
Kocamama tanácstalanul álldogált a dagonya szélén. Mitévők legyenek? A süni egyedül nem tud kiszabadulni, de a szúrós tüskéitől ő is tartott. Össze-vissza szurkálja az orrukat, ha kitolják a gödörből. 

Nem hagyhatjuk megfulladni a sünikét, tennünk kell valamit. - szólt Csíkoska. 
Már nem tudom sokáig fenntartani magam, mindjárt teljesen elsüllyedek. - a süninek szinte már csak a tüskéi látszottak ki a sárfürdőből. 
A vaddisznó család tehetetlenül nézte a sündisznó küzdelmét. Senki sem merte megközelíteni a tűéles tüskéi miatt. 

Csíkoska összeszedte minden bátorságát, félelménél nagyobbra nőtt benne a segíteni akarás. Életében először belemerült a dagonya saras gödrébe. 

Nézzétek, Csíkoska fürdik! - kocamama aggódva figyelte csemetéjét. 
Csíkoska teljesen elmerült a sárfürdőben, családja lélegzetvisszafojtva figyelte az eseményeket. Testvérei mindannyian bemásztak utána a gödörbe, nem hagyhatták sorsára. 

Ekkor hihetetlen látvány tárult az erdő lakói elé, Csíkoska hátán a sárral borított sündisznó bukkant fel a dagonya mélyéből. A süni apró lábaival kapaszkodott a malac sörtéibe, így cipelte ki a hátán a gödörből. 

Okos vaddisznó volt Csíkoska, ezt eddig is tudták róla, de most már az is bizonyossá vált, hogy bátor és segítőkész is. 

A sünike még sokáig hálálkodott megmentőjének, a dagonyát pedig messziről elkerülte. 

Nem úgy Csíkoska, aki ezután minden alkonyatkor boldogan hempergőzött családjával a saras vizes fürdőben.