Balatoni túra 2.

-Apáddal beszéltünk és arra jutottunk, hogy nem mehetsz el…

„Miiiiiiiii!? Most ez komoly, nem ez nem lehet igaz.”

-Nem mehetsz el, mivel beszéltem Lilivel és azt mondta, hogy holnap elutazik és csak 2 nap múlva jön vissza.

-De anya, utána ugye elmehetek?

-Elmehetnél, de akkor 2 napig hol fogsz lenni?

-Itthon?!

-Nem, nem, nem és nem! – szólt közbe az apja – Legutóbb is a szomszéd hívott fel minket, hogy nagy eséllyel egy betörő van a házunkban, akkora a csörömpölés és hangzavar!

-De az csak azért volt, mert azt hitte, mindannyian elutaztunk! Most ígérem, hogy nem lesz semmi! Légysziiiiiiii!

-Végül is csak két napról van szó… - szólt bele az anya.

-Nem, nem addig inkább utazzon az anyámhoz!

„Csak azt ne!” Annában a vér is meghűlt, amikor az apja erre a döntésre jutott. „Hogy én menjek a nagyihoz? Ha egyedül leszek ott, tuti, hogy egy perc szabadidőm sem lesz! Percenként fogja az új feladatokat osztani… ha csak nem…”

-OKÉS! – mondta Anna, de kicsit túl lelkesen, ugyanis a szülei is megdöbbentek ezen a válaszon. -Addig elmegyek a nagyiékhoz, de csak 2 napra! Aztán a nagyi elvisz engem Fonyódig és ott maradok egy hétig!

-Hát legyen, de rosszat ne halljak rólad! – mondta az apja, majd a késői időre való tekintettel, kiment a szobából. – Holnap utazunk, addig is jó éjt Anna!

Amint az anyukája is kiment a szobából, Anna a könyvespolcához szaladt. A terv ugyanis a következő volt: mivel már nincs egy teljes hónap a suli kezdetéig, ezért elvisz pár tankönyvet, hogy tudja majd azt füllenteni a nagyszüleinek, hogy most már tanulnia is kellene. Illetve elviszi a Robinson Crusoe-t, mivel idénre az lett a kötelező olvasmány, és be kell vallani, Anna tényleg nem olvasott belőle egy betűt sem. De mentségére legyen, hogy hangoskönyvben azért meghallgatta, mert tudja, ha visszamegy a suliba, abból neki dogát kell majd írnia.

Szóval Annának végre sikerült eldöntenie, hogy mivel fogja kitölteni a maradék helyet a táskában.

Másnap reggel a szüleinek 7-re kell a reptérre érniük, ami szerencsére csak fél órányira van otthonról, de mivel nem akarnak késni, így kicsit előbb nem ártana odaérniük. Viszont reggel még Annát is el kellett vinniük Érdre, ugyanis Anna nagyszülei ott laktak. Érd viszont Pestről legalább egy óra oda, azaz összesen kettő oda-vissza, de az is csak akkor, ha sietnek.

Szóval ma reggel (már ha reggelnek lehet nevezni a hajnali 4 órát), elindultak Érd felé. Anna azért izgult, mert hát mi lesz akkor, ha a nagymamáját nem kifejezetten érdekli, hogy neki tanulnia kell? Na akkor mi lesz?

Annának nem volt sok ideje gondolkodni a válaszon, mert hamar elnyomta őt az álom a kocsiban. Aludt legalább fél órát, amikor felriadt arra, hogy MEGÉRKEZTEK!

-Anna drága, de jó, hogy itt vagy! Már vártalak! – Anna megijedt. Ez a „Már vártalak!” pont úgy hangzott, mintha a kivégzése már előre meg lenne szervezve.