Bazsarózsa

Bazsarózsa.

Édesanya kedvenc dísznövényei hatalmas virágokat növesztettek. Szerette, mert gyönyörű, és nagyon hálás növények voltak. Szeretettel ültette őket, amikor megszülettem. Az egyiket napfénykedvelő, a többi kettőt félárnyékos helyre tette. Nagy odafigyeléssel, és odaadással gondozta.

Amikor nagyobb lettem, én is segítettem neki, szívesen vette. Májusra magasra nőtt, terebélyes lett és illatozott. Gyakorta gyönyörködtünk benne, mert nagyon mutatós volt.

Anyák napjára és pünkösdkor mindegyik tőből egy-egy szálat levágtunk és vázába tettünk. A többit a kertben hagytuk, hisz ott nagyon sokáig csodálhattuk a szépségüket.  

A vázában levők: a fehér, a barackszín és a bíbor a lakást díszítette. Finom illatuk körbe ölelte az összes helyiséget.

Egyik alkalommal, amikor a kertben gyönyörködtem az aromájukban és szépségükben, hangokra figyeltem fel. A virágok beszélgettek. A bíbor bazsarózsa így szólt:

-Az én bimbóimon hangyák nyüzsögnek.

- Az enyémen is- felelte a barackszínű.

-A virágaim által kibocsátott édes nedvből lakmároznak- válaszolta a fehér.

-De az enyémről még több hangya falatozik- folytatta a bíbor.

-Nem szép dolog a dicsekvés- jelentette ki egy épp arra repülő kismadár. Elszégyellte magát a bordó bazsarózsa.

-Igazad van.- Ettől kezdve nem vágott fel, nem hencegett semmivel, hanem inkább újra a szépségével és az illatával ejtette rabul azokat, akik észrevették és megcsodálták.

Édesanya továbbra is szeretettel gondozta, én pedig segítettem neki. Mivel a virágai rendkívül nagyok és nehezek voltak, ezért karót tettünk mindegyik tő mellé, hogy ne törhessen le a szára. Kora tavasszal és nyár elején megtrágyáztuk, hogy tápanyagban gazdag legyen a földje. Ha nagy volt a szárazság, mindig én locsoltam meg a tövét. Ez az én feladatom volt, sose felejtettem el. Az elhervadt virágokat is én távolítottam el, beleforgattam a komposztba.

A fehér, a barackszín és a bíbor bazsarózsa hosszú hónapokon át a kertünk ékessége volt. Amikor az időnk engedte, leültünk a kerti padra csodálni őket. Az illatos bazsarózsák pedig virultak a szemünknek és szívünknek gyönyörűségére.