Borcsa meséi - Majd én olvasok!

Borcsa meséi - Majd én olvasok!.

Borcsa egy cserfes, szőke kislány, csak akkor nem csacsog, amikor az anyukájával összebújnak és meséket olvas neki.

Na jó! Igazából akkor is beszél, hiszen sokszor eszébe jutnak a meséről érdekes dolgok amiket azonnal el kell mondania anyának.

Nagyon szereti a meséket, sok könyve van és könyvtárba is rendszeresen jár. A könyvtáros néni nagyon kedves, érdekes könyveket ad, és még játszani is lehet vele.

Sajnos az anyukája sokszor azt mondja nincs ideje mesélni. Borcsa ezt nem is érti, mi lehet fontosabb a mesélésnél?

Ma is így van. Három mese után anya azt mondja eleget olvasott és most ebédet kell főznie.

Borcsa egyedül duzzog a szobában. Az óvó néni sosem megy ebédet főzni, mégis mindennap van ebéd az oviban. Sőt! Mosni és vasalni sem látta még, anya pedig mindig ilyen felesleges dolgokra pazarolja az idejét.

Borcsa el is határozza, hogy megkéri az óvó nénit tanítsa meg anyának is, hogyan kell ebédet készíteni főzés nélkül.

-Jól van, ha te nem olvasol, akkor majd olvasok én! - kiállt ki a konyhába Borcsa. Azt gondolja anya ettől meggondolja magát, hiszen tudja, hogy Borcsa még nem tud olvasni. De legnagyobb meglepetésére anya úgy gondolja ez szuper ötlet és kezébe ad egy könyvet, amit már olyan sokszor olvasott fel, hogy a kislány fejből is el tudja mondani az egészet.

- Azért se! - gondolja Borcsa, és elvesz egy másik könyvet, amiben nincsenek képek.

- Így is jó – mondja anya – legalább megmozgatod a fantáziád!

Borcsa nem tudja mi az a fantázia, így azt sem, hogyan kell megmozgatni, de egyre csalódottabb, hogy anyát nem tudja a nyugalmából kizökkenteni.

- Kinek olvassak? - nyafog tovább – Egyedül vagyok.

- Olvass a babáidnak – kiálltja anya a konyhából. - Tilli biztosan örülne egy mesének.

Tilli Borcsa kedvenc babája, neki is szőke haja van, és anya minden reggel olyan masnit köt a hajába amilyet Borcsa is kapott. Mindenhová magával viszi, az oviban is és otthon is vele alszik.

Most megfogja Tillit és leülteti a szőnyegre, ő pedig leül vele szemben, kezében a könyvvel. Valami mégsem jó. Előveszi a többi babát és a plüssöket és Tilli mellé ülteti őket félkörben.

- Így már jó, – gondolja – de miről meséljek? Nem is olyan könnyű egy mesét kitalálni. Pedig anya nem szokott sokáig gondolkodni, amikor Borcsa megkéri, hogy fejből meséljen valamit.

Nézi a félkörben ülő játékokat. Tilli középen ül és kedvesen mosolyog. Borcsa arra gondol Tilliről fog mesélni. Kinyitja a könyvet, bár a történetet nem olvassa, valahogy mégis így érzi jónak, ha a könyv a kezében van.

Belekezd Tilli meséjébe, eleinte kicsit nehezen megy, de ahogy halad a történet egyre könnyebb. Jól érzi magát közben és úgy látja Tillinek is tetszik a róla szóló történet.

Hirtelen anya lép a szobába.

- Kész az ebéd, gyere ebédelni Borcsa!

- Jaj! Máris? - csodálkozik a kislány – de hát még csak pár perce mesélek!

- Repül az idő, ha jól érezzük magunkat – mosolyog anya. - De most gyere, mert kihűl az ebéd. Holnap is nap lesz. Mesélhetsz még sokat a játékoknak.

Így is lett. Ezentúl, ha Borcsa unatkozott elővette a játékokat és leültette őket félkörben a szőnyegre. Fogta a könyvet és arról a játékról aki középen ült mesélt egy történetet.