Borcsa meséi - Pircsi és a tűzoltó

  • 2022.
    júl
  • 21
https://gabicsabi.hu
Undok esős nap van. Bár anya azt mondja, az eső egyáltalán nem undok, hanem éltető erő, Borcsa most nem szereti az esőt. Péterkével a szomszéd kisfiúval megbeszélték, hogy ebéd után találkoznak a játszótéren, de most az eső miatt nem mehetnek.
Borcsa...

Kép forrása: saját illusztráció

Undok esős nap van. Bár anya azt mondja, az eső egyáltalán nem undok, hanem éltető erő, Borcsa most nem szereti az esőt. Péterkével a szomszéd kisfiúval megbeszélték, hogy ebéd után találkoznak a játszótéren, de most az eső miatt nem mehetnek.

Borcsa előveszi a játékokat, félkörbe rakja őket. Most Pircsi a piros autó kerül középre, így róla fog szólni a mai mese.

Pircsit a kislány a babházzal együtt kapta, ő az egyetlen autó a gyerekszobában.

Borcsa kinyitja a könyvet és belekezd a történetbe.

 

 

Egy esős délutánon Péterke jött át játszani Borcsához. Az ágy előtt ülnek a földön és Péterke az új tűzoltó autóról mesél, amit a szülinapjára kapott. A kislányt nem igazán érdekli, hogy milyen szép fényes, vagy, hogy milyen magasra nyúlik ki a létrája. Nem szokott autókkal játszani. Annál jobban érdekli Pircsit! Amikor a két gyerek nem figyel kicsit közelebb is gurul, hogy mindent jól halljon.

- Mi az Pircsi – kérdezi Tilli – mitől lettél ilyen izgatott?

- Sssss! - inti le a kisautó. - Péterke a tűzoltó autóról mesél.

- És az olyan nagy szám? Mintha nem láttál volna még tűzoltó autót!

- Képzeld el, hogy még nem láttam! És valószínűleg most sem fogok – kesereg Pircsi – Péterke azt mondta, olyan nagy, hogy nem tudja áthozni.

Ricsi a kis majom és Bélabá a dínó is odasomfordál, ahogy meghallják az izgatott sutyorgást.

- A tűzoltó autók olyan szépek! - áradozik tovább Pircsi. - Olyan nagyok, fényesek, és pirosak!

- Te is piros vagy – jegyzi meg Bélabá.

- Az más! Én olyan egyszerű piros vagyok, de a tűzoltó az PIROS!

Egy darabig csendben állnak, amikor Ricsinek remek ötlete támad.

- Ott van Péterke táskája az ágy mellett a földön, ha bele mászol haza visz és láthatod a tűzoltót!

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet! - kételkedik Tilli.

- Nem jó! Remek ötlet! - ugrándozik Pircsi. - Segítetek bemászni?

 

Megvárják, amíg Borcsa és Péterke kimennek a konyhába uzsonnázni. Akkor Pircsi, a barátai segítségével bemászik a táskába. Uzsonna után a kisfiú fogja a táskáját és hazamegy.

- Ez sikerült! – pacsizik össze Ricsi és Bélabá.

- Belegondoltatok, hogy lehet, hogy többé nem látjuk? - kérdezi Tilli.

A két fiúnak ez nem jutott eszébe, és most szomorúan gondolnak Pircsire.

 

Pár óra múlva Péterke anyukája visszahozza Pircsit.

A többi játék ujjongva veszi körbe, ölelgetik, kérdezgetik!

- Azt hittem nem látunk többet – mondja Tilli – nagyon jó, hogy haza jöttél! Mesélj milyen volt!

- Találkoztál a tűzoltóval? - vág a szavába ugrándozva Bélabá.

- Milyen volt? Nagy volt? Van létrája? -záporoznak a kérdések a többiektől is.

- Igen találkoztam – meséli a kisautó – nagy és igazán szép piros, fényes és hosszú létrája van. De amilyen szép, olyan gőgös. Amilyen nagy, olyan magasan hordja az orrát. Szóba sem állt velem, azt mondta én csak egy ócska kisautó vagyok aki csak babákat szállít, ő pedig egy hős tűzoltó, és nem alacsonyodik le hozzám.

- Most akkor alacsony vagy magas? – kérdezi értetlenkedve Bélabá.

- Ez azt jelenti, hogy lenézte Pircsit, mert kisebb – magyarázza Tilli.

- Undok volt – meséli tovább Pircsi – így inkább oda gurultam Péterke anyukája elé, és reméltem, hogy hazahoz.

- Mi nagyon örülünk, hogy hazajöttél – mondja boldogan Ricsi – talán egyszer Borcsának is lesz több autója, és lesz neked is társaságod.

- Ennél jobb társaság nem kell nekem – mosolyog a kis autó.

 

 

Vasárnap nagypapa elvitte Borcsát a közlekedési múzeumba. A múzeumban volt egy bolt, ahol játékokat lehetett venni. Nagypapa megengedte Borcsának, hogy válasszon magának valamit. Így azon a vasárnapon Borcsa egy tűzoltó autóval tért haza. Ez a tűzoltó nem olyan nagy, se olyan fényes, mint Péterke autója. Létrája sincs, de gyönyörű piros, és nagyon kedves. A játékok örömmel fogadták maguk közé.

Kollár Zsuzsa, amatőr író, illusztrátor

Nem régen kezdtem el meséket írni, főleg a gyermekeim kérésére. Jelenleg több mese sorozaton is dolgozom, amelyekhez saját magam készítem az illustrációkat is. Célom, hogy a meséim könyv formátumban is megjelenjenek.