Csiga Csaba és a hegedű

Csiga Csaba és a hegedű.

Csiga Csaba és a hegedű

Egyszer régen, nagyon régen, élt egy csiga a kis réten. Félénk volt és nagyon kedves, biz ő segíteni sem volt rest. Csavargott a kis csemete, szerették őt mindenfele. Egyik nap a kicsi tücsök óbégatva ébredt, mert számára kincset érő hangszere a hangyáé lett. Ó, és ez hogyan történhetett? Mikor a hegedű csak a tulajdonosáé lehet? Elmesélem, ó hisz éppen kerekedik a mese szépen. Tücsök koma éjjel éppen ciripelt a friss zöld réten. Arra tévedt hangya nép hallgatta a szép zenét. Mindjárt táncra is perdültek, a hegedű húrjai pendültek. A Hold is mosolygott rájuk, hisz ő még ilyen boldogságot sosem látott. Csillagok az estét a fényükkel segítették. Ám egyszer csak mi történt! Pont a legjobb résznél… Elszakadt az egyik húr, hamis lett a tücsök Úr. El is kezdett bánkódni.

-Mi lesz vele, ez csak pár húr… ni.

Forgatja a hangszerét, nem tudja folytatni a zenét. Erre éppen a sörétben Csiga Csaba csúszik serényen. Meghallotta a zenét, elhozta hátán mindenét.

-Mi baj? Mi baj? Kérem szépen, mi ez a sírás-rívás nékem?

-Elszakadt a húrom éppen.

- Ó, ne bánkódjon kérem!

Ekkor Csaba kézbe vette, dehogy kézbe, a házára tette. Odacsúszott hangya Úrhoz, aki néha kicsit túloz. Csiga Csaba cserfesen, de azért kedvesen, megkérdezte hangya Úr nem javítaná-e meg a húrt. Hangya bácsi neki is fogott, hogy visszahozza a hangulatot. A kezeivel gyorsan dolgozott, de az éjszaka gyorsan iramodott. A Hold és a csillagok elköszöntek, és új napot köszöntöttek. A kis réten, mindenki aludta álmát mélyen. Csiga Csaba házában, a hangya a bolyában. A tücsök is szundikálva a kis fűszál árnyékában. Peregtek az órák, és lassan a Nap is odébb állt, mikor a tücsök felébredt, szeme a kezére tévedt.

-Ó, jaj, jaj nekem hová lett a hangszerem?

-Ekkor Csaba megnyugtatta, ő vitte el, újra húroztatja.

Jött a hangya hozta szépen, indulhatott a muzsika serényen.

De mielőtt elkezdenék, tücsök elmondta a Csabáról írt versikét.

Csiga Csaba rendesen,

csúszik a csalánon csendesen.

Csavargó csiga csemete,

csupán csigaháza a lakhelye.

Csupaszív és csacska cserfes,

Csiga Csaba mindig kedves.

Csiga-biga. Csigavér!

Megláthatod, ha nem fél!

Csaba ekkor nagyon örült, nem szólt vers még róla soha a rét körül. Elkezdődött a muzsika, járta a boly és Csabika. Csiga Csaba hamar elfáradt, a házába befáradt. Bezárult a csiga háza, itt a mesém vége mára.