Csiszi kalandjai az Északi-sarkon


http://mocorgohaz.hu/


Sziasztok! Én Csiszi vagyok a kis borz, aki nagyon szereti a kalandokat. Folyton vándorlok, más és más helyeket fedezek fel. Az egyik kalandom az Északi-sarkon kezdődött egy borongós, nyári délutánon. Az eső felhők egyre gyűltek a fejem fölött, majd e...

Kép forrása: Bárki feltölthet illusztrációt!

Sziasztok! Én Csiszi vagyok a kis borz, aki nagyon szereti a kalandokat. Folyton vándorlok, más és más helyeket fedezek fel. Az egyik kalandom az Északi-sarkon kezdődött egy borongós, nyári délutánon. Az eső felhők egyre gyűltek a fejem fölött, majd egyszer csak apró cseppek koppantak a talajra. Az eső nem állt el, csak esett, esett és esett, míg végül már szinte hömpölygött az erdő világa a mindent elmosó árvíztől. Egy korhadt fatörzs belsejében bújtam meg, de oda is beszivárgott az víz. Azon töprengtem, hogy elmegyek az Eső Királynéhoz aki az Északi-sarkon él. El is indultam Észak felé, a nagy piros batyummal. Csak mentem és mentem míg végül el nem értem az Északi-sarkot. Nagyon szép látvány volt, hó fedett el mindent amit csak a szem látott. Viszont olyan hideg volt, hogy azt hittem menten megfagyok. De ekkor zajra lettem figyelmes. A hátam mögött egy kis jegesmedve cammogott felém. Bevallom, kicsit megijedtem mert a könyveimben azt olvastam róluk, hogy vérszomjas fenevadok, de ez a példány nem látszott annak. Belevájtam magamat a hóba nehogy felfaljon, de úgy tűnt ez nem fog bekövetkezni. Csak meg állt, és a kis orrával próbáld kiásni a hó alól. 

-Ne félj nem eszlek meg! Nyugtatott meg a kis  jegesmedve.

Erre én kikecmeregtem a hó alól, a fogaim vacogtak, és a bundám teljesen átázott

-Nem kéred ezt? Nyújtott felém a kis bocs egy piros kabátkát. 

-Naaaggyoon szééépeeen köööszönöm. Brrr...

A kis kabátka éppen jól jött, olyan puha volt mintha csak a felhőkön járnék. 

-Engem Micinek hívnak. És téged?

-Az én nevem Csiszi.

-Honnan jöttél Csiszi?

-Én az Északi-erdőből ami négy nap járásnyira van az Északi-sarktól.

-Hogy hogy ide keveredtél? Kérdezte Mici.

-Hát.... az úgy történt hogy négy nappal ezelőtt árvíz hömpölygött az erdőben, mindent eltemetett, és az állatok élete is veszélyben forgott. Emiatt akartam beszélni az Eső Királynéval, aki a könyveim szerint itt él az Északi-sarkon.

-Ohh hát valóban él itt egy Eső Királyné...

-El tudnál vezetni hozzá?

-Hát persze! Szíves örömest!

Mici láthatólag örült hogy kapott egy izgalmasnak mondható küldetést. Így hát el is indultunk az Eső Királynéhoz, Micivel egész úton beszélgettünk, és nevedgéltünk. Míg végül el nem értük a Királyné palotáját. A palota gyönyörű volt, mindenfele jégcsapok lógtak és esett az eső. Az ajtón volt egy hatalmas esőcsepp formájú kopogtató. Kérdően Micire néztem aki bólintott, így hát bekopogtam. Majd egy hatalmas jegesmedve jelent meg előttem páncél ruházatban. 

-Mit óhajtanak? Szólalt meg dörmögően a medve.

-Mii... az Eső Királynét keressük. Válaszoltam ijedt hangon.

-A Királyné nagyon elfoglalt! Nem abban az állapotban van hogy látogatókat fogadjon.

-De mi sürgős ügyben jöttünk. Vette át a szót Mici.

-Na rendben... nem bánom. Jöjjenek!

Egy hatalmas csarnokon haladtunk át ahol a változatosság kedvéért ugyanúgy szakadt az eső. Majd egy konyhán, egy nappalin míg végül el nem értük a Királyné lakosztályát. Ami először kiszúrta  a szememet az a Királyné kristálygömbje volt, amivek éppen valamit ügyködött. 

-Öhhm... Úrnőm. Látogatói érkeztek.

-Köszönöm Cammó! Elmehet.

A jegesmedve szót fogadott és eltávozott a teremből. A Királyné lassan ránk emelte tekintetét, így láttuk opálkék szemét és haját ami Esőként lebegett körülötte. 

-Mi szél hozta önöket? Kérdezte hűvös hangnemmel.

-Királynő, én azért jöttem magához mert az Északi-erdőt elborította az árvíz. Kérem tegyen valamit. 

-Éppen azon igyekszem. Mindent elborított az árvíz, nem tudom megjavítani a gömböt.

-Segítsünk? Kérdeztük Micivel kórusban.

-Azt megköszönném. Majd a Királynő megeresztett felénk egy mosolyt.

-Mit kell tennünk? Kérdeztem.

-Nincs más megoldás mint levágni a hajam.

-Hogy mii?

-Le kell vágni a hajamat. Nem is a kristálygömb a hibás, hanem a hajam ami túl hosszúra megnőtt. 

A Királyné a kezünkbe nyomott egy ollót, és mi elkezdtük vágni a haját. Az esőcseppek csak úgy záporoztak a padlóra, míg végül el nem érkeztünk a megfelelő hajméretig. Mikor ez megtörtént a teremben elállt az eső. Így hát azt feltételeztük, hogy mindenhol elállt. A Királynő köszönetet mondott nekünk, és a nyakunkba akasztott egy esőcsepp alakú medált. Mindketten megköszöntük. Majd eltávoztunka kastélyból, én meg haza indultam. Mici elkísért a határig majd ígéretet tettünk, hogy néha ellátogatunk egymáshoz. Így ért hát véget első kalandom. Remélem élveztétek. De mostmár ideje búcsúznom. Találkozunk majd a többi kalandon.

 

 

Kondákor Zselyke, Meseíró

Ezt a mesét írta: Kondákor Zselyke Meseíró

Sziasztok, Kondákor Zselyke vagyok! Egyenlőre hobbiból írok meséket, könyveket, de pár év múlva tervezem a kiadást is. Remélem tetszeni fognak a mesék amelyeket írni fogok. Olvassátok sok szeretettel őket.


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!