Kép forrása: Törökné Jánossy Dóra rajza
Csupi és a pályaválasztás.
Péntek volt, amikor a tanár Hugó a bagoly óra végén feladta a házi feladatot, ami az volt hogy fogalmazást kell írniuk a pályaválasztásról hétfőre , hogy mik szeretnének lenni, ha nagyok lesznek.
Tóbiás a teknős odafordult padtársához Csupihoz a kis medvebocshoz és ezt mondta:
-Én szakács leszek, mert nagyon szeretek főzni. Na és te?
-Nem tudom- mondta szomorúan Csupi
-Semmi baj, ráérsz még eldönteni-vígasztalta
Csupi miután hallotta, hogy osztálytársai egytől egyig elmondják mik akarnak lenni elsírta magát
-Mindenki tudja mi akar lenni csak én nem!
-Mi az amit szeretsz csinálni?-kérdezte Tóbiás
-Lustálkodni. Van olyan szakma?
-Nincs.
-Akkor valami hasonló van?
-Csupi ha lenne akkor mindenki azt csinálná!
Tóbiás sehogy sem tudta megvigasztalni barátját így mondta, hogy menjenek le suli után a játszótérre, bízva abban, hogy Csupi akkor nem gondol majd erre és megnyugszik.
Úgy is lett. Boldogan mérleghintáztak amikor nagy sírásra lettek figyelmesek. Gombóc a süni sírt mert kiesett a hintából.
Mindenki odarohant.
-Szerencsére nem nagy a baj, csak egy kis horzsolás. Időben összegömbölyödtél, igy nem sérültél meg annyira.-mondta Csupi.
Ezután lemosta a horzsolást és rakott rá egy sebtapaszt.
-Köszönöm-hálálkodott Gombóc
-Gondolom orvos leszel, ha felnősz-folytatta
-Igen az leszek- mondta büszkén Csupi
-Tényleg orvos szeretnél lenni?- kérdezte Tóbiás Csupitól mikor hazafelé tartottak
-Igen, az. Nem is tudom eddig miért nem jutott eszembe, pedig annyira egyértelmű. Szerinted alkalmas lennék rá?
-Igen, én hiszek benned. Emlékszel, nekem is segítettél tavaly mikor gördeszkázás közben megsérültem?
-Emlékszem.
-Akkor is segítettél amikor megbetegedtem. Hoztál olyan gyógynövényeket ami jó volt rá és hamar rendbe is jöttem.-mondta
Aznap este Csupi boldogan tért nyugovóra.
Másnap délután ismét lement a játszótérre, de most Tóbias nélkül. Amikor meglátta Barnit a mókust rohant is oda hozzá, hogy elujságolja, hogy ha felnő orvos lesz.
-Az nagyon szép szakma, csak sokat kell hozzá tanulni -mondta Barni
-Komolyan? Ez biztos???-kérdezte meglepődve
-Igen.
Ezután Csupi elrohant Tóbiáshoz és elkezdett dörömbölni az ajtaján.
-Szia Csupi. Valami baj van?
-Te tudtad, hogy ahhoz hogy orvos legyek nagyon sokat kell tanulni?
-Igen.
-Miért nem mondtad? Én már teljesen beleéltem magam és a fogalmazást is megírtam róla. Most akkor mi legyek, ha nagy leszek?
-Csupi, most ezért képes lennél feladni az álmod? Sokat kell tanulni igen, de utána azt csinálhatod amit szeretsz. Nem érné meg?
Csupi elgondolkodott Tóbiás szavain és pár perc elteltével ezt mondta
-Igazad van, nem adom fel, meg tudom csinálni, de valamit meg kell ígérned.
-Mi lenne az?
-Az hogy én leszek majd az orvosod.
-Ez egyértelmű -mondta nevetve Tóbiás és átölelte Csupit ❤️
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Danka Katalin Meseíró
Sziasztok Az életemben sokszor tervben volt az írás, talán azért mert szeretek olvasni. A megható, tanulságos, motivációs történetek azok amiket szeretek és ilyen meséket próbálok írni. Szeretném ha a meséim egy élményt adnának nem csak a gyerekeknek hanem a szülőknek is. Ami mindenkit elgondolkodtat, meghat és még másnap is a hatása alatt lesz.