Egér mese


http://mocorgohaz.hu/

 A felkelő nap sugarai előszeretettel világítottak át Tódor papírvékony fülecskéjén. A mezei egér háttal ült a búzatáblának és gomb szemével a távolba meredt.
– Nagypapa, én úgy szeretnék átfutni azon a széles úton – mondta, majd izgatottan felmászott eg...

Kép forrása: pixabay.com

 A felkelő nap sugarai előszeretettel világítottak át Tódor papírvékony fülecskéjén. A mezei egér háttal ült a búzatáblának és gomb szemével a távolba meredt.

– Nagypapa, én úgy szeretnék átfutni azon a széles úton – mondta, majd izgatottan felmászott egy nyirkos földkupacra.

– Mire lenne az jó, kis unokám?

– Nem is tudom.

– Akkor meg miért szeretnéd?

– Mert Benő azt mondta, hogy nem tudom megcsinálni.

– És te elhitted?

– Igen, azaz mégsem. Épp ezt akarom bebizonyítani neki.

Nagypapa a fejét csóválta.

– Az aszfaltút nagyon veszélyes, rengeteg autó halad rajta. Bármi legyen odaát, nem ér annyit, hogy elüssenek. Élelmet pedig itt is találunk – magyarázta és egy maroknyi búzaszemet tett a kosarába.

– De én képes vagyok rá. Tavaly megnyertem a réti futóversenyt.

– Szerinted ez elég hozzá?

– Ahhoz, hogy átérjek? Persze – vágta rá azonnal.

– Ahhoz, hogy Benő végre lássa, mennyire különleges vagy.

– Talán.

– Nem lesz ez így jó, kis unokám – mondta nagypapa és letette a kosarat maga mellé. – Időpocsékolás másokat győzködni arról, hogy értékes vagy. A barátaid pontosan tudják, másokkal meg ne versenyezz!

– De hát ez nem is verseny. Benő nem jön, csak én.

– Ez bizony az – bólogatott nagypapa és feljebb tolta a szemüvegét. – Saját magad ellen. Mégpedig azért, hogy elismerést szerezz.

– Hát, ha te mondod, lehet benne valami – horgasztotta le az orrát Tódor.

– Régen megjöttem onnan, ahova indulsz – felelte nagypapa.

– Te már voltál ott?

– Nem. Ezzel azt akartam mondani, hogy hallgass rám. Minél több időt vesztegetsz azokra, akik sértegetnek, vagy lekicsinyelnek, annál kevesebb jut azokra, akik megbecsülnek.

Tódor bajusza megremegett. Ezer gondolat futott át a fején.

– Gyere, folytassuk tovább a betakarítást – mondta és a következő sorra kanyarodott. – Nagy kupac élelmet kell összegyűjtenünk télire.

– Támadt egy jobb ötletem – kiáltotta utána.

– Mi lenne az? – kukucskált át nagypapa a búzaszálak között.

– Eszembe jutott, hogy Fruzsi nem jött a héten oviba, mert belázasodott. Gyűjtök neki is búzaszemeket és átfutok hozzá délután – mondta és közben letépett egy apró mezei virágot, majd játékosan a füle tövébe tűzte. – Ezt meg ajándékba viszem neki – súgta maga elé halkan.

– Csodás ötlet. Siessünk, hogy ebéd előtt hazaérjünk, és akkor a nagyi almás pitéjéből is vihetsz át az ovistársadnak.

Tódor megsimogatta a hasát.

– Az finom lesz. De nagypapa, mostantól nem Fruzsi az ovistársam, hanem Benő. És egy egérfarokkal sem több számomra. Fruzsi pedig a barátom. A legeslegjobb barátom – tette hozzá.

Kelle Noémi, amatőr író

Ezt a mesét írta: Kelle Noémi amatőr író

Gyerekkorom óta érdekel az írás. Régen versekbe öntöttem a gondolataimat, most inkább prózában irogatok, főként meséket, novellákat. Jelenleg az első könyvem szerkesztésén dolgozom, amit romantikus fikció műfajban írtam. Nemrég beválogatták az egyik állatos mesémet egy antológiába, amely idén jelenik meg nyomtatott könyv formájában.


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!