Farsang az udvaron

Farsang az udvaron.

Összegyűlt az udvar népe
egy nagy báli ünnepségre.

Jöttek lúdék libasorban,
bokrétával a nyaktollban...
Kacsáék már ott totyogtak,
rendezőként fontoskodtak.

Tyúkék létrafokra ültek,
mert egy ilyen eseménynek
meg kell adni jól a módját!
A kakas bárhonnan jól lát...

A lovacska - nyakán csengő -
trappol, de nem lett az első.
Burkus kutyus rég itthon van,
őrködik a szélső sorban.

Meddig várunk? Röffen röfi:
Nincs már itt hely, egy szemernyi!
És ha jönnek odaátról,
az a sok láb majd hol táncol?

A kis boci épp’ időre
ér az udvar közepére.
Mulatság lesz? Bú, bú, bú!
Nem lehetek szomorú!

Készülődnek... Nagy a lárma.
Bebújnak a maskarákba.
Egymást fel sem ismerik,
úgy mulatnak hajnalig.

Szól a zene: tviszt, keringő,
néha csárdás kerül elő.
Ihaj-csuhaj az udvaron,
farsangol a sokadalom!

Csak tyúkanyó ül mogorván,
nincs a helyzet magaslatán:
Szedett-vedett zenekar ez,
melléverik az ütemet!

Tollászkodik s kottyant egyet:
Beállok én karmesternek!

Forrás: https://www.poet.hu/vers/362151