Két csiga egy pár

Két csiga egy pár.

Egy tavaszi reggelen Csaba a harmatos fűben araszolt, mikor hangos zokogásra lett figyelmes.

– Ki lehet ilyen bánatos? – tűnődött magában, és kíváncsian mászott a hang felé. – Hogy hívnak? És miért bőgsz? – kérdezte, amint megpillantotta a kesergőt.

– Csilla vagyok. Magányos és nagyon fázok – sírdogált a csigalány.

– Másszál gyorsabban, majd bemelegedsz.

– Nagyon vicces vagy – vacogta, már-már megdermedve a lány.

– Nem is értem, hogy lehet ennyire dideregni? Én sosem fázok. – morfondírozott a fiú.

– Persze, hogy nem érted, mert házas csiga vagy, de én meztelen. – szipogta Csilla.

– Pardon, én nőtlen csiga vagyok! De az igaz, hogy saját házam van.

– Én pedig hajadon, és ez már így is marad, mert ilyen csupaszon… biztos nem vesz feleségül senki. – hüppögte.

Csaba hosszasan nézte a lányt, és megdobbant a szíve: Ő az, akire eddig vártam, akit igazán tudnék szeretni. De jó lenne együtt csúszni-mászni vele.

– Ha akarod, én, elveszlek feleségül, csak hagyd abba a sírást – mondta. – Nem bírom elviselni a szomorúságot.

– Komolyan megtennéd? – kapta fel a fejét Csilla.

– Persze, bármit megteszek, csak ne pityeregj – és Csillára kacsintott. Huncut srác volt Csaba, de csupa szív és jóság.

– Szerető feleséged leszek! Megígérem! – lelkendezett Csilla és halványan elpirult.

– No, akkor gyere – azzal odamászott egy kinyílt, fehér krókuszhoz, és lerágta a szirmát. – Ez lesz a menyasszonyi ruhád – mondta, és a hátára terítette. Kicsit még igazgatott rajta, hogy az ő párja legyen a legcsinosabb, aztán elégedetten mosolygott.

Csillának majd kiugrott a szíve a helyéről. Senki nem volt még ilyen kedves hozzá!

A nap vidáman szórta sugarait, a szél meg a bárányfelhőkkel kergetőzött, amikor a násznép elindult az esküvőre. Miután kimondták a boldogító igent, hatalmas bulit csaptak. Tücsök Tibi húzta a talpalávalót, a kabócák citeráztak, a hétpettyes katicabogár meg a szomszéd szitakötőkkel ropta. Még a délibáb is táncot lejtett az út fölött. A mulatságnak az alkony vetett véget. Utolsónak a hangyák távoztak, miután minden morzsát összeszedtek.

Az ifjú pár egymáshoz simulva, boldogan csusszant hazafelé.

– Erre, kedvesem – suttogta Csaba, és az udvar rejtekébe vezette újdonsült feleségét. – Itt jó helyed lesz – mutatott a téglák közti résre. – Mindig itt fogunk éjszakázni. Te belül, én pedig a nyílás előtt. A házammal elállom a szél útját, és sosem fogsz többet fázni.

Csilla szíve csordultig telt szeretettel. Hálásan mosolygott Csabára és nyugovóra tért. Ezen az éjszakán a telihold, a csillagokkal őrködött az égen, hogy a két csiga álmát senki meg ne zavarja. Egy hívatlan vendég még elsuhant a kert szélén, megzizzentve néhány falevelet, majd minden elcsöndesült.

– Milyen szép pár – sóhajtott az esti szél, aztán sarkon fordult, és elment másfelé fújni. Kora reggel már mindenki tudta, mert magával vitte a hírt: Két szerető szív egymásra talált a szomszédban.