Marci és a fogfájás

Marci és a fogfájás.

Marci minden évben ugyanazt a két dolgot kérte karácsonyra. Hogy egész nap hulljon a hó és, a karácsonyfa alatt a vágyott ajándék lapuljon.

– Egyelőre havazik – állapította meg ébredéskor az ablakon kinézve.

Délutánra aztán a sűrű pelyhek vastag hótakaróval borították be a kertet. A fagyos idő díszes jégvirágot rajzolt az ablakra.

– Egyre jobban szakad – ujjongott Marci és följebb tolta a szemüvegét, majd a hideg ablakra tapasztotta az orrát. – Ha apa hazaér, kimegyünk szánkózni – mondta és visszafordult. – Te is jössz, Galuska.

Az eb felpattant a szőnyegről és örömében két lábra emelkedett. Fürkésző pillantást vetett a gazdájára, majd a konyha felé kémlelt.

– Anya sajnos nem jön, mert a levest panírozza.

Galuska izgalmában megnyalta a szája szélét.

– Tudod, neki mindig sok dolga van. Ő szokta kiporszívózni a szennyest, meg elmosni a szalvétákat. Borzalmasan elfoglalt – mondta, majd kihúzta az íróasztal fiókját. – Mutatok neked valamit.

Az eb csalódottan visszaereszkedett négy lábra.

– Idén ezt kértem a Jézuskától – mondta a kisfiú és elővette a kedvenc újságját. Fellapozta és egy színes képre mutatott.

A kutya értőn a lapra nézett, megszagolta, aztán megnyalta az oldalt.

– Fúj, Galuska! – mondta Marci és arrébb húzta a magazint. – Képzeld – folytatta – ez egy pedálos autó, amiben ülés van. Én fogom vezetni. Tetszik?

Galuska lemondóan a szőnyegre heveredett és a mancsára tette a fejét. Úgy tűnt inkább szánkózni indulna.

– Minden szuperhősnek van autója, és… aú! – kapott az arcához Marci. – Szörnyen fáj a fogam – sopánkodott. – Nem merek szólni anyának, mert félek a fogorvos bácsitól. Te voltál már fogorvosnál?

A kutya válaszképp lehunyta a szemét.

– Ja, persze, te nem is lehettél, mert nincs anyukád, aki elvitt volna. Semmi baj. Én mindig itt leszek, csak szólj, ha fáj valamid – vakarta meg kis kezével az állat fülét.

– Marci, tudsz segíteni? – kiáltott anya a konyhából.

A kisfiú felpattant és kisietett. Galuska a nyomában haladt.

– Igen? – kérdezte, mikor odaért.

– Felkapcsolnád a villanyt? – kérte anya és a pultra terítette a nyers káposzta leveleket. Egy adag tölteléket halmozott mindegyikre, majd felgöngyölte őket.

– Persze. Apa hova ment?

– Szalvétát hoz a boltból.

– Miért? Nem mostad el a tegnapit?

Anya úgy nevetett, hogy véletlenül a földre szórt egy kevés darált húst. Galuska készséggel feltakarította a padlóról.

– Gyere, játszunk inkább egy kört a versenypályán – szólt Marci a kutyához. – Én leszek az autóval, te meg a jelző táblákkal. Aú! – kapott a fogához újra.

– Mi a baj?

– Csak megcsípett egy szúnyog.

– Hideg időben nincsenek szúnyogok.

– Akkor ráléptem egy legóra.

Marci beviharzott a szobájába és elővette a kocsikat a játékdobozból. Feltett egy sárga járművet a spirál alakú pálya tetejére és Galuskához szólt.

– Te fogod figyelni, hogy milyen gyorsan megyek lefelé. Vagy játszunk inkább mást? – tűnődött.

Annyira sajgott a foga, hogy semmihez nem volt kedve.

– Mondjuk a helikopterrel? – kérdezte.

– Szia, nagyfiú! – üdvözölte egy hang a szobaajtóból.

– Apa! – futott oda hozzá Marci és átölelték egymást. – Azonnal el kell mondanom valamit.

– Mi történt?

– Nagyon fáj a fogam.

– Na, mutasd. Tátsd nagyra a szádat – kérte apa. – Hát, ez bizony fájhat. Gyere, elviszlek a doktor bácsihoz, ő majd megjavítja a fogacskádat.

– Nem merek – vonakodott Marci.

– Ne félj. Jobb lesz, mint most. Megszűnik a fájdalom.

– Hát, ha nagyon muszáj – adta be a derekát Marci.

A kezébe vette a sárga játékautót és elindultak a fogorvoshoz.

Mire a töltött káposzta elkészült, már mindannyian az asztalnál ültek. Anya kiszedte a tányérokba a gőzölgő vacsorát és apával hozzáláttak az evéshez. Eközben Marci elmesélte, hogy a doktor bácsi kedvesen fogadta. Belenézett a szájába, és megdicsérte, amiért olyan szépek a fogai.

– Nem kell kétségbeesni – mondta, mikor kiderült, hogy valóban van egy pici lyuk a bal alsó hatosán. – A lényeg, hogy időben eljöttél.

– Nézzétek, ezt a matricát kaptam tőle – lelkendezett. – De sajnos egy óráig nem ehetek semmit. Úgyhogy – kezdett bele és felderült az arca – muszáj kibontanom az ajándékot.

Mindannyian odamentek a fényfüzérrel díszített karácsonyfához. A kisfiú térdre ereszkedett és közelebb hajolt a szalaggal átkötött dobozhoz. Közelebb húzta, majd izgatottan kibontotta.

– Sikerült – kiáltotta, mikor a piros autó előbújt a papírból.

– Mi sikerült? – érdeklődött apa.

– Úgy látszik a Jézuska megkapta a levelemet.

– Miért ne kapta volna meg?

– Mert a huzat kivitte az ablakon és elfújta.

– Lehet, hogy egyenesen a Jézuskához repítette – kacagott anya.

– Bizony! – vágta rá örömmel és beült a piros sportkocsiba.

Elégedetten körbehajtott vele a lakáson és közben hangosan dudált. Galuska nem győzött kitérni az útjából.

Marci aznap nemcsak a havazást és a játékautót kapta ajándékba, hanem valami mást is. Azt, amit sokan még idős korukra sem kapnak meg. Bátorságot ahhoz, hogy többé ne féljen a fogorvostól.