Mc.Laen World története

Mc.Laen World története.

Holly Michaelson egy vidám nyári nappalra ébredt.

Úgy érezte a mai napot semmi és senki sem ronthatja el. Viszont ebben sajnos nagyot tévedett. Miután felkapta magára ruháit, elbaktatott reggelizni. Mikor a konyhába ért Mr. és Mrs. Michaelson várta, a lány szülei közölték Hollyval, hogy elhagyják a High streetet és a Forest street mentén vesznek egy nagy házat.

Holly nem bírta feldolgozni a történteket: Valóban elhagyjuk a High streetet? Mi lesz ezek után? motyogta magában. Reggeli közben síri csönd volt. Holly szülei rémült pillantásokat vetettek egymásra lányuk szótlansága miatt. Végül elérkezett a költözés napja. Holly nehéz szívvel pakolta össze szobája tartalmait. Édesapja már nagyban pakolta a csomagokat. Mikor Holly is elkészült berakta a pakkját a csomagtartóba és már indultak is a Forest streetre. A lány az autó ablakából búcsút intett a háznak, és a High streetnek. Egész úton könnyek potyogtak éjkék szeméből, amiket kis hüppögő hang kísért. Mrs.Michaelson hátrapillantva meglátta hogy lányát emészti a keserűség. Vigasztalni próbálta, észérveket próbált mondani de nem segített vele, csak rontott Holly helyzetén. Ezek után a lányt még jobban megviselte a távozás régi otthonából. A kocsi ablakából bámulta a mellette elsikló fákat és utcákat. Mikor végre a Forest streetre kanyarodtak Holly nyomban megpillantotta a házukat, világos kék volt, rajta három erkéllyel. A lány abbahagyta a sírást, helyét a döbbenet vette át. A ház hatalmas volt, s még színével is elütött az összes többitől. Mikor a család kiszállt az autóból Holly rohant is felvinni csomagjait a középső erkélyhez tartozó szobába. Édesanyja és édesapja örült, hogy Holly egy cseppnyi érdeklődést is mutat a ház iránt, erre abból következtettek, hogy Holly az imént jelentette ki, elmegy körül nézni. A kislány éppen a pince lépcsőn kanyarodott le, majd kitárta az ajtót. Nem volt más csak pókháló és kosz, meg egy régi elhagyatott macskaajtó ahonnan ici-pici fény szűrődött ki. Holly beljebb lökte az ajtót.

Majd megrökönyödve hasalt le. Amit látott az több volt mint csoda, könyves polcok voltak ott több ezer számra, akár egy hatalmas könyvtár.

Holly nem habozott, betuszkolta magát a nyíláson. Mikor azonban átért a könyvtárba, az ajtó szőrén szálán eltűnt. A lányt immár ijedtség fogta el, de nyomban össze rezzent mert a háta mögött egy hang szólította meg.

-Isten hozott Mc.Laen Worldben! A hang gazdája akármilyen hihetetlen is egy beszélő bagoly volt.

-Hogy... hogy...hol??

-Hát Mc.Laen Worldben! mondta kedélyesen a bagoly. Bár gondolom még nem hallottál róla.

-Nem, én soha sem hallottam erről a helyről. Egyáltalán hova tűnt az ajtó? Ki vagy te? Mi ez az egész? Holly majdnem sírva fakadt.

-Nincs mitől félned Kisasszony. Az ajtó azért tűnt el mert nem olyan könnyű visszajutni az emberek világába, idejönni viszont annál könnyebb. A második kérdésedre a válasz az, hogy én vagyok Anisho,Mc.Laen World könyvtárának igazgatója, és Mc.Laen World segítőkész állampolgára már ha így nevezik nálatok embereknél. Ez az egész pedig az, hogy őszintén reménykedtünk benne, hogy az emberek közül valaki még átjut ide. Vágyunk valóra is vált, itt vagy és ez mindent felül múlt. Nem gondoltuk hogy 100 kerek év után ember még beteszi lábát a mi varázslatos világunkba, áradozott Anisho. Nagy megtiszteltetés, hogy eljött hozzánk ööö...Kisasszony

-A nevem Holly Michaelson

Remek, remek... A bagoly már nem is Hollynak hanem saját magának motyogott.

-Véletlenül nem tudja Mrs.Anisho, hogy hogyan juthatok haza? Holly már egyre türelmetlenebb lett mikor Anisho végre választ adott kérdésére.

-Mikor az óra mutatója a legfelső csillagra érkezik. Fogalmazta meg tömören.

Holly tudta az órát de ez nem olyan óra volt ami az emberek házában lóg. Ennek a darabnak csak egy mutatója volt ami mintha nem is mozdult volna, ami pedig még érdekesebb volt az egészben nem tizenkettő csillag volt rajta hanem annak kétszerese magyarán huszonnégy. Holly töprengett, hogy ez mit is jelent, de nem kellett sokáig gondolkodnia mert Anishotól megkapta rá a választ.

-Michaelson kisasszony ami maguknál két nap az nálunk csak egy nap.

-Neee... Anyáék keresni fognak! Két napig itt kell maradnom?! Holly sírva fakadt.

-Sajnálom Kisasszony, úgy tűnik. De nagyon fontos hogy elérd a haza vezető ajtót mert ha nem éred el száz évig itt ragadsz. Tudod Stuard Mc.Laen úrfi akiről elneveztük a világunkat tizennégy évesen került ide...

-Akárcsak én... suttogta közbe Holly

-Na nem is ez a lényeg. Ez mindössze 100 éve történt. Az az érdekes hogy Stuard úrfi még mindig fiatal, ő mikor bejutott ide serdülő fiú volt s ez most sem változott. Viszont ha kilépne a mi világunkból azonnal meghalna. Az úrfi nagyon sokat segít Mc.Laen Worldnek ezért elneveztük róla, mindig mindenkit megnevettet és mindig van egy kedves szava. Ha akarod be is mutathatom neked.

Holly örült, hogy rákérdezett Anisho hiszen szívesen látna egy olyan embert aki már több száz éves lenne de még csak egy fikarcnyit sem öregedett.

-Igen Anisho, kérlek mutasd be!

-Rendben. Stuard Mc.Laen úrfi jöjjön! Huhogott teljes hangerővel a bagoly.

-Megyek már Mrs. Anisho! Kiáltott vissza egy kellemes hangú fiú. Majd pár másodperc múltán egy göndör barna hajú fiú lépkedett le a lépcsőfokokon. Holly és a fiú egyáltalán nem hasonlítottak egymásra. A lánynak fekete egyenes haja volt és égszínkék szeme, a fiúnak viszont göndör világos haja és gesztenye barna szeme volt, de egyvalamiben hasonlítottak, mindketten alacsonyak és véznák voltak.

-Isten hozta Hölgyem!

-Öhmm... Heló! Köszönt vissza Holly is. Kicsit megzavarodott hogy az imént a ,,Hölgyem” megszólítást kapta.

-Az én nevem Stuard Mc.Laen. Kegyedet hogy hívják?

 Holly most már kuncogott majd utána válaszolt csak a fiúnak.

-Holly Michaelson a nevem.

-Nagy megtiszteltetés hogy megismerhetem magát Mrs.Holly már ha szabad így szólítanom.

-Nyugodtan szólíts csak Hollynak nem kell elé az hogy Mrs.

-Nos Holly kegyed aztán elbűvölően szemtelen. Majd Stuard ránevetett.

A lány már hajladozott a visszafojtott nevetéstől amit a fiú nem hagyott figyelmen kívül.

-Holly kegyed tán nem érzi jól magát? Majd értetlenül meredt a görnyedező lányra.

-Á... pont az ellenkezője, remekül szórakozom. Mikor Holly felemelte fejét könnyek patakzottak végig rajta a kuncogástól.

-Nem kér egy zsebkendőt? Tán megbántottam kegyedet?

Holly már nem fáradozott visszafogni kacagását így már Stuard is látta hogy szó sincs róla hogy sír.

-Örömmel látom hogy sikerült megnevettetnem...

 -Nehogy megint ,,kegyedezz” vagy ,,hölgyemezz” . Különben még a végén szétpukkanok.

Stuard felvonta szemöldökét, majd kicsivel később felajánlotta Hollynak, hogy körbevezeti Mc.Laen Worldben. A lány örömmel elfogadta az ajánlatot majd a fiúval az oldalán baktatott ki a könyvtárból nyíló ajtón. Mikor kiléptek Holly virágültetvényeket pillantott meg ami telis tele volt különböző színű s illatú virágokkal. Majd mikor elhagyták az ültetvényest a lány rájött, hogy mögötte húzódik Mc.Lane World piciny faluja. Nagy téglafallal volt elkerítve amelyen egy hatalmas kapu volt. Stuard kitárta Hollynak s így szólt hozzá:

-Csak is utánad Mrs.Holly

-Köszi. Így aztán Holly belépett a kapun.

-Nagyon takaros kis házak. Jegyezte meg a lány.

-Örülök hogy tetszik Mrs.Holly.

-Öhhm... Te melyikben laksz?

-Abban ott. Majd Stuard rámutatott a fal másik végében elterülő házacskára. Vályogból épült, szépen kidolgozott és takaros házacskának tűnt.

-Majd oda is bemegyünk ha kegyed is szeretné.

-Ahha... válaszolta szórakozottan Holly.

A fiú és a lány jószerével végig járta egész Mc.Laen Worldot. Hogy csak pár említést tegyek a legfontasabbakat írom le. Jártak a Csínyes Játszótéren, a Bűvös Pataknál, az Anisho sétányon (amit a könyvtárosról neveztek el) , és végül de nem utolsó sorban a helyi boltokban. Még rengeteg helyen jártak száz meg száz mindent felfedeztek. Holly első napja nagyon jól telt Mc.Laen Worldben. Csak egy gondd volt. Nem tudta, hogy hol aludjon. Szerencsére Stuardnak volt egy üres vendégszobája és felajánlotta Hollynak, hogy ott töltheti az éjszakát. A lány hamar álomba merült a pihe puha ágyban. Másnap mikor felébredtek a könyvtárba szaladtak Anishohoz.

-Jó reggelt Anisho! Köszönt kórusban Holly meg Stuard.

-Jó reggelt gyerekek! Fuvolázta a bagoly.

-Holly drága ne feledd, hogy holnap délre kell ide érned a könyvtárba még pedig pontosan oda ahol az ajtó megjelent!

-Köszi az eligazítást Anisho!

-Nincs mit! De most mennem kell mert látom hogy a könyvek szanaszét hevernek. A két gyerek elköszönt tőle és elindultak a közeli pékségbe reggelizni. A reggeli forró csoki és csokispárna volt. Majd a gyerekek elhatározták, hogy megnézik Mc.Laen World másik felét is amire tegnap nem jutott idejük.

-Na szóval nézzük meg a Dark Bird Erdőt javasolta Stuard. Holly nagy örömére a fiú abbahagyta a ,,Hölgyem” , ,,Kegyed” avagy a ,,Mrs.Holly” megszólításokat.

Tehát a történethez visszatérve elindultak a Dark Bird Erdőbe amely látszólag hatalmas volt. Fafajok százai éltek itt, ami meglepő hiszen a valódi világban ezek mind mind különböző helyeken és éghajlaton élnének.

-A Dark Bird Erdő arról nevezetes, hogy minden kontinensről származnak fafajok. Itt mindegyik megél a varázslatos föld miatt. Amely gyönyörű látványt nyújt a látogatóknak.

Stuard minden helyszínhez tartott kiselőadást Hollynak amit a lány láthatólag élvezett. Hollynak nem voltak barátai de most az egyszer életében úgy érezte, hogy talált egyet, de nagy szomorúságára itt kell hagynia őt. Holly és Stuard végig mentek az erdőn, majd mikor kiértek onnan egy mezőt pillantottak meg.

-Ezt a mezőt a Gyógyítók Mezejének hívják. Nevezetes a sok sok gyógynövényéről, s azoknak gyógyhatásáról. Ha akarod szedhetünk.

-Persze, hogy akarok! Kiáltott fel örömittasan Holly.

-Ebből a rózsaszínből teát is lehet főzni tájékoztatta a fiú a lányt. Azt tanácsolom, hogy szedjünk ilyet. Holly és Stuard neki álltak rózsaszínű virágokat szedni amiből egy kosárra való lett. A virágnak Bódító Borgona volt a neve, de erről a fiú nem tájékoztatta Hollyt. Miután tele szedték magukat szebbnél szebb gyógynövényekkel visszaindultak a falu felé. Azt tervezték, hogy elmennek játszani a Csínyes Játszótérre ami elég különleges helyszín volt, mikor Hollyék ezelőtti nap ott voltak egy furcsa dolog történt. A lány éppen lecsúszott a csúszdán nem ért annak a végébe hanem egy mászóka tetején kötött ki, mintha alagút vezette volna arra a téves helyszínre. A lány és a fiú két három órát töltöttek ott. Majd elbakatattak kiskölyök nézőbe Dornahoz a majomhoz. A kis majmok nagyon aranyosak voltak,Holly egyenesen imádta őket. Dorna is kedves volt hozzájuk, mindenféle ínyencséggel kínálta két vendégét. Lassan sötétedni kezdett az ég, ezért Holly és Stuard elindult a hazafelé vezető úton. A csillagok csak úgy ragyogtak az égen. Holly és Stuard jó éjszakát kívántak egymásnak és elment ki ki a maga helyére. Holly szemére nehezen jött álom sokáig azon emésztette magát, hogy el kell hagynia Stuardot, de a szülei is nagyon hiányoztak. A lány forgolódott, mire elaludt már éjfél is lehetett. Másnap reggel éberen ült fel az ágyában és már szaladt is a konyhába. Nyolc óra körül volt az idő. Stuard láthatólag előbb felkelt mert meleg teával és csokis kekszel várta Hollyt. A lány felhajtotta teáját és nyomban elaludt. Ez a Bódító Borgona nevezetű virág hatása amit tegnap szedtek a mezőn. A virág hatása az volt, hogy aki ivott belőle nyomban elaludt, de közben egészséges hatásai is voltak. Stuard nézte az alvó Hollyt, közben könnyek szöktek a fiú szemébe. Tudta mit tett. Megakadályozta hogy Holly hazatérjen. Elaludt és órákig nem ébredhet föl. Stuardot már kínozta a lelkiismerete. Zokogva lehanyatlott a padlóra és könnyeivel áztatta a házat. Nagyon hiányzott a fiúnak egy barát, de azt a barátot megkapta Holly képében, nem akarta veszni hagyni de tudta, hogy Hollynak ezzel nagyon nagy szomorúságot fog okozni. Tizenegy óra ötvenkilenc perc volt és a fiú még keservesebb sírásba kezdett. Próbálta felébreszteni a lányt de nem járt sikerrel. Majd mikor dél múlott öt perccel a lány felpattant a székről és abban a minutumban rohant be Anisho.

-Michaelson kisasszony! BEZÁRULT AZ ÁTJÁRÓ, HOL VOLT ADDIG MAGA?!

-Én már nyolckor felkeltem! Én...én nem tudom mi történt. Holly szívszaggató zokogásba kezdett.

-Én tudom... Suttogta Stuard. Az történt, hogy amit szedtünk a mezőn az Bódító Borgona volt ami miatt órákra elaludtál.

- Te önző! Ordította a lány.

Én meg voltam olyan naiv, hogy bevettem hogy te a barátom vagy! Becsaptál, hazudtál!

-No de Stuard úrfi miért tette ezt? Kérdezte szemrehányóan Anisho.

-Egy barátra vágytam, egy igaz barátra és Holly számomra az lett.

-Te nekem nem vagy a barátom! Morogta Holly.

-Őszintén sajnálom! Próbáltalak felébreszteni mikor ráébredtem hogy badarságot csináltam, de sajnos a Bódító Borgona hatott. Törtek ki a szavak a fiúból.

-A szüleim a sírukig nem bocsátják meg ezt nekem! Kár volt oda költöznünk! HAZA AKAROK MENNI! Ebbe Mc.Laen World összes háza beleremegett. Mit csinálok itt száz évig? Aggodalmaskodott a lány.

-Igazából örökké itt élhetsz mert még 1000 év múlva is 14 éves leszel.

-Anisho értsd meg hogy nem maradhatok itt! El kell tűnnöm innen.

-Azt sajnos nem engedhetem... Motyogta maga elé Stuard.

-Te nem szabsz nekem feltételeket!! Ordította magából kikelve Holly.

-Sajnos... Anisho nagyot sóhajtott. A Kisasszony nem tud innen elmenni még száz év múltán sem.

-Miért nem? Csikorogta a lány.

-Ide láncol téged Stuard úrfival kötött barátságod. Arra is rájöttem hogy nem vitt volna rá a lélek hogy ki lépj az ajtón mert igazi barátot szereztél ami neked sosem volt.

-Igazad van, de a szüleim?

-Mc.Laen Worldben is van posta! Kacsintott Anisho.

-Hogy miii? Megírhatom a szüleimnek, hogy hol vagyok?

-Pontosan. Én is ezt tettem. A bagoly helyett a fiú válaszolt Hollynak.

-De hát ez... ez... csodás. Suttogta lenyűgözötten Holly. Azt hittem semmi képp sem tudok velük beszélni.

-Dehogynem. Kacsintott Stuard. Holly első dolga az volt, hogy megírta a szüleinek szánt levelet és elcsörtetett vele a postára. Holly belenyugodott, hogy itt kell maradnia, de tudta sosem lesz magányos mert itt van neki Stuard és még sok más. A fiú és a lány azt tervezték, hogy Hollynak is építenek egy vályog házikót. Miközben elindult az építkezés megjött a Holly szüleitől várt levél amely tele volt könnycseppekkel de végül szülei belenyugodtak, hogy lányuk nem térhet vissza, de szavukat adták, minden második nap levelet küldenek neki. A lány is nagyon kedves és bölcs lakos volt. Ezért felajánlották hogy többé e világ ne Mc.Laen World hanem Mc.Mien World legyen.

Ez a rövid történet Mc.Laen avagy Mc.Mien World keletkezését, mindennapi életét meséli el. S ezzel itt a vége fuss el véle.