Pattogó riadó!

Pattogó riadó!.

Pattogó Riadó

Kerekerdő közepén áll egy öreg, odvas fa. Hétköznapi erdőjáró azt hiheti, hogy mókus, bagoly vagy fakopáncs lakik benne.

Amikor az égen az első csillag felébred, ragyogni kezd az odú bejárata is és egy pocakos manó jelenik meg, aki ledob egy zsákot. Aztán lemászik a létráján. Ő Álommanó. Első ránézésre olyan, mint egy zöld manómikulás. Neki is pocakja van, pont, mint a Mikulásnak. Szép, fehér szakálla és haja, pont, mint a Mikulásnak. Sőt a ruhájuk is hasonló, csak színben tér el. A Mikulásé piros, az övé pedig zöld! És a Mikulás is zsákot cipel a hátán! Tényleg olyan, mint egy mini Mikulás.

Varázslattal máris az ajtó előtt terem, bekopog.

 – Hahó! Anyuka, Apuka! Nyissa már ki! Megérkeztem.

Egy mosolygós Anyuka nyitja ki az ajtót.

 – Gyere csak be, a gyerekek már ágyban vannak. Csak rád várnak!

Álommanó bemegy a gyerekszobába, ahol a takaró alatt kuksoló kisfiút és kislányt látja. Felmászik az ágyra, onnan a párnára, felkapaszkodik a kislány fülcimpájára, és a homloka közepére állva megkérdezi:

– Milyen színű álomport szeretnél?

– Piros csillámporosat.

Óvatosan szórni kezdi az álomport, amitől a kislány nem alszik el. Felül és zümmögni kezd! - Bzz bzzzz! – A manóba! Hát ez a zümmögőpor volt! Ez méhecske zümmögés, ha nem tévedek! – okoskodik Álommanó.– Bzzzzz, bzzzzz, bz – érkezik a felelet. – Megtaláltam, itt van a jó álompor! –kiáltja a manó, miközben szórni kezdi a csillogó port. A lány mosolyogva elalszik. 

Most a kisfiúhoz fordul: – Te milyen színű álomport szeretnél?

– Fekete csillogósat! ­­– majd bátortalanul hozzáteszi –, csak ne zümmögőport!

– Persze, persze. Bocsánat. 

S már hinti is a könnyű, csillogó port. A kisfiú ellenben nem alszik el, hanem pattogni kezd:

– PATTOGÓRIADÓ! – kiabálja. Olyan lett, mint egy gumilabda. Kipattan az ágyból, rápattan a padlóra, onnan a szekrény tetejére, aztán meg elugrál egészen a konyháig. Szökell hármat a konyhaasztalon, az anyukája meg az apukája pedig csak ámulnak: – Hol tanult meg ez a gyerek így pattogni? Biztosan az oviban!

De már visszaszökdel az ágyba, pont, mire Álommanó megtalálja az álomport és szórni kezdi. Ekkor a kisfiú mosolygósan szundikálni kezd. 

Álommanó szomorúan battyog kifelé a gyerekszobából. Nem sikerült szépen elszenderíteni a jól viselkedő gyerekeket. Anyuka megsimítja a csüggedt fejét. –  Álommanó! Mi így szeretünk téged! Így vagy a cserfes Álommanó! Nézd, mindketten mosollyal alszanak! Biztosan rád gondolnak!

Álommanó jobb kedvű lesz, és hipp-hopp, az erdőbe varázsolja magát. Felmászik a létráján, és addig icereg-ficereg az ágyban, míg megtalálja a legkényelmesebb pózt. Végre ő is aludhat.