Sünikalandok - A sünkoncert


https://webshop.meskete.hu

       Egy kellemes tavaszi napon Málna úgy döntött, hogy ideje a tavaszi nagytakarításnak. Ősszel nagyon sok mindent felhalmoztak, a telet átaludtak, tavaszra pedig a holmik nagy részét belepte a por. De nemcsak poros lett a sok kincs, egyik-másik már inkább...

Kép forrása: Balogh Bettina

       Egy kellemes tavaszi napon Málna úgy döntött, hogy ideje a tavaszi nagytakarításnak. Ősszel nagyon sok mindent felhalmoztak, a telet átaludtak, tavaszra pedig a holmik nagy részét belepte a por. De nemcsak poros lett a sok kincs, egyik-másik már inkább lom volt, mint érték, ezért eljött az idő, hogy a kis süni kiválogassa a hasznos apróságokat a kupacokból.

Miközben Berci ennivalóért indult, Málna nekilátott, hogy módszeresen átválogassa a gyűjteményüket. Fél pár gumicsizma szemét, lyukas csupor szemét, csokornyakkendő kincs, törött lábú szék szemét, trombita kincs.

Málna kedvtelve nézegette a fényes hangszert, amit a kupacban talált. Játszani ugyan nem tudott rajta, de Bercinek biztosan tetszeni fog, hiszen annyira szeret zongorázni is. Fel is tette hát a zongora tetejére, hogy ha megjön a testvére rögtön meg is mutathassa neki, majd pakolászott tovább.

Lapult pár festmény és családi kép is a kupacba, ezek mind felkerültek a falra. Minek is lapuljanak a szekrénybe, ha díszíthetik is a sünik otthonát? De került elő egy rakás színes cserép, amibe Málna majd ültethet, de egy futócipő is. 

A kupac fogyott, és fogyott, a legtöbb tárgy azonban szemétnek bizonyult. Ennek Málna egyáltalán nem örült. Minek őrizgetnek ennyi kacatot? Minek nekik páratlan zokni, törött nyílvessző, lyukas kosár vagy szakadt függöny? A sünilány csalódottan rakta a sérült dolgokat a szemétkupacba, amikor egyszer csak a halom aljáról előkerült egy gitár. Málna elsőre meg is örült, ám csalódottan vette észre, hogy hiába a szép hangszer, hiányzik róla pár húr.

Annyira megtetszett neki a gitár, hogy nem akarta kidobni. Milyen jó lenne együtt zenélni Bercivel! A húrokat lehet pótolni, nem igaz? Tanakodott, tanakodott, mit miből is lehetne húr, amikor az ablakon kipillantva a nagy tölgyfa ágai között megpillantott egy termetes pókhálót. Ez az, a pókocska biztosan ad egy-két szálat Málnának, ha szépek kéri.

Gyorsan kivitte a szeméthalmot az odúból, és már szaladt is a gitárral a tölgyfához. A pók épp újabb szálakat adott hozzá a hálójához, amikor Málna megszólította.

­– Kedves pók, nem tudnál adni nekem pár szál pókfonalat? – kérdezte kedvesen.

– Minek az neked? – tudakolta a hálószövő, rá se nézve a sünikére.

– Most találtam ezt a szép gitárt, de elveszett róla pár húr – mondta szégyenlősen Málna. – Arra gondoltam, a hálód húrnak is jó lehet.

­– Pókháló gitárhúrnak? – fordult végre a pók a süni felé. – Ilyet se hallottam még! De miért is ne, próbáljuk meg.

Azzal a kis pók a gitárra ugrott, és már szőtte is a szálakat a hiányzó húrok helyett. Amikor készen lett, Málna próbaképpen megpengette őket, és meglepetten tapasztalta, hogy bizony nagyon szépen szólnak.

– Nagyon köszönöm – hálálkodott a póknak. – Ígérem, hogy megtanultam játszani, meghívlak hozzánk egy házi koncertre – mondta Málna, és már szaladt is vissza a sünodúba, hogy még Berci hazaérte előtt elrejthesse új hangszerét.

Berci nagyon megörült a trombitának, lekendezve próbálgatta, hogyan is szól. Málna pedig titokban a gitáron gyakorolt, amikor a testvére épp nem volt otthon. Teltek a napok, és mindkét süni megtanult játszani új hangszerén.

Egy este aztán Málna már elég ügyesnek érezte magát, hogy játsszon egy szép dalt a testvérének is. Természetesen a pókocskát is meghívta, aki érdeklődve gubbasztott az ablak sarkában. Mielőtt Berci a zongorához huppanhatott volna, hogy aznap zenéljenek, Málna félénken vette elő a gitárt. A sünfiúnak tátva maradt a szája a csodálkozástól, amikor meglátta a hangszert, de még jobban leesett az álla, amikor testvére játszani kezdett.

Attól a naptól kezdve csak úgy zengett a dal a sünodúból, aminek a pók is nagyon örült, hiszen a tölgyfáról lógva mindig meghallgathatta a süntestvérek játékát.

 

Megjegyzés: A képeket Balogh Bettina készítette, melyek annyira megihlettek engem, hogy mese készült belőlük. Köszönöm Bettinek a lehetőséget, hogy a sünikének kalandokat adhattam :)

 

Kőszegi-Arbeiter Anita, hivatalos szerző

Kőszegi-Arbeiter Anita vagyok, két kislány boldog édesanyja, másodsorban meseíró, aki imád olvasni és történeteket kitalálni. Kezdetben fantasy és thriller novellákat írtam, aztán Csenge lányom elérte azt a kort, amikor a mesék akkor a legizgalmasabbak, ha ő is a részese lehet. Így hát együtt, kettőnk fantáziájának segítségével alkotunk meg új világot, ami tele van csodával és varázslattal. Minden este egy...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!