Sünikalandok - Halloween az erdőben

Sünikalandok - Halloween az erdőben.

Málna és Berci még csak fél éve volt Hangabokor erdejében, így nem ismerték még az összes erdei szokást. Így hát, amikor egy borongós őszi reggelen, két szörnymaszkos mókus ugrott le eléjük a fára, rettenetesen megijedtek.

– Boldog Halloweent! – rikkantották a mókusok.

– Boldog micsodát? – értetlenkedett a két süni, de a tréfás szomszédok már továbbálltak.

Persze hamar kiderült, hogy nemcsak a mókusok viselkednek furcsán. A nyuszi mama kertjében egyik napról a másikra hátborzongató sütőtökök jelentek meg, melyek egy–egy kis mécses égett. A dekoráció nagyon megtetszett Bercinek, és könyörgött a testvérének, hogy készítsenek ők is ilyesmit. Málna ráállt a dologra, a sünifiú pedig már szaladt is a talicskájával, hogy begyűjtsön még pár tököt onnan, ahonnan a múltkor is sikerült egyet szereznie. Sajnos már csak két kisebb tök árválkodott a bokrok takarásában, de Berci úgy gondolta, elég lesz ennyi is. Egy neki, egy Málnának.

Ahogy hazaért friss szerzeményeivel, Málnával le is telepedtek, hogy nekilássanak a tökfaragásnak. Ám Berci hamar rájött, hogy ő ebben bizony nem túl ügyes, Málna azonban igazi mester módjára faragta ki az ijesztő arcot a saját tökjére.

– Tudod mit, Berci? – fordult oda a tökkel küszködő testvéréhez. – Én elkészítem a te töködet is, te pedig takarítasz.

Bár a sünifiúnak a takarításhoz sem igen fűlött a foga, de jobbnak látta, hogy elfogadja az ajánlatot, mert a faragással sehogy sem haladt.

– Rendben – morogta morcosan, és feltápászkodott, hogy megszerezze a takarításhoz szüksége eszközöket.

Amíg Málna nekilátott a második töknek, addig Berci begurult a kamrába, és keresni kezdte a seprűt, a lapátot, és a papírtörlőt. A seprű hipp–hopp meg is lett, ahogyan a lapát is, ám a papírtörlő a felső polc legtetején volt. Berci pipiskedett, de nem ért el egy tekercset sem.

Gondolta, feláll az alsó polc legszélére, és onnan talán majd elég magasra tud nyújtózni. Azzal azonban nem számolt, hogy a vékony polcocska a lekvárok súlyát elbírja ugyan, de az övét már nem. Amikor tehát Berci fellépett a polcra, az megreccsent alatta, az eper és meggylekvárok lepotyogtak a földre, és piros masszával terítették be a padlót. A süni perce belehuppant a ragacsos lekvárba, és összekente vele az összes tüskéjét.

A zajt természetesen Málna is meghallotta, és lélekszakadva rohant megnézni, hogy ezúttal mit művelt a testvére.

– Berci, megsérültél? – kérdezte aggódva a sünilány

– Meg! Lekváros lettem – morogta a sünfiú, és megnyalta a mancsait – Finom. – állapította meg.

– Te, Berci! Takarításról volt szó, nem még nagyobb rendetlenségről – csóvált a fejét Málna.

– Ne aggódj, feltakarítom! És a tüskéimmel kezdem – felelte vidáman Berci, és neki látott, hogy az összes lekvárt „letakarítsa” a tüskéiről.