Sünikalandok - Karácsony a sünodúban

Sünikalandok - Karácsony a sünodúban.

Köztudott, hogy a sünik télen téli álmot alszanak, és bizony nem foglalkoznak olyan csipp-csupp dolgokkal, mint a karácsony, vagy az Újév. Az újesztendő nekik akkor kezdődik, amikor felébrednek a téli durmolásból, a karácsonyt pedig általában végighorpasztják. Eddig minek is ébredtek volna fel, hiszen egy nagy kupac levél alatt vészelték át a telet. Ám most, hogy volt egy kellemes, meleg odújuk, benne egy tágas éléskamra, nem is nagyon kellett azon aggódniuk, hogy a hideg, havas erdőben elemózsiát keressenek.

És bár Berci az első fagyos napok érkezésekor bebújt a jó meleg ágyába, és napokra elszenderedett, Málna nem volt ennyire oda azért, hogy lemaradjon a tél örömeiről. Izgatottan várta a karácsonyt, amelyről egy réges-régi könyvben olvasott. Össze is gyűjtötte a listát, mi mindent kell elkészíteniük Bercivel az ünnepekre (vagy Berci nélkül, aki még álmában sem igazán foglalkozott a karácsonnyal).

Először is, kell egy fa, egy sudár fenyő, azt fel kell díszíteni, végül ajándékok is kerülnek majd a fa alá. Málna, bár néha azért ő is el-elszenderedett, azért a tél nagy részét ébren töltötte, és feldíszítette az odút szalagokkal és papírcsillagokkal, még egy-egy takaros zoknit is varrt, amit aztán felakasztott a kandallópárkányra. A fenyőfával azonban meggyűlt a baja. Egyedül nem tudta kivágni a szomszédos fenyőfát, nemcsak azért, mert nem volt semmilyen eszköze hozzá, hanem ezért sem, mert a fenyő hatalmas volt a kis sünihez képest. Csak egy ágat letörni pedig nem lenne az igazi. Már épp azon tanakodott, hogy felébreszti Bercit, amikor a szerencse a kis sünilány mellé szegődött.

Éjjel ugyanis hatalmas szélvihar kerekedett, és letörte a szomszéd fenyő csúcsát, ami pont akkora volt, hogy Málna be tudta vonszolni az odúba. Persze még így is kicsit meghajlott a teteje, de sebaj, gondolta, így könnyebb a tetejére tenni a csillagot.

A díszek már nem okoztak ekkora fejtörést. Málna madzagot kötött az almákra, diókra és tobozokra, és azokat akasztotta fel a csálé kis fenyőfára. Igazán szép karácsonyfa lett belőle.

Már csak egy ajándék kellene Bercinek. Persze figyelmeztette a testvérét, hogy a karácsonyfa alá ajándékdobozok is kellenek, a sünfiú pedig morogva-szuszogva megígérte, hogy ő is készít egyet. Málna sokat tanakodott, hogy mit is adhatna a testvérének, végül úgy döntött, hogy nekiajándékozza az egyik féltve őrzött alma alakú bögréjét, amire Bercinek már régóta fájt a foga. Gondosan becsomagolta, és a fa alá tette.

Másnap reggel kicsit félve ébredt, hogy Berci megfeledkezett az ajándékról, de megnyugodva tapasztalta, hogy még egy ajándékdoboz pihen a fa alatt. Fel is kapta a csomagot, hogy kibontsa, de ahogy felnyitotta a doboz fedelét, az üres volt.

- Berci – kiáltotta morcosan Málna! – Ez a doboz üres!

A sünfiú úgy megijedt a testvére hangjára, hogy ijedtében összegömbölyödött, és egészen a karácsonyfáig gurult.

- És az miért baj? – dugta ki az orrát a tüskéi közül Berci. – Ajándékdobozt kértél, azt csináltam.

- Úgy értettem, hogy legyen benne ajándék is – mondta csalódottan Málna. – Karácsonykor megajándékozzuk egymást.

- Ezt nem mondtad, csak az ajándékdobozt –vakargatta a kobakját a sünfiú. – Várj!

Azzal újra összegömbölyödött, és egészen a konyháig gurult. Kivett valamit a szekrényből, és visszadöcögött a testvére elé. Mancsában egy sütőtökös bögrét szorongatott.

- Tessék! Neked adom a kedvenc bögrémet. Jól passzol majd az almabögrédhez.

Málna meghatódva nevette el magát, ahogy szó nélkül átadta Bercinek az ajándékát. A sünfiú is kacagott a bögre láttán. A két süni összekucorodott a kandalló előtt, az új bögréikben kortyolgatták a finom kamillateát, és csodálták Málna karácsonyfáját. Végül mindkettejüket elnyomta az álom, és bizony egészen újévig aludtak, még Málna is.