Sünikalandok - Málna születésnapja

Sünikalandok - Málna születésnapja.

Az erdőbe beköszöntött az április, Berci pedig rendkívül izgatott volt. Közeledett Málna születésnapja, a sünfiú pedig elhatározta, hogy készít neki valami finomságot. Napok óta gyűjtögette a hozzávalókat, hogy mire elérkezik a nagy nap, minden meglegyen, ami egy ínycsiklandó tortához kell. A köszméte volt Málna kedvenc gyümölcse, Berci pedig a születésnap előtti napon le is szedte a közeli bokorról a legtöbb termést, hogy a tortára tehesse.

Málna izgatottan ébredt a születésnapja reggelén, és nagyon várta már, hogy mit is tartogat neki ez a szép nap. De legnagyobb bánatára úgy tűnt, Berci bizony elfelejtette, hogy ma ünnepelniük kell. A sünfiú tett-vett az odú körül, megnézte a veteményest, elgurult a patakhoz vízért, és egyáltalán nem tűnt úgy, mint aki fel szeretné köszönteni a testvérét. A süni lény kicsit csalódott volt, de Berci mindig is kicsit feledékenynek bizonyult, gondolta finoman emlékezteti.

- Berci, nem felejtettél el valamit? – kérdezte óvatosan.

- Nem tudom, nem emlékszem.

- Nem tudod, milyen nap van ma? – puhatolódzott tovább Málna.

- Jaj – csapott a homlokára Berci, és a sünilány már egészen megörült, hogy a testvére emlékszik, de csalódnia kellett.  – A gyümölcsszedő nap! Teljesen elfelejtettem! Nem gurunál el gyümölcsös felé? Nekem még olyan sok a dolgom.

Málna csalódottan szusszantott egyet. Jobb időtöltést is el tudott képzelni magának ma, mint, hogy gyümölcsöket szedegessen. Nem is szólt semmit, csak morgolódva felkapta a kosarat, és már gurult is a bokrok felé. Gurulás közben arra gondolt, hogy szed egy jó adag köszmétét, legalább ezzel meglepheti saját magát, ha már Berci teljesen megfeledkezett a születésnapjáról. Legnagyobb csalódására a bokron csak néhány szem gyümölcs árválkodott. Málna bánatosan gurult tovább, hogy valami más finomságot gyűjthessen a kosarába.

Eközben Berci az odúban szorgoskodott, és bár főleg Málna szokott tenni-venni a konyhában, most úgy döntött, egy egyszerű tortát ő is meg fog tudni sütni. A piskóta nagyon jól sikerült, már csak a krém volt hátra. A sünfiú beleöntötte a tejszínt az edénybe, és nekiállt felverni, hogy hab legyen belőle. Verte, és verte, már egészen belefáradt a nagy munkába, de a tejszín csak nem akart habbá válni.

A sünfiú persze nem adta fel, tovább dolgozott a hab elkészítésén, de az csak nem akart sikerülni. Pityeregve huppant le a földre, amikor Málna egy kosár gyümölccsel begurult az ajtón. A sünilány csodálkozva bámulta a félkész tortát és a tejszínhabbal küzdő testvérét, és el is illant minden csalódottsága.

- Annyira sajnálom Málna – fakadt ki Berci. – Meg akartalak lepni egy finom születésnapi tortával, még a köszmétéket is leszedtem neked, de ez a tejszín nem akar hab lenni!

- Milyen tejszínt használtál? – kérdezte vidámon a sünilány.

Berci felemelte a dobozt, Málna pedig nagyot kacagott, amikor meglátta a feliratot.

- Berci, ez főzőtejszín, ebből sose lesz hab – nevetett a sünilány, és végül már a tervére is vele nevetett.

Közös erővel végül befejezték a tortát. Málna elővett egy üveg köszmételekvárt, amit pár hete tett el, megkente a piskótalapokat, Berci pedig a megmosott friss köszmétékkel feldíszítette a tortát. A sünfiú pedig egy életre megjegyezte, hogy a főzőtejszínből nem lehet tejszínhabot készíteni.