Teadélután

Teadélután.

Klip-Klop, szalad a ló

Hátán nyuszi majd’ megüli,

Szaladnak, mint béka, blöki,

Hivatalos a többi,

És a röfi, teázni.

Vidra, csacsi, nagy a tasi,

Fürge mókus utoléri,

Alá bújva megkerüli, 

Magyarázza máris

“Nem érsz oda, Fábris!”

Az ólból tyúk szökik,

Hozza urát, a gyurát is,

Felröppen a tubi,

Galambpostán viszi.

A levél evő szöcsit.

Kerekerdő közepén 

Nagy róka a háziúr,

Füttyent egyet, kettőt balra,

A cickányok megmoccannak,

Köszöntik a cinegét. 

Cinege után cincogó, 

Kicsi egér, poroszló,

Őrzi rendet, számot tesz

Az érkező, állatias, 

Zajos, nagy tömegről. 

Jöttek vízből, fából,

A jurtából, háztól,

Kertből, amellől, 

Fű végéről, koronáról,

A teázni vágyók. 

De aki szép, pozőr

Vén komától ilyet vár, 

Nem kap kézhez,

Csak könnyárt,

S eszeveszett kufárt.

Így járt tehát pórul, 

Több ezernyi jó lúd, 

Vörösbegy és holló,

Malac, höri, porzó,

Kit meghívott a róka.