Ürgék a pácban


https://webshop.meskete.hu

            A mezőn futóversenyt rendeztek az ürgék. Fürgén szaladtak a cél felé, a nyertes egy hétig nyugodtan keresgélhetett ennivalót, sütkérezhetett, a többiek vigyáztak, hogy ragadozó madár vagy róka le ne csapjon rájuk.
            Már majdnem...

Kép forrása: pixabay.com

            A mezőn futóversenyt rendeztek az ürgék. Fürgén szaladtak a cél felé, a nyertes egy hétig nyugodtan keresgélhetett ennivalót, sütkérezhetett, a többiek vigyáztak, hogy ragadozó madár vagy róka le ne csapjon rájuk.

            Már majdnem a célba értek, mikor a két lábon álló őrszemek jelezték, hogy egy négylábú közeledik az erdő felől, vörös a bundája, úgyhogy valószínűleg róka. Már nem a győzelem volt a fontos, hanem a túlélés. Mindannyian visszafordultak, és a járatok felé szaladtak, hogy aztán annak mélyén jól elbújjanak. Sajnos nagyon elfáradtak a versenyen, így minden erejüket össze kellett szedniük, hogy idejében hazaérjenek. Az egyik őrszem döbbenten vette észre, hogy egy nagyravágyó ürge mit sem törődve a veszéllyel, továbbra is a cél felé tart, majd mikor beér, büszkén kihúzza magát, a magasba tartja az orrát.

– Gyere már, mindjárt elkap a róka! – kiáltotta az őrszem.

– Láttad, én lettem az első! Én vagyok a legjobb! Én vagyok a leggyorsabb ürge! – kiáltotta.

– Közeledik a róka! Fuss! – ordította az őrszem.

Az ürge, aki egy pillanatig győztesnek érezte magát, hamarosan a mező legnagyobb vesztese lehetett volna, ha a többiek nem sietnek a segítségére. Mindannyian nagy pácban voltak, hiszen választaniuk kellett a saját biztonságuk és a társuk élete között. A legokosabb ürge gondolkodott és tervet kovácsolt. Gyorsan számba vette az összes járatot, és a nagyravágyó ürgéhez legközelebbi családnak azt kiáltotta, hogy kezdjenek ásni a föld alatt, minél gyorsabban haladnak, annál sikeresebb lesz a mentési akció. Ők olyan fürgén, ahogy csak bírtak, ástak és ástak.

A vörös róka megállt az erdőszélen, mert meglátott egy sünit, megpróbálta a hátára fordítani, de nem sikerült, ráadásul az orrát is jól összeszurkálta a tüskéivel. Muszáj volt kicsit megpihennie, nem tudott azonnal tovább menni. Így időt nyertek a járatot bővítők és a nagyravágyó ürge is. Mire a róka elindult, már csak a bejárat hiányzott. Innentől versenyt futottak az idővel a róka, a nagyravágyó ürge és a bejáratot készítő rokonai. Felgyorsultak az események. A bejárat elkészült, a nagyravágyó ürge beugrott, a vörös róka lefékezett az ajtó előtt és utána nyúlt a mancsával, de már nem érte el őt. Lecövekelt a nyílás előtt és várt, hátha kidugja az orrát valamelyik ürege. Nekik azonban volt annyi eszük, hogy ezt ne tegyék, lehúzódtak a járat legrejtettebb zugába. A vörös róka egy idő után eloldalgott, és egyéb táplálékot keresett.

A járat mélyén az ürgék megkönnyebbültek.  Minden család a felszínre merészkedett, és ott megbeszélték a történteket.

– Nagy pácban voltunk, de mellénk állt a szerencse, és a mi legokosabb ürgénk terve is bevált! – mondták.

– Azt ki ne felejtsétek, hogy én lettem az első a futóversenyen! – figyelmeztette a többieket a nagyravágyó.

–Egyedül te versenyeztél a végén! – mondták a többiek.

– Nem fújtátok le a versenyt! Én vagyok a győztes! – hajtotta a nagyravágyó.

A többiek ráhagyták. Megkapta a nyereményt, egy hétig nem kellett őrködnie az étkezések alkalmával. A többiek ezalatt nem szívesen szóltak hozzá, úgy érezték, kihasználta őket. A hét végére nagyon magányosnak érezte magát. A következő héten azt mondta a társainak:

– Mikor pácban voltam, segítettetek rajtam. Ezért viszonzásul a család minden tagját szeretném leváltani egyszer, amikor ő következik az őrködésben.

Az ürgék elfogadták a felajánlást. Mikor mindenkit helyettesített már, akkor egy este azt mondta a nagyravágyó:

– Tudom, hogy nem jogosan kértem, hogy a verseny győztesének tekintsetek, hiszen a végén egyedül versenyeztem. Köszönöm, hogy elnéztétek nekem. Legközelebb remélem, nem jön a vörös róka, és végig futhatjuk a távot.

Az ürgék bólogattak, és mindannyian edzettek a következő sporteseményre. A süni mikor meglátta őket, azt mondta:

– Nicsak, nicsak, mennyi fürge ürge szalad a mezőn!

– Igen, gyakorlunk, mindannyian itt vagyunk kedves tüskés barátunk, ügyesen feltartottad a vörös rókát! Sokat segítettél! – felelték, és a süni elégedetten mosolygott.

            A legközelebbi futóversenyre hamarosan sor került. A nagyravágyó ürge nem nyerte meg, mert nem ő futott a legjobban. Egyáltalán nem bánta, örült a mások sikerének, hiszen mind a barátai voltak.  

 

 

 

 

 

 

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!