Volt egyszer egy kedves süni

Volt egyszer egy kedves süni.

Volt egyszer egy kedves süni,

levél alatt éldegélt.

Orra piros, szeme barna,

tüskéi meg szerteszét.

Ott lakott az erdő mélyén,

kicsit félős volt szegény,

egyet zizzent a falevél,

már nem is volt nagylegény.

Napközben a tüskék alá

bújdogálva féldegélt,

éjjel indult eledelért

s 5 perc múlva visszatért.

Nem jó ez így! – gondolta,

mert unom ezt az életet,

mindig csak a menekülés,

félés és a rémület.

Szeretném, ha találkoznék

másokkal is könnyedén

s az életben a szépség-jóság

áradhatna már felém.

A tüskék ott a hátamon

csak azért vannak, védjenek,

de ha mindig elbújok, úgy

barátkozni sem lehet.

Ezért aztán úgy döntött,

hogy inkább változtat ezen,

a tüskék alól kibújik,

és túllép a félelmeken.

Mi van, hogyha a világban

mégsem bánt mindenki?

Mi van, hogyha mégis lehet

engem is szeretni?

Eltervezte minden napra, 

hogyan kéne csinálni,

mások között napról napra

mindég bátrabban járni.

Először is hallgatni a fákat

és nem félni, 

hogy az ágak agyoncsapják,

csak levéltáncot nézni.

Azután meg felköszönni 

az égre a madárnak,

mosolyogni felhőre,

inteni kutyának.

Mégazután üdvözölni,

azt, aki jön arra,

kidugni a pofikáját, 

kérdezni: - Hogy van ma?

Napról napra jobb kedve lett,

ahogyan így csinálta,

egyre kevesebbet bújt már el, 

vissza saját magába.

Kinyílott a világ, 

volt már kikhez szólni,

mennyivel szebb így az élet!

• jó volt hozzászokni.

Egy szép napon meg arra ébredt,

már nem kell hegyes tüske,

nem kell félni a világtól

- erős ő és büszke!

Forrás: https://www.facebook.com/bohockiralykisasszony/posts/258121289652080/?comment_id=258161836314692&paipv=0&eav=AfYMCjxFaMk-IBk9H7pJ7mBTjsznf98D5jL3RyjvzpI0dBF-Un8D-W0FjIn-uKHpVsg&_rdr