Volt egyszer egy kisegér

Volt egyszer egy kisegér.

Volt egyszer egy kisegér, elindult a Marsra

gondolta, hogy más bolygón kevesebb a macska.

Minden egér gazdag ott, nem úgy, mint a Földön,

hogyha jöhet a kaland, hát miért is ne jöjjön?!

Megkérte a denevért, röpítse magasba,

onnan csak tovább viszi egy kóbor űrrakéta.

Elbúcsúzott szépen, ahogyan az illik,

s széjjelszórt az utcájában néhány sajtoskiflit.

A bőregér rendben a felhőkig vitte

óvatosan, szépen a legszebbre tette.

Itt várakozott kicsikét, lógatta a lábát,

majd kirakott egy ’Segíts, Marsra mennék!’ táblát.

Hamarosan megjött a szakképzett segítség,

fékezett egy rakéta, kiszólt a legénység:

- Pattanjál be rögvest, mi most megyünk arra,

cipőfűződ kösd be, hogy ne essél hasra!

- A teremburáját! - lehajolt hát gyorsan,

csomót kötött, masnit, és rohant is nyomban.

Egy szempillantás alatt a Marson teremtek

a kisegér ki- a rakéta elszállt, s vígan integettek.

Most akkor a kisegerünk egymagára maradt

a zsákjából előkerült néhány finom falat:

szárazkenyér, sajtok és egy termosz forró tea,

lassan ette, lassan itta, mert vacogott a foga.

Benézett a hátizsákba, mit húzhatna magára,

a hidegnek a Marson bizony nincsen alsó határa.

Felkapkodott még négy pulcsit és sapkát, kesztyűt, sálat,

zoknit vett fel tizenkettőt, összesen 6 párat.

Erre került az űrruha, jól ki lett így tömve,

mozgása már nem egéré, hanem inkább mödve.

Elindult a bolygón, óvatosan haladt,

Nem tudta még kicsi hősünk, mi lesz talpa alatt.

Kémlelgetett, nézelődött, lesett körbe-körbe,

Jön-e arra marslakó, vagy bolygóközi törpe.

Vaaaagy, ami még ennél is borzasztóbb lehetne,

ha hirtelen egy vérmes-karmos macska ott teremne.

Na de erre inkább nem is gondolt sokat,

ment is tovább szépen, figyelte az utat.

Körülötte vörös színű Mars-por szálldogált,

nem látott ő egeret, se könyvtárt, se szállodát…

Buckák voltak, kráterek és különféle göcsörtök,

Olyan sokat csatangolt, nem tudta,

kedd van ma vagy csütörtök?!

Már elcsigázott és fáradt volt,

mikor a Mars égboltján megjelent egyszerre két hold.

Először azt hitte, csak káprázik a szem,

de hiába dörzsölte meg, maradt mindkettő fenn.

- Jobb, ha most lefekszem, - gondolta magában,

- hosszú volt már ez a nap, hidegben, magányban.

A teám is elfogyott, nincsen száraz kenyér,

nem is tudom, mit ehetne itt egy éhes egér...

Egérke, szegényke nyugovóra tért...

Álmában megevett kettő egész karéjt

Csak kenyérből és mellé még vagy fél kiló sajtot,

szörpöt hörpölt, és szalonnát is rágott,

fogmintával látott el féltucat kolbászot.

Nem sokáig tartott a gyönyörű álom,

zajra ébredt, felriadt a hangos gyomorkorgáson.

A helyzet komoly, nincs ok mosolygásra.

Most vagy éhenhal, vagy hazajut, szegény pára.

Előkotorta a 'Segíts, Marsra mennék!'

táblát,

megfordította,

a hátuljára azt írta: Légyszi, vigyetek a Földre vissza!

Egy kicsit még szipogott és mérges volt magára,

meg arra is, aki a sok mesét kitalálta,

hogy mi van itt a Marson,

pedig nincs is semmi,

hogy lehetett ily balga, ezeket bevenni...

De a mi kis hősünk szerencsés egér,

egy csillagocska jobbról közeledett felé.

Meglátta az egeret, integetett neki:

- Elvihetlek téged, a Föld pont útba esik.

Szlalomozok a Tejúton, siklok erre-arra,

Felkeresem a rokonokat a Galaxisban sorra.

Ha a Föld fölé érek, majd egy nagyot ugrasz,

Ez a legegyszerűbb mód, ahogy hazajuthatsz.

- Ó, így nagyon jó lesz! - nem is gondolkodott rajta,

Egérkénk azonnal pattant a csillagra.

Csúszkáltak az égen, az egér kacagott,

meglátta a Földet, akkor ugrott egy nagyot.

Süvített lefelé, keresztül az égen,

szerencsésen landolt az Egérlyuk-téren.

Jöttére összefutottak a földijei,

érdeklődtek, hogy sikerült a kiruccanás neki.

Délutánra rendelt el sajtótájékoztatót,

a legkedvesebbeknek engedélyezett csak

néhány közös fotót.

Ezután hazament, evett-ivott, pihent,

délután négyre a térre újra kiment.

Várták ott újságírók, a Cin-Cinház-Muzsikától,

a teljes CinNN-stáb mikrofonnal, kamerástul.

Készségesen válaszolt a kérdésekre sorba',

összefoglalásul a végén meg azt mondta:

- Tudjátok, nem mind arany, ami félig,

városi legendák miatt ne menjél az égig.

Légy óvatos mindég, gondold át, mit teszel,

Mert ha nem, hát meglehet, hogy boldogtalan leszel.

Így esett, hogy a kisegér híres lett és gazdag,

fotóival tele volt sok újság és sok szaklap.

Jó pénzért bejárta az egériskolákat,

kalandjáról beszélt a bámész ifjúságnak.

A többi már történelem, akárki tudhatja:

Soha többé nem ment fel egy egér sem a Marsra.

Forrás: https://www.facebook.com/photo?fbid=903385791792290&set=a.128169059313971