Tamásné Mitiner mária a teljes nevem.

Budapesten születtem,de kiskorom óta egy jászsági kis faluban Jászteleken élek.Szűk családomat férjem, 2 nagy lányom,s a most 22 hónapos unokám alkotja.

Sok oldalú,talpraesett,aktív "csapatjátékos" asszonyként ismernek környezetemben.A vendéglátás sok éve az egyik foglalatosságom,de néhány éve egy nem könnyű,de számomra gyönyörű hivatást választottam -Polgári búcsúztató is vagyok.

Írással gyerekkoromban kezdtem el foglalkozni-mely verseim akkor még megmaradtak a noteszek, kis füzetek lapjai között,majd később teljesen elmaradt.

2022-ben egy súlyos betegségen estem át/agyhártyagyulladás/-melynek szövődményeként kaptam egy életre szóló társat,az Epilepsziát-nem betegnek titulálom magam,csupán epilepsziával élőnek.

A gyógyulási folyamat nagyon lassú volt,az elején nem tudtam folyamatosan beszélni,olvasni sem.S egyszer egy "félkómás"állapotomban hasított belém a gondolat,hogy írnom kell!!!!Azóta írok. A versek a fő területem,de szívesen írok novellákat, meséket is.Sok szép eredményt gyűjtüttem már be pályázatokon,több antológiában,kiadványban jelentek már meg verseim,haikujaim,írásaim.2017-ben jelent meg első egyszerű kis verses kötetem,Lila világom címmel.Az írás mellett sokat szavalok,szívesen tolmácsolom saját és poéta társaim verseit is.

A versírás egy gyógyulási és gyászfeldolgozási folyamat is volt az életemben. Hiszen az írással áthadhatunk rengeteg féle érzést,közvetíthetünk az olvasók felé örömet, bánatot,szerelmet,közdelmet stb...

A legfontosabb üzenetem azonban,hogy mindig van Tovább.....-nem szabad feladni,ha elesünk ,újra felkell állni!

Marcsi