Egy-egy este, ha már minden barátja hazament, még sokáig üldögélt magában a régi színház romjai között, fölötte a csillagoktól villódzó ég boltozódott, ő meg csak hallgatta a nagy-nagy csöndességet. Aztán úgy tetszett neki, mintha egy hatalmas fül közepében ülne, s ez a fül a csillagmindenségbe kihallgatózna. Olyan volt, mintha halk és mégis hatalmas muzsikát hallana, s ettől a szíve elszorult.
A mesék mindig fontos szerepet töltöttek be az életemben. Először persze a hallgatásukban leltem örömemet, később pedig én is több történetet kitaláltam a húgomnak, vagy a barátaimmal közösen.
Gyógypedagógus vagyok, magas támogatási szükségletű gyerekekkel dolgozom, mostanában elsősorban nekik mesélek. Úgy gondolom, a mesék mindenki életében fontosak lehetnek, mindannyiunknak szükségünk van rájuk. :)
Kedvenc idézetem innen származik: Micheal Ende: Momo, avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt
