Nemrég mutattuk be nektek Pál Tünde mesekönyveit, most pedig a Tündét kérdeztük, hogy a Meskete követői is jobban megismerhessék.
Vicces, de igazából kényszerből fogtam hozzá a meséim leírásához. (A vers és regény állt hozzám mindig közelebb.) Négy gyermekemnek fejből meséket mondtam esténként, de már előtte is az osztályomban lévő gyermekeknek is jobban szerettem így mesélni, nagyobb volt a figyelem. Negyedik gyermekem még csak kétéves volt, amikor kedvenc meséje „ment” (esténként szóban, folytatásos), amikor nagyon beteg lettem, és igen hosszú korházi kezelésre volt szükségem. Lehet, hogy én is hiányoztam, de az esti mese az pótolhatatlan volt. Szereztek kis laptopot (24 éve ez nem volt egyszerű), behozták a korházba, amin napközben megírtam a folytatást, férjem kinyomtatta a munkahelyén, és este olvasták a mesét.
Kisgyermekkoromból sajnos nincs meghatározó, alsós voltam, amikor anyukám az operába vitt, bérletünk is volt, mindig elolvastam a soron következő előadás „meséjét”, mert volt egy könyv, azt még ma is őrzőm: Operamesék a címe. Így rászoktam az olvasásra, a „pöttyös és csíkos” könyveket szerettem, bár nagyon sok felnőtteknek szóló regényt, illetve a verseket is kedveltem.
Ez jó kérdés. Nagyon sok „férfi dologban” vagyok kicsit jártas. Már sírkővésést, hegesztést, esztergálást, menetvágást, forrasztást, köszörülést tudhatok a hátam mögött, kipróbáltam mindet. Nem akarom az autó szerelést sem kihagyni, amiben segíthetek egy kicsit a férjemnek, aki elég sok mindenre megtanított (azért még nem vállalok javítást
Ezt a cikket írta: Kőszegi-Arbeiter Anita hivatalos szerző
Kőszegi-Arbeiter Anita vagyok, két kislány boldog édesanyja, másodsorban meseíró, aki imád olvasni és történeteket kitalálni. Kezdetben fantasy és thriller novellákat írtam, aztán Csenge lányom elérte azt a kort, amikor a mesék akkor a legizgalmasabbak, ha ő is a részese lehet. Így hát együtt, kettőnk fantáziájának segítségével alkotunk meg új világot, ami tele van csodával és varázslattal. Minden este e...