A bicikli (16.) - Eszti-mami meséje

A bicikli (16.) - Eszti-mami meséje.

      Rajz óra végén Jutka néni összeszedte a gyerekek alkotásait. Volt még egy kis idő a csengetésig.

• Addig csendes foglalkozás! - mondta a tanító néni.
• Mikor veszik le a gipszet a lábadról? - kérdezte Zsuzsitól
• Ma iskola után megyünk a kórházba, végre megszabadulok tőle. - sóhajtotta Zsuzsi
• Jutka néni! Rajzolhatunk rá? - kérdezte Lili
• Persze!

Az osztály körül vette Zsuzsit, és mindenki valami vicceset, vagy kedves írást, rajzot készített emlékül Zsuzsi gipsz csizmájára. Zsuzsi lelkendezve mesélte a történteket anyukájának. Még soha nem volt ilyen kedves vele az osztály…Amikor behívta a mosolygós ápoló bácsi, elcsodálkozott a színes, telerajzolt, teleírt gipszen.

• Látom, nagyon szeretnek téged az osztálytársaid! Majd szépen fogom leszedni, hogy eltehesd emlékbe.
• Jó! - mondta elpirulva Zsuzsi, és nagyon örült, mert tényleg szerette volna megtartani….A szobájában volt a sarokban egy virágtartó, arra került a törött láb emléke…Amikor Zsuzsi ránézett, mindig elmosolyodott…Pedig a törés nagyon fájt, a gipsz alatt viszketett a bőre, és nem bírta megvakarni, nem tudott vele futni, csak bicegni…mégis…olyan jól esett az osztály figyelme a sok csúfolódás után…

   Ekkor anya lépett a szobájába. Cinkos mosoly ült az arcán…

• Na, felkészültél? Mehetünk?
• Mire? És hova? - kérdezte meglepetten Zsuzsi.
• Majd meglátod! Akarom mondani nem láthatod! Most szépen bekötöm a szemed, így ni! - és Zsuzsiba karolva levezette a bekötött szemű kislányt az alagsorba.
• Rozi néni figyelte a jelenetet…- meglepetés lesz? - Zsuzsi anyukája bólintott, és levette Zsuzsi szeméről a sálat. A kislány nem hitt a szemének. Már nagyon régen vágyott egy ilyen járgányra. Egy piros bicikli volt sárga masnival átkötve.
• Azta! De gyönyörű! - a kislány elmosolyogta magát, de aztán sírásra görbült a szája…- nem is tudok biciklizni! - nézett segélykérően anyukájára.
• Hú tényleg! Mert eddig nem volt mivel! De most már tudsz gyakorolni. - és így is lett…Eleinte nagyon imbolyogva szédelgett a bicikli Zsuzsi alatt. Még jó hogy piros volt, így nem látszott hogy a bicikli olykor elpirult szégyenében. Juci néni macskája ijedten kapaszkodott fel a fára, a napon sütkérező, alvós helyéről… majdnem kilapult a farka Zsuzsi kerékpárja alatt…Egy arra sétáló szerelmes pár is szét ugrott, hogy a villámként cikázó kerékpáros elférjen a széles úton, és ne legyen karambol… Nem vagyok én “bakkecske”! - gondolta magában felháborodva a kis bicaj… Na de szép lassan, és sok-sok kör után a “ bakkecske” megszelídült…és szépen vette a kanyarokat.
• Ügyes vagy Zsuzsi! - dicsérte meg Rozi néni - Megy ez! És ekkor Zsuzsi fékezés nélkül belecsapódott Rozi néni kosarába. Minden kiborult. A cica konzervek szét gurultak, ezeket leelőzték a narancsok …a tojástartó kipottyant, (még szerencse, hogy a tojások nem törtek össze…).
• Bocsánat! - szabadkozott Zsuzsi. És már ugrott is hogy segítsen összeszedni Rozi néni szét széledt holmijait…

    Mikor Zsuzsi már biztonsággal, és ügyesen tudott tekerni, fékezni, és meg állni, eltervezték, hogy túrára mennek.

• De jó lenne, ha Liliék is eltudnának jönni…- sóhajtotta Zsuzsi
• Az tényleg jó lenne! Majd megkérdezem a szüleit, hogy velünk jöhetnek - e.

     Másnap valóban csatlakozott hozzájuk Lili, és Lali is. Az első állomás a tó volt. Itt Lili meg Lali végig vezette Zsuzsit a kincskereső állomásokon, sorról sorra, és mindent részletesen elmeséltek neki. De Liliék is elképedtek, látva, hogy milyen nagyot változott azóta a tópart. Sokkal zöldebb lett, virágok nyíltak, a kismadarak pedig gyönyörűen csiripeltek. Egy harkály kopogtatta végig a fák derekát, lapul e benne pondró, kukac, vagy valamilyen rovar…

    De gyönyörű itt! - szippantott nagyot a levegőbe Zsuzsi anyukája, és leült a padra. A gyerekek fogócskáztak kifulladásig. Kicsit arrébb a dombtetőn is szét néztek, majd a földre feküdve, hemperegve gurultak le a domb oldalán. A domb aljánál találtak egy lyukat. A mellette álló fa gyökerei látszódtak a bejáratánál. Milyen lyuk lehet ez? Milyen állat lakhat itt…

• Róka lyuk lehet, majd legközelebb megnézzük, hogy lesznek e körülötte róka talpnyomok. Még az is lehet, hogy itt nevelik fel a kis rókáikat. - Lali még bevilágított a lyukba mini lámpájával, de egyenlőre a vacok üres volt.
• De most induljunk. Még van  egy program hátra …hazafelé megállunk egy sütire. - mondta Zsuzsi anyukája. Lalinak nem is kellett több, már készen is állt az indulásra. Útközben kitalálták, hogy ki milyen finomságot kér majd. Végül mindenki úgy érezte, hogy kimerítő, de szép nap volt ez barátokkal, kirándulással, rókalyukkal, sütivel.