A cica idomítás (14.) - Eszti-mami meséje

A cica idomítás (14.) - Eszti-mami meséje.

Hétvégén Lili és Lali, Piri-Mamival és Berci- Papival Cirkuszban voltak. Lilinek a lovas számok tetszettek nagyon. A nők csillogó, gyönyörű ruháikban olyan akrobata mutatványokat vittek véghez, hogy mindenki szája tátva maradt tőle…

-Egyszer én is ugyan ilyen ügyes leszek! - határozta el magában….

Lalinak elég félelmetesek voltak az oroszlánok. Mikor bevágtattak a porondra, nagy üvöltések közepette, Lali közelebb húzódott Berci-Papihoz.

-Félsz? - kérdezte Papi.

-Nem! - felelte Lali -Hú de óriási fogaik vannak….- és még közelebb simult Papihoz. -De ha az egyik ide ugrik, biztos hogy lekaratézom! - mondta Lali, most már Papi védelmező karja alól.

-Nem hiszem, hogy szükség lesz rá. Kaptak enni, láttam kezdés előtt. Nézd milyen ügyesek!

Lali elámulva figyelte az óriás cicákat. Egyszer majd…megsimogatom őket…- gondolta -Majd ha nagy leszek…

Otthon aztán volt mit mesélni Apának, Anyának.

-Lali fél az oroszlánoktól! Árulta be Lalit Lili….

-Nem is igaz! Biztos, hogy lekaratézom őket, ha bántani akarnak! - ígérte nagy mellénnyel Lali! Amúgy egyszer úgy is megsímogatom őket! De addig is beidomíthatnánk Picúrt!

-Ez jó ötlet! - bólogatott Lili. Vigyünk ki szalámit, meg tejet. Ha ügyes lesz, adunk neki egy egy falatot.

Picúr cica nagyon megörült a látogatóknak. Rögtön eléjük szaladt. Lali leült, kezében egy szalámi darabbal, és csettintett egyet. -Picúr! Ül!

Erre a cica Lalihoz dörgölőzött, körbe, körbe…

-Picúr! Ugorj! - lengette az orra előtt a falatot Lali. És Picúr ugrott is! Mint egy egeret levadászó macska- rávetette magát Lali kezére, és éles karmaival piros csíkot húzott rajta. Tűhegyes fogacskáival pedig ráharapott a csüngő szalámira, és Lali ujjaira is, amivel a falatot fogta.

-Az anyád! Kiáltott fel Lali! Levadásztad a kezem! - nézett szemrehányóan a cicára. A kis cica miután megette a finom falatot, Lalihoz dörgölőzött, az ölébe feküdt, és dorombolni kezdett.

-Mutasd a kezed! - Lili megvizsgálta Lali sebesülését…-Hát ezt meg kell mutatni anyának! - mondta.

Anya először is lefertőtlenítette…

-Juhujj! De csíp! - sziszegett Lali.

Azután bekötötte a sebesült kezecskét. -Úgy látom ez a cica nem nagyon idomítható…

-Majd holnap újra megpróbáljuk! - ígérte Lali.

-Gyerekek! Beszéltem Lujzika tanító nénivel. Ő mondta, hogy Sajnos Zsuzsi elesett futás közben, és eltörte a lábát. - lépett be Apa. -Elmehetnénk meglátogatni!

-Szegény kislány. Menjünk el hozzájuk. De mit is vigyünk nekik? - gondolkodott Anya. -Teszek oda nekik húslevest, meg vihetnénk gyümölcsöt is.

-Én meg oda teszem a szerszámos ládikát, hátha meg kell valamit javítani náluk. - mondta Apa.

Lili rajzolt egy szép képet Zsuzsinak, a közös madár mentésükről, Lali pedig oda tett egyet a dugi csokijaiból. Aztán felkerekedtek.

Zsuzsi anyukája meglepetten nyitott ajtót a csengetésre, ugyan is nem várt senkit.

-Hát ti? - mosolygott rájuk -Hogy kerültök ide?

-Hallottuk, hogy mi történt Zsuzsival..Gondoltuk, meglátogatunk benneteket. - mondta Anya, miközben pakolta ki az asztalra a levest, meg a gyümölcsöt.

-De aranyosak vagytok! - hatódott meg Zsuzsi anyukája. -Hát ez a szerszámos láda? - nézett az Apa kezében levő dobozra…

-Ha esetleg van valami javítani való, szívesen megcsinálom…

-Óh nem tudom mit is mondjak..ami azt illeti, tényleg csöpög a csap a fürdőben, és nem tudtam  mit kezdeni vele…

-Akkor megnézem. - és már el is tűnt Apa a szerszámos ládikóval a fürdőben.

-Én meg addig főzök egy kávét! - mondta Zsuzsi anyukája -Gyerekek, menjetek be Zsuzsi szobájába nyugodtan! Biztosan nagyon fog örülni nektek!

Úgy is volt. Zsuzsi meglepődve nézett a szobájába toppanó két gyerekre, és az arca felderült. De jó hogy eljöttetek! Köszönte Lalinak a csokit, amiről kiderült, hogy a törött lábú kislány kedvence.

Lili rajza nagyon nagyon tetszett neki.

-De jó volt megmenteni azt a kis madarat! Remélem jól van, és vissza talált a családjához. - sóhajtotta Zsuzsi.

-És veled mi történt? - kérdezte Lili Zsuzsit.

Zsuzsi mindent elmesélt. Hogy hogyan futott, és nem vette észre a követ, amin megbicsaklott a lába, aztán elesett, rá egy másik nagy kőre. Aztán elmesélte, hogy milyen aranyos volt a doktor bácsi, meg a gipszes bácsi is.

-Nézzétek! Ezt a mosoly jelet ő rajzolta rá. Azt mondta. hogy hat hétig lesz rajtam ez a csizma.

Aztán Liliék is elmesélték a cirkuszt, a lovakat, meg az oroszlánokat, és a cica idomítást is.

Zsuzsi nagyot nevetett a történteken, de sajnálta is Lali bekötött kezét.

-Legközelebb én is szeretném megnézni Picúrt, nagyon szeretem a kiscicákat. Majd ha már nem fáj a lábam…

Ebben meg is egyeztek, meg hogy a héten Lili hozza el a házit Zsuzsinak, és segít majd neki bepótolni az anyagot.

A nap végén Zsuzsi, és Anyukája is nagyon köszönték a látogatást, meg a csap szerelést.

Lili, Lali, Anya és Apa boldogan ballagtak hazafelé. Úgy érezték, valóban igaz a mondás, hogy jobb adni, mint kapni.