A kenyér és a kisegér - Eszti-mami meséje

A kenyér és a kisegér - Eszti-mami meséje.

 - Mami mesélj még!

 - Miről meséljek kisunokám? 

 - A kenyérről, és a kisegérről mesélj!

 - Nahát! Jól feladod nekem a leckét! Szóval, egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagymama.Ez a nagymama nagyon szerette a kisunokáját. Amikor megtudta, hogy látogatóba jön hozzá, kitalálta, hogy finom friss ropogós házi kenyérkével várja majd. Neki is látott, hogy elővegye a hozzávalókat...

 - Mi is kell hozzá?...Igen-igen, először is kell hozzá liszt...Hová is tettem a lisztes zacskót?! - nagyi kinyitotta a konyhaszekrény ajtaját, és be kukucskált...Nézte, nézte, de nem látta...( persze, mert a lisztes zacskó ott bujkált a cukros zacskó mögött)

 - Na szóval itt vagy! - kiáltott fel Nagyi. Előlem nem bújsz el! Majd benyúlt érte,de ahogy megfogta, a lisztes zacskó sarka beakadt a konyhaszekrény ajtó csücskébe, és kiszakadt...A földre borult lisztkupac alól egy szempár pislogott, majd egy hatalmasat tüsszentett. Nagyi sikított egyet, ugrott egy nagyot mikor meglátta, hogy a kis lisztkupac pislogva beszaladt a gáztűzhely alá. Csak egy hosszú farkinca látszódott ki a tűzhely alól...- Nocsak- tette fel a szemüvegét Nagyi. - Ez egy hosszúfarkú tüsszögő fehér lisztkupac, és itt lakik a tűzhely alatt?! Nahát ilyet még nem láttam! Mi lehet ez? Na mindegy, nem érek rá, mindjárt megjön Emma és a kenyérke még nincsen kész! Hajj- jajj! - fogta a fejét a Nagyi.

 - Liszt sem sok maradt...Na mindegy, akkor kis kenyeret sütünk.

Végül megsült a kenyérke, ami akkora volt, mint egy nagyobbacska zsemle. Megjött Nagyi kisunokája, és rácsodálkozott az aprócska kenyérre.

 - Ezt nekem sütötted Nagyi?

 - Igen!- felelte a Nagyi. -De  ha tudnád, hogy itt mi történt?! Majd evés közben elmesélem!

Jókat nevetgéltek a történteken, és eközben halk kuncogás hallatszott a tűzhely alól, méghozzá a hosszú farkú pislogó lisztkupac felől, miközben egy méretes kenyérmorzsát majszolt...