Kép forrása: pinterest
A kerítés festés (19.) - Eszti-mami meséje.
Lali, Lili és Zsuzsi sokat segítettek mamiéknak a tanyán. Állatokat etettek, összeszedték a tojásokat, összegereblyézték az udvart.
-Gyerekek! Ki kellene hajtani a birkákat a mezőre. Csak szépen, óvatosan, nehogy megijedjenek, mert akkor szétszélednek.
Így is volt. Lili Zsuzsival hátulról terelgették a barikákat, figyeltek, hogy ne szakadjon el egy se a nyájtól. Eközben Lali Liliék után bukdácsolt a hepehupás mezőn. Próbálta megszámolni a bárányokat. A legelésző birkák közé lépegetett.
-Egy, kettő, három… - közben nem vette észre, de a kos felfigyelt a számlálódó kisfiúra. Szép lassan követte, majd ügetésbe kezdett…
-Tizenkettő - nézett Lali Zsuzsiékra, de aztán hátulról támadás érte…a kos éppen akkor ért oda, és a két szarvával fenéken taszajtotta Lalit. Lali elhasalt…Lili és Zsuzsi oda szaladtak…
-Jól vagy? Minden rendben? - kérdezték aggódva.
-Tizenkettő van. Fejezte be a mondatot Lali. De mi volt ez? - tapogatta a hátsóját …
-Felöklelt a kos! Biztosan farkasnak nézett! - mondta nevetve Zsuzsi és Lili. Lali sértődötten nézett a kosra, és megállapította, hogy soha nem szerette a birkákat.
-Én inkább bemegyek! - mondta megbántottan, a hátsóját simogatva…Bent elpanaszolta Maminak, hogy hogy járt a kossal, és leszögezte, hogy soha többé nem lesz birka pásztor.
-Na jól van. - simogatta Mami Lali kobakját. - Semmi baj! Mit szólsz a kutyaház festéshez? Volna kedved hozzá?
-Persze! - élénkült fel Lali - Én festhetem le egyedül? - Igen! - mondta Mami, és már hozta is a vízbázisú festéket. Azért nagyon vigyázz vele. Megmutatom hogy kell. - aztán Lali kezébe nyomta az ecsetet, és ment a konyhába főzni. Lali nagyon élvezte, hogy ilyen komoly munkát végezhet. Mikor Lili meg Zsuzsi behajtották a birkákat, meglepődve, és irigykedve nézték Lalit. Majd berohantak Mamihoz!
-Mi is festhetünk?
-Persze! - tette le a fakanalat Mami. - Na gyertek! Ezt a kis kerítést kellene lefesteni. Így! Mutatta Mami, hogy hogyan kell. Egymás mellett fessetek! - javasolta, és ment is a konyhába. Persze Lili meg Zsuzsi inkább egymással szemben láttak neki a kerítés festésnek. Így tudtak beszélgetni, és persze akárhányszor eszükbe jutott “Lali és a kos esete”, mindig jókat kuncogtak. Lali oda lépett megnézni a lányok munkáját.
-Szép lett! - mondta. De amikor a lányokra nézett, elnevette magát! - Ti meg hogy néztek ki? Olyanok vagytok, mint a pulyka tojás!
-Mi van? - a két kislány felegyenesedett, és amikor egymásra néztek, ők is elnevették magukat. Az arcuk apró barnapöttyös volt a festéktől, mivel egymással szemben voltak, és az ecsetből a festék pont a pofijukra fröccsent. - Akkor ezért mondta Mami, hogy egymás mellett fessünk! - mondta kacagva Zsuzsi. Közben megérkezett Papi.
-Hát ti aztán nagyot dolgoztatok! - állapította meg. - És elő húzott a zsebéből három csokit. - Ebéd utáni nasi! - mondta - De mosakodjatok meg mert Pajkos nem ismer rátok! - javasolta Papi nevetve.
Miután megmosakodtak, segítettek megteríteni Maminak. Az asztalnál is nagy nevetések hallatszottak, a történetek mesélése közben. Miután elpakoltak, és elmosogattak, Mami hideg-meleg játékra invitálta a gyerekeket. Hosszas keresgélés után megtalálták a meglepetést. Három napló volt szépen becsomagolva.
-Ebbe a naplóba tudjátok leírni az aznap történteket, a vágyaitokat, vagy az örömeiteket. De ez titkos ám! Nem szabad a másikéba beleolvasni! Lali meg addig rajzol bele, amíg nem tanul meg írni. Aztán majd évek múlva nagyon érdekes lesz újra nézni. Vissza tudtok repülni vele a kisgyerek korotokba!
Lili, Lali, és Zsuzsi nagyon örültek a könyveknek, amit ők tölthetnek meg tartalommal. Aztán mindhárman írtak és rajzoltak bele valami titkosat. Nem győztek jó helyet találni, ahol senki nem látja, hogy mi kerül bele. Majd a legnagyobb nehézség az volt, hogy olyan helyre dugják el, ahol nem találja meg senki. Lali persze ott ólálkodott a lányok körül, hátha kilesheti a titkos helyeket. Igaz hogy nem tudott még olvasni, de nagyon izgalmas volt a lányokat bosszantani.
Estére nagyon elfáradtak. S miután Mami mesélt nekik, azon nyomban el is aludtak.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Eszti-mami amatőr meseíró
Üdv! Magamról: Már gyermekkoromban sokat meséltem a kisebb testvéreimnek, amit nagyon szívesen hallgattak.Majd a gyermekeimnek, és most a kis unokáimnak. Sokszor hallom, hogy " mami mesélj még"! Előfordult többször is, hogy ez volt a kérés: "meséld el újra " azt a régebbi mesét! Nos ezért elkezdtem leírni őket, hogy ne merüljenek a feledés homályába ezek a kis történetek. Bízom benne, hogy más gyermekeknek is mos...