A kert - Eszti-mami meséje

A kert - Eszti-mami meséje.

   Gréti minden hétvégén kitekert  piros kisbiciklijén a faluszélén  lakó Nagyapához és Nagymamához. Nagyon szeretett Nagyiéknál lenni, mert ilyenkor a Mamája mindig palacsintát sütött,  Nagyapa pedig sokat foglalkozott vele. Mentek a kertbe kertészkedni, megetették az állatokat, és minden este Nagyapa kitalált valamilyen mesét Grétinek.

-Milyen volt a heted? - kérdezte Nagyi Grétit.

-Sokat kellett tanulni. Majdnem mindennap dolgozatot írunk. - felelte Gréti kicsit fáradtan.

-És mi az ami nehezen megy?

-A környezetismeret.

-Nahát, nahát - hümmögött Nagyapa. - Mit is lehetne tenni…

-A múltkor Ági-tanító néni beszélt valamilyen kertről. - És Gréti előkapta a füzetét. - Meg van! Élővilágbarát kert.  Erről kell kutatni, és fogalmazást írni.

Nagyapa feltolta a szemüvegét…- Hogy miről? - vakarta a fejét. Az élővilágot értem, a barátot is, meg a kertet is. Barátfüléről már hallottam, meg Barátposzátáról , meg bor-barátokról, meg barátcserjéről is, de erről a” mit is mondtál hogyishívjákról “ még nem hallottam… Pedig szeretem a kertecskémet  gondozni…Na de tudod mit? Akkor kutassunk együtt a témában!

  Így is tettek. Kutattak, olvastak, gondolkodtak. Nagyapa néha feltolta a szemüvegét, vakarta a a kobakját, levette a sapkáját, aztán meg feltette. Végül megértették, hogy mit is jelent az “Élővilágbarát kert”.

-Tudod mit Gréti? Az idén mi is kialakítjuk a saját Élővilágbarát kertünket! Megtervezzük, megépítjük, és a nyáron eljöhettek az osztállyal, és Ági nénivel megnézni.

-Nagyapa! Az nagyon jó lesz! Együtt kertészkedünk, és az osztályt is meghívhatom! Az szuper lesz! - és megölelte Nagyapát.

-Akkor én meg sütök nektek palacsintát. - ígérte Nagyi - lesz málna szörp is amit tavaly tettem el. - Gréti megölelte Nagyit is, és boldogságában azt sem tudta mit is mondjon…

-Köszönöm! Ma délután még megírom a fogalmazást, és akkor minden házim készen lesz.

  Hétfőn Ági néni ezt kérdezte:

-Gyerekek? Ki írta meg a fogalmazást?

-Én! - emelte magasra a kezét Gréti.

-Akkor olvasd fel kérlek! - és Gréti olvasni kezdett.

Mi, gyerekek, nagyon szeretünk a szabadban lenni, játszani. Szeretjük a madarak csicsergését,  hallani biciklizés közben a tücskök ciripelését. Szeretjük a színes virágokat, az apró rovarokat, a finom gyümölcsöket. Sajnos mostanában csökken az a terület, ahol az apró rovarok, bogarak, kerti hüllők, kismadarak jól érzik magukat. Sokkal kisebb az életterük, mint régen. Ha nincs elég színes virág, bokor, és fa, akkor kevesebb lesz a hasznos rovar, kevesebben lesznek a kismadarak, kevesebb lesz a gyümölcs. Nekünk gyerekeknek is kevesebb lesz az élmény, a szín, és a madárhang.

  Hogy mit tehetünk mi gyerekek? Meséljük el a szüleinknek, a nagyszüleinknek amit az iskolában tanultunk! Pl. hogy hogyan lehet Élővilágbarát kertet kialakítani otthon. Tervezzük meg, készítsük el, és akkor olyan élményekben lesz részünk, amikre nem is gondolnánk. Színes virágokkal, rovarokkal, pillangókkal, kismadarakkal, gyíkokkal, békákkal, élettel teli, izgalmas kerttel. Ahol nem kell permetezni, műtrágyázni. Egészséges élelem, gyönyörű környezetben…

  Mi Nagyapával ezen dolgozunk. Reméljük nyárra elkészül, és örülnénk ha az egész osztály láthatná…

-Gréti! Ügyesen megírtad a fogalmazást! - mondta Ági néni. Kíváncsian várjuk az osztállyal ezt a nyári kirándulást!

  Közben repültek a hetek, és hónapok. Gréti Nagyapával ásott, ültetett, telepített. Nagyon sokat dolgoztak. Nagyi csak álmélkodott hogy milyen szép lett a kert. Közben az iskolában is kitört a Vakáció. Bizonyítványosztás közben Ági néni megbeszélte az osztállyal, hogy melyik napon látogatják meg Grétiéket. Végül ez a nap is eljött. A gyerekek biciklivel érkeztek. Csendes duruzsolással vonultak be Grétiék udvarába. Ott már terített asztal várta őket, málnaszörppel és száz db. palacsintával, amit Nagyi reggel óta sütött.

-Akkor nézzünk szét! És Gréti mint idegen vezető elkalauzolta az osztályt lépésről lépésre.

-Itt látható Nagyi sziklakertje. Tele van szép virágokkal, zöld növényekkel. És ami a fő jellegzetessége, hogy itt lakik a kertünk gyíkja. Szeret a köveken napozni, és jó búvóhely is számára. - Tovább sétálva Gréti mutatta a különböző bokrokat. -Az aranyeső, már korán tavasszal várja sárga virágaival a kis bogarakat, rovarokat. Ez pedig itt a tűztövis. Narancssárga bogyói ízletes madárcsemege télen. De van itt még bodza, és galagonya fa, aminek  a termése  szintén finom élelem a kis madaraknak. Nyáron pedig összeszedik a kártékony lárvákat,rovarokat. Nagyapa tett ki madár odúkat is, hogy legyen hol költeniük. Télen pedig a madáretetőkben találnak élelmet.

Ebben a kis kerti tóban  halak vannak, vízi virágokkal. A madarak itt szokták a szomjukat oltani. A partján lévő köveken napozik néha béka úrfi, de most belecsobbant a vízbe előlünk. Zsuzsi megbotlott, mert nem nézett a lába elé, és majdnem bele pottyant a tóba. - Vigyázzatok gyerekek, nézzétek hova léptek! - mondta Ági néni. - Bizony vigyázzatok, nehogy eltapossatok minket! - leskelődött a tavirózsa alól a béka…

-A gyerekeknek nagyon tetszett a tó is meg a sok növény.

-Ez meg micsoda? - mutatott Petike a bokor alatti kis agyag kupolára.

-Az a békagarázs… - mondta Gréti. - Hogy micsoda? - nevettek a gyerekek. - Miért autóval közlekedik?

-Nem! - mondta nevetve Gréti. Oda tud elbújni a zöld varangy, vagy az ásó béka.

-És az a kis faházikó a farakás mellett milyen garázs? - kérdezte Petike nevetve Grétit.

-Eltaláltad! Az is garázs! Süngarázs! - válaszolta a kislány. Az egész osztály nevetett. Valahogy olyan vicces volt elképzelni ahogy a sünike beparkol a “ garázsba”…

-Itt pedig Nagyi fűszer kertje található : rozmaring, zsálya, kakukkfű, izsóp, bazsalikom, és citromfű van benne. - közben két gyönyörű fecskefarkú lepke cikázott a kiskert felett.

-De szépek! - nézték csodálattal a gyerekek, és letelepedtek a nagy fa árnyékába. Nagyapa is közéjük telepedett.

-Nagyapa! Mondanál egy mesét nekünk?

-Na jó! - tolta fel a kalapját Nagyapa. A gyerekek feszülten figyeltek, várva a mesére.

  Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy béka. Elege lett a sivár életéből. Útilapuba csomagolta a hamuba sült szúnyoglárva pogácsáját, és elindult megkeresni a béka élet paradicsomát.

-Veled tarthatok? - kérdezte a sün. - Gyere! Legalább nem leszek egyedül. A sün is gyorsan csomagolt útravalót, aztán a béka mellett ballagott. Meglátta őket a katica. Hová mentek?

-Megkeressük a legjobb helyet a világon. - oda én is megyek! Út közben volt idejük beszélgetni, hogy ki miért vándorol el messzi tájakra…

-A béka elmesélte, hogy azért megy el, mert se víz se élelem nincs ott ahol eddig lakott. Csak kő és beton volt, meg fű amit hetente vágtak. Még jó hogy legutóbb sikerült időben elugranom a zúgó forgó gép elől. Ha nem csap el a fűnyíró, akkor éhen száradok ki azon a helyen…Ezért jöttem el.

-Én meg azért, mert a társamat kutyák szedték szét. Pedig olyan szorgalmasan gyűjtötte a pajorokat, kártevőket..A kis katica is csak panaszkodni tudott… Sajnos a rendszeres permetezéssel lemérgezték az élelmemet. Pedig szeretem megtisztítani a tetves ágakat növényeket.

A nyírfa csücskös-lepke ott repkedett körülöttük, és közben hallgatta a beszámolókat.

-Ezek nagyon szomorú történetek. Ha nem bánjátok veletek tartanék. - Csatlakozott még hozzájuk a meggyvágó madár, és a gyík is. Együtt bandukoltak, meneteltek.

Eközben az egyik kertben a Nagyapa kis unokájával sokat dolgozott, szépítgették a kertet. Nagyon vágytak rá, hogy sok kedves kertlakó költözzön hozzájuk. A kis unoka minden nap bekukucskált a béka-lakba, süni-lakba, hogy beköltözött e már oda valaki. Közben egyre több virág nyílt, és Nagyapa fűnyírás közben mindig hagyott egy csíkot, amit nem vágott le, hogy legyen búvó és élőhelyük bogárnak rovarnak.

  A menetelő társasághoz egyre többen csatlakoztak földön, és a levegőben is. Elöl ugrált a Béka, követte a sün, velük jött a fürgegyík, a zöld gyík, a barna ásóbéka. A levegőben röpködött a meggyvágó, a tengelic, a csicsörke, és a harkály. A katica mellé társult a szitakötő, a szöcske, a fecskefarkú lepke, a nyírfa csücskös-lepke, és az éhes méhecskék hada. Egyszer csak a Béka megtorpant egy kerítés előtt.

-Állj! - mondta. - Víz illatát érzem! - Mi meg virágok illatát! - zümmögték a méhek. - mi előre repülünk, szét nézünk, és szólunk nektek ha minden rendben!

-Jó lesz így! Csak siessetek hírt hozni, nehogy megfeledkezzetek rólunk! - intette őket a Béka. Hamarosan vissza is tértek a méhecskék, boldogan döngicsélve hívták a többieket! Gyertek! Itt mindannyian letelepedhetünk! Amikor át bújtak másztak repültek a kerítésen, nem hittek a szemüknek. Egy gyönyörű színes, illatos, és biztonságos kert tárult a szemük elé.

-Ez egy igazi Béka paradicsom! - kiáltotta a béka, és már bele is csobbant a kis kerti tóba. A barna ásó béka megállt a békagarázs előtt. Engem itt vártak! Ki van írva Béka-lak. És már be is költözött. A süni is megtalálta az ő lakosztályát. Kipróbálta, és kényelmes volt. A fürge gyík a sziklakertbe, a barna gyík a farakásban lelt menedékre. Mindenki talált élelmet, búvóhelyet, vizet, és még porfürdőt is, amiben már hancúroztak a verebek. A kis társaság nagyon boldog volt, és elhatározták, hogy cserébe mindennap csinálnak valami hasznosat. A Nagyapa, és a kis unoka is vidáman dúdolászott a kertben, ami tele volt már gyönyörű és hasznos rovarokkal, madarakkal, hüllőkkel, pillangókkal, kis emlősökkel. Ráadásul még a szomszédok is a csodájára jártak, és már ők is ilyen Élővilágbarát kertek akartak maguknak. 

   Miután Nagyapa befejezte a mesét, Ági néni így szólt:

-Köszönjük a mesét, a palacsintát, és ezt a szép élményt! - Ha nektek is tetszett, tapsoljátok meg gyerekek!