A kis Dongók kirándulása(5.) - Eszti-mami meséje

A kis Dongók kirándulása(5.) - Eszti-mami meséje.

Egyik reggel Bimbike, Bömbike, és Dömike, elhatározták, hogy túrázni mennek. Anyukájuk csomagolt az útra nektáros üdítőt, és virágpor pogácsát. Bimbike szeretett volna a nagy tölgy felé indulni, Bömbike a kis-tó felé vette volna az irányt, Dömike pedig a virágos tarka réten szeretett volna szárnyalni. Döngicse, az anyukájuk azt javasolta, hogy a patak partján induljanak el, végig az erdőig, ott az erdő szélén végig a nádas tó partjáig. A tó partja pedig haza vezeti őket. Ebben meg is egyeztek. A kis Dongók megígérték, hogy vigyáznak magukra, és egymásra is, aztán elbúcsúztak, és szárnyra keltek. A patak partján repültek. Elöl ment Dömike, utána Bimbike, majd Bömbike.

- Oda nézzetek! - mutatott Dömike a parton ülő Katicára. Le is szálltak a hárompettyes mellé.

- Mit csinálsz itt a patak parton Katica? - kérdezte Bömbike.

- Várom a barátomat Szöcske Alfrédot. - mondta szipogva a kis Katica.

- És miért sírsz?  - kérdezte Bimbike.

- Azért, mert kificamodott a szárnyam, és nem tudok tovább repülni a rovar óvodába! - mondta hüppögve a kis bogár. Eközben megjött Szöcske Alfréd is, de sajnos nem talált segítséget.

- Van egy ötletem! - mondta Bömbike. Keressünk egy levelet, arra üljön Katica. Hárman belekapaszkodunk a levél szélébe, és így szállítjuk el Katicát az oviba.

- Ez jó ötlet! - mondta Dömike. - Majd meglátod milyen jó lesz a szél-szörfözés! De hol van az óvoda? - kérdezte Bimbike.

- Majd én mutatom az utat! - mondta Alfréd, a szöcske. És nagyokat ugrálva, közben repülve, előre ment. A levélre tettek a kis Dongók nyárfa pihét, a közepére ültették Katicát, a nyárfa  pihéjével a kificamodott szárnyacskáját is kitámasztották.

- Kényelmesen ülsz? - kérdezte Bömbike.

- Igen! És a szárnyam sem fáj! Jó puha ez a pihe!

- Akkor indulás! - kiáltotta Dömike. A három kis Dongó bele kapaszkodott a levélke szélébe, és felemelkedtek a levegőbe.  Repültek a szöcske után. Hamarosan elérték a nagy tölgyfát. A nagy tölgyfa lombjának közepén épült a rovar óvoda. Két ág között a szövő madarak ágakkal sűrűn beszőtték az ovi alapját, majd ezt a levélvágó hangyák beborították levél szőnyeggel. Itt játszottak a rovar ovisok. Körjáték közben éppen énekeltek, amikor leereszkedett a kör közepére a három kis Dongó a sérült Katicával. Rózsa-bogár óvó-néni látva a sebesült bogárkát, hamar hívta Darázs doktort. Darázs doktor bekötözte Katica szárnyát, adott neki orvosságot. Közben a rovar gyerekek körbejárták Katicát, és ének szóval vigasztalták. Bimbike, Bömbike, és Dömike is beszálltak. Végül búcsút intettek a gyerekeknek, és tovább repültek. Végig szárnyaltak az erdő szélén, és eljutottak a nádas tó partjára. Itt megpihentek. Egy szép nagy kőre leterítették a kis kendőcskéjüket, és meguzsonnáztak. A tóban láttak halacskákat, ebihalat, szitakötőt. Miközben falatoztak, és gyönyörködtek a tájban, azt látták, hogy egy kis méhecske bele esett a tó vizébe.

- Segítség! - kiáltotta. - Segítség! A kis Dongók, siettek, hogy meg mentsék a szegény párát. Bömbike fogott egy hosszú fűszálat, és a vergődő méhecske fölé repült vele.

- Kapaszkodj bele! - kiáltotta Bimbike. A kis méhecske belekapaszkodott, alulról pedig Dömike, és Bimbike tolta felfelé, majd így kisegítették a partra. Adtak neki nektár italt, és virágpor pogácsát.

- Köszönöm, hogy megmentettetek! - hálálkodott a kis méh.

- Nagyon szívesen! - mondta Dömike. - Hogy hívnak? - kérdezte a méhecskét.

- Zümi a nevem. Sajnos a szél erősen fújt, és én elkeveredtem a többiektől. - mondta szomorúan.

- Merre laksz? - kérdezte Bimbike. A nádas tó partja végén van egy nagy fa, ott van a kaptárunk.

- Nahát, mi pont arra repülünk, ugyanis mi is arra lakunk! - mondta lelkesen Bömbike. - Szívesen haza kísérünk!

- De jó lesz! Nagyon köszönöm. - mondta hálálkodva Zümi. Éppen fel száradt a kis méhecske, evett és ivott is, így volt ereje újra a repüléshez. A kis Dongók haza kísérték Zümit, és megbeszélték, hogy holnap újra találkoznak majd, és együtt játszanak a tarka réten. Zümi szülei is nagyon boldogok voltak, és finom méhpempővel köszönték meg a segítséget.

  Otthon aztán mindent elmeséltek a kis Dongók a szüleiknek. Mire a mondandójuk végére értek, rájöttek, hogy mindhármójuk kívánsága teljesült. Hiszen voltak a nagy tölgyfánál, a kis tónál, és a virágos tarka réten is. De a legnagyobb ajándék az volt, hogy segíteni tudtak Katicának, és Züminek, és még a rovar óvodában is játszottak a gyerekekkel. Megbeszélték, hogy milyen jó volt ez a kirándulás, és hogy a legközelebbi túrára Zümit és Katicát is elhívják majd.